Part 3

Elmegyek majd valamerre, A jó isten tudja, merre; Addig megyek, addig járok, Mig a bútól meg nem válok.

Bubánat az utitársam, Erdőn, mezőn jár utánam, El sem marad, meg sem kimél, Éjjel nappal rólad beszél!

Mikor bujdosni…

Mikor bujdosni indultam, Szinem sem volt, úgy búsultam! Édesemtől elbúcsuztam, Mindenemből kipusztultam.

Minden lánynak azt ajánlom, Gyászvirágot ne gyomláljon; Mert ha gyászvirágot gyomlál, Az édese bujdosni jár!

Fáj a szivem…

Fáj a szivem kivül, belől, Bánat szoritja két felől; Fáj a szivem bánatjába, Mert nem járhat szabadjába.

Mikor szabad madár voltam, A hol tetszett, ott sétáltam; De már fogoly madár vagyok, Kaliczkában búsulhatok.

Vetem szemem’ az egekre, Csordul könnyem le a földre; Ki a földre, ki előmbe, Ki bánatos kebelembe.

Én istenem, valahára Felsüt-e napom súgára? Felsütött, de nem tisztába, Jaj, elborult gyászhomályba!

A kit az én szivem szeret…

A kit az én szivem szeret, Nem ir az nekem levelet, De a szive, tudom, szeret, Mert az régen az enyém lett.

Ha én levelet irhatnék, Arany pecsét alatt irnék: A szivemet belé tenném, Hozzád, rózsám, elküldeném.

Retteg pej paripám…

Retteg pej paripám Az égcsattogástól, Az igaz szeretet Fél az árulástól.

Nincs tavasz, nincsen nyár Piros rózsa nélkül, Az igaz szeretet Nincs ölelés nélkül.

Nem volt tél, nem is lesz Havas eső nélkül, Az igaz szeretet Nem lehet csók nélkül.

Azt gondolod…

Azt gondolod, hogy én sirok? Szomoru levelet irok? Reszket kezem, nem irhatok, Fáj a szivem, nem szólhatok.

Most irattam a levelet, Bele irták a nevemet. A levelem szomoru lesz, Az irása mind jaj szó lesz.

Bujdosik a kedves rózsám…

Bujdosik a kedves rózsám valahol, A hol még a dalos madár sem dalol. Ne bujdoss el, kedves rózsám, messzire, Érted megyek én a világ végire.

Télen még a rózsafa sem virágzik, Érted voltam gyászba ilyen sokáig; Nem is kerül többe, csak egy szavadba: A rózsa is kinyilik a szavadra.

Haja, haja, hajnal akar lenni…

Haja, haja, hajnal akar lenni, A szeretőm haza akar menni; Az ajtaját be sem tudja tenni, Az ágyára le sem tud feküdni.

Haja, haja, ha én oda mennék, Az ágyára, hej! én lefeküdnék, Két karomat alárakogatnám, Két orczáját körülcsókolgatnám.

Azt mondják…

Azt mondják: nem adnak Engem galambomnak; Inkább adnak másnak, Annak a hat ökrös Fekete subásnak.

Pedig az én rózsám Oly szeliden néz rám, Vagy ha csókot hint rám: Tizenkét ökörért Csakugyan nem adnám.

Édes anyám, kérem, Ne hütse meg vérem, Hiszen azt igérem, Hogy én a rózsámmal Holtomig beérem.

Kiöntött a Tisza vize…

Kiöntött a Tisza vize messzire, Valamennyi szép leány van, elvitte. Fogja ki hát mindenki a magáét, Ne szeresse soha senki, Soha senki a másét.

Nincsen kedvem, mert a fecske elvitte, Egy magas jegenyefára föltette. Akkor leszek, kedves rózsám, a tiéd, Mikor az a jegenyefa, Jegenyefa kivirít.

Magasan repül a daru, szépen szól, Haragszik tán a galambom, mert nem szól. Ne haragudj, kedves rózsám, sokáig, Tied vagyok, tied leszek Koporsóm bezártáig!

Szivem gyönge szivére…

Szivem gyönge szivére, Testem gyönge testére, Lehajtom bús fejemet, Fehér hattyú mellére.

Egész falu énnékem Mind ellenségem légyen, Kedves rózsám, édes rózsám, Te léssz a feleségem!

Semmit sem ér a helység, Ha nincs benne feleség. Bármit mond a helységem, Te léssz a feleségem!

Boldog szerelem.

Szól a világ…

Szól a világ, mit hajtok rá? Ugy ég a tűz, ha raknak rá; Ha hajtanék irigyemre, Megölne a világ nyelve.

Ne hajts a mende-mondára, Ülj a térdem kalácsára; Átölellek két kezemmel, Hadd nézze más irigy szemmel!

Ez a szemem…

Ez a szemem, ez, ez, ez, Jobban kacsint, mint emez. Reczepicze, haj! Leveles a galy, Engem rózsám, meg ne csalj.

Édes szemem, jól vigyázz, Mert a másik meggyaláz. Reczepicze, haj! Leveles a galy, Engem, rózsám, meg ne csalj.

Ez a karom, ez, ez, ez, Jobban ölel, mint emez. Reczepicze, haj! Leveles a galy, Engem, rózsám, meg ne csalj.

Édes karom, jól vigyázz, Mert a másik meggyaláz. Reczepicze haj! Leveles a galy, Engem, rózsám, meg ne csalj.

Ez a lábam, ez, ez, ez, Jobban járja, mint emez. Reczepicze haj, Leveles a galy, Engem, rózsám, meg ne csalj.

Édes lábam, jól vigyázz, Mert a másik meggyaláz. Reczepicze haj! Leveles a galy, Engem, rózsám, meg ne csalj!

Három csillag van az égen…

Három csillag van az égen egy sorba’, Három szeretőm van nekem, egyforma; Mind a három piros, barna, takaros, Megcsókolom mind a hármat, de nem most.

Három csillag van az égen egy sorba’, Három szeretőm van nekem, egyforma. Három közül egy az igaz szerető, Azt az egyet áldja meg a Teremtő!

Hajnalodik, harmatozik…

Hajnalodik, harmatozik, Az a kis lány álmodozik.

Jaj be hamis álma lehet, Piros ajka csókot nevet.

Hogyha már az álma ilyen, Hát a valósága milyen?

Ablakomon ne koczogtass…

Ablakomon ne koczogtass, Jer be, ha becsületes vagy. Alszom én is, alszik más is, Gyere, rózsám, aludj te is.

Udvaromon két kis csirke, Egyik kakas, másik jércze: Gyere hozzánk ma estére, Jó vacsora lesz belőle.

Kis kertemben egy olajfa, Ölelj meg, rózsám, alatta. Úgy ölelj meg mint magadét, Az isten neked adhat még!

Az én rózsám…

Az én rózsám szemöldöke Többet ér, mint a hat ökre; A hat ökre szántó-vető, De a rózsám hű szerető.

Az én rózsám szeme-szája Többet ér, mint a pajtája; A pajtája fekete gyász, De a rózsám aranykalász.

Nincs édesebb…

Nincs édesebb a hevesi dinyénél, Nincs szebb leány a faluban Erzsinél. Piros orczád tőlem hát ne takard el, Tekints reám gyönyörű két szemeddel.

Fujja a szél a ló fülén a kendőt, Hát mi, rózsám, mikor csapunk menyegzőt? Ha az idén kiforr a bor, szüretkor, Férjhez viszlek, édes rózsám, majd akkor!

Nincsen széna, nincsen abrak…

Nincsen széna, nincsen abrak, Édes lovam, agyon csaplak. Bőröd a zsidónak adom, Nem lesz reád semmi gondom.

Mi hasznod van a bőr árán, Ha nem ülhetsz lovad hátán? Ne üss agyon, édes gazdám, Kitelelek árpaszalmán.

Édes lovam, ne buslakodj, Lesz még neked jó abrakod. Ha a rózsámhoz elviszel, Selyem kötőjéből eszel.

Nagy hófuvás van…

Nagy hófuvás van, Nagy hófuvás van, Nagy hófuvás van az árokba’, Szerelmes vagyok a lányokba.

Sárga rézből van, Sárga rézből van, Sárga rézből van a fokosom, Érted halok, kedves galambom.

Rámás csizmám van, Rámás csizmám van, Rámás csizma van a lábamon, Érted taposom el, galambom.

Daru-tollból van, Daru-tollból van, Daru-tollból van a bokrétám, Csókolom a szádat, Mariskám.

Tarka dunnám van, Tarka dunnám van, Tarka dunna van az ágyamon, Betakarlak, kedves galambom!

Szabad péntek, szabad szombat…

Szabad péntek, szabad szombat, Szabad szappanozni. Szabad nekem a faluban Szeretőt tartani. Ej, haj, nem bánom, Nekem is van virágom, Ej, haj, leszakasztom a nyáron!

Lyukas a rózsám kendője, A veres, a veres; Kihullt a rózsa belőle A teljes, a teljes. Ej, haj, nem bánom, Nekem is van virágom, Ej, haj, leszakasztom a nyáron!

Szőlőtőke, venyige…

Szőlőtőke, venyige, Rászállott a gerlicze, Olyan édes a leve, Mint a babám szerelme, Eszemadta!

Bár csak engem valaki Szőlőt szedni hína ki; A szőlőjét leszedném, Lányát megölelgetném, Eszemadta!

Bár csak engem valaki Bort taposni hína ki; Taposnék bort eleget, Kapnék csókot, édeset, Eszemadta!

Most jöttem a hortobágyi pusztáról…

Most jöttem a hortobágyi pusztáról, Lehullott a patkó lovam lábáról, Míg a kovács megvasalja lovamat, A rózsámnál kimulatom magamat.

Verjed, kovács, verjed soká a patkót, Ugy kapsz tőlem gavallér borravalót. Amennyit ütsz kis pej lovam lábára, Annyi csók jár addig rózsám szájára.

Nem anyától lettél…

Nem anyától lettél, Rózsafán termettél, Piros pünkösd napján Hajnalban születtél.

Orczáid rózsái Ha közel volnának, Égő szivem mellé Tüzném bokrétának!

Álom, álom, édes álom…

Álom, álom, édes álom, Édes a hajnali álom, De édesebb az az álom, Melyben galambomat látom.

Erősebb a csók a bornál, Édesebb is a czukornál, De édesebb a szerelem, Mikor galambom ölelem.

Nincs szebb virág a rózsánál, Nincs szebb élet a párosnál; A rózsa is csak ott nyilik, Hol ketten egymást szeretik!

A kinek nincs szeretője…

A kinek nincs szeretője, Menjen ki a zöld erdőbe. Szakaszszon egy falevelet, Adja annak, a kit szeret.

Mondja neki: édes rózsám, Eljössz-e a télen hozzám? Ha valami lesz belőle, Kérjen egy pár csókot tőle.

Nekem nem kell, van már nékem, Adott isten, a mit kértem. Szépet adott, jót is adott, Kiben szivem megnyugodott.

Nincs szebb virág…

Nincs szebb virág a rózsánál, Legények közt a barnánál, Mert a barna magyar fajta, Azért kapnak sokan rajta.

Nincs szebb madár a fecskénél, Barna piros menyecskénél, Mert ha ölelni akarom, Könnyen átéri a karom.

Nincs szebb virág a szegfűnél, Leányok közt a szőkénél, Mert a szőke uri fajta, Azért kapnak sokan rajta.

Elmentem én a szőlőbe…

Elmentem én a szőlőbe, Ráhágtam a venyigére; Venyigéről venyigére, – Fáj a szivem a szőkére.

Elmentem én a tanyára, Ráhágtam a tökindára; Tökindáról tökindára, – Fáj a szivem a barnára.

Onnan mentem a csárdába, Barna babám látására; S míg a barnát ölelgettem, A szőkét elfelejtettem.

Rózsa vagy, rózsa vagy…

Rózsa vagy, rózsa vagy, Még annál is szebb vagy, Aranynál, ezüstnél, Sokkal ékesebb vagy.

Aranyat, ezüstöt Mindenkor találok; De tetőled, rózsám, Könnyen el nem válok!

Széles az ökröm szarva…

Széles az ökröm szarva, Nem fér az istállómba; A babámnak két karja Nem ölel meg hajnalba!

Hat ökröm a járomban, Magam az áristomban; Gyere babám, váltsál ki, Ne hagyj itt elhervadni!

Kiváltalak, ki, ki, ki! Nem hagylak elharvadni. Adok olyan pár csókot: Megér ezer forintot!

Kipattant a búza szeme…

Kipattant a búza szeme, Ragyogó csillagom, galambom! Kipattant a búza szeme, Vajjon rózsám, szeretsz-e te? Ragyogó csillagom, galambom!

Hogyha szeretsz, ne nézz másra, Ragyogó csillagom, galambom! Hogyha szeretsz, ne nézz másra, Ne adj okot kacsintásra, Ragyogó csillagom, galambom!

Kacsintásod, hej, szapora, Ragyogó csillagom, galambom! Kacsintásod, hej, szapora, Hol emide, hol amoda, Ragyogó csillagom, galambom.

Szeretlek én, kis angyalom, Ragyogó csillagom, galambom! Szeretlek én kis angyalom, Mert fekete szemed vagyon, Ragyogó csillagom, galambom.

Szemöldököd sugár vagyon, Ragyogó csillagom, galambom! Szemöldököd sugár vagyon, Az illik te hozzád nagyon, Ragyogó csillagom, galambom!

Szeretnélek, elvennélek, Ragyogó csillagom, galambom! Szeretnélek, elvennélek, Anyád nem szeret vejének, Ragyogó csillagom, galambom!

Azt mondja, hogy korhely vagyok, Ragyogó csillagom, galambom! Azt mondja, hogy korhely vagyok, Mindig a korcsmába járok, Ragyogó csillagom, galambom!

Ha járok is, mi gondja rá? Ragyogó csillagom, galambom! Ha járok is, mi gondja rá? Semmi köze néki hozzá, Ragyogó csillagom, galambom!

Itt hagynám én ezt a várost…

Itt hagynám én ezt a várost, Ha lehetne, Ha a babám olyan nagyon Nem szeretne; De mivel hogy szeret, Itt hagynom nem lehet, Eszemadta!

Nincs szebb virág a kertekben A rózsánál, Nincs szebb kis lány a városban A rózsámnál, Piros az ajaka, Mint a piros alma, Eszemadta!

Megérik a piros alma Telelőre, Enyim léssz te, kis angyalom, Jövendőre, Nem kell más énnekem, Te vagy a kedvesem, Eszemadta!

Felszántom én ezt az erdőt Nemsokára, Vetek bele rozmaringot Violával, Hogy kössön kedvesem Bokrétát énnekem, Eszemadta!

Fakó lovam fel van kantározva…

Fakó lovam fel van kantározva, El is megyek a rózsámhoz rajta; Repülj fakó, szikrázzék a patkó, Az a kis lány de kedvemre való!

Az én lovam arra van kapatva, Többet szalad éhen, mint jóllakva; Repülj fakó, sáros a heveder! Gyenge lábam szorítja a kengyel.

Nem hiába repült úgy a fakó, Az a kis lány nem hiábavaló! Míg a kovács a lovam patkólja, Addig rózsám két orczám csókolja.

Kinek van, kinek van…

Kinek van, kinek van Tarka keszkenője, Annak van, annak van Barna szeretője.

Van nekem keszkenőm, Fehér is, tarka is, Van nekem szeretőm Szőke is, barna is!

Csak azért szeretek falu végén lakni…

Csak azért szeretek falu végén lakni, Mert az én galambom arra jár itatni.

Arra jár itatni, magát fitogtatni, Magát fitogtatni, a lovát ugratni.

Míg a lova iszik, lehet vele szólni, Piros két orczáját meg lehet csókolni.

Ki az ő édesit…

Ki az ő édesit igazán szereti, Nincsen olyan este, hogy fel nem keresi, Liliomadta!

Lám, én az enyimet igazán szeretem, Nincs is olyan este, hogy fel nem keresem, Liliomadta!

Micsoda csárda…

Micsoda csárda ez, de csinos! Van-e benne szép lány, takaros? Ha nincs benne szép lány, takaros, Bolonduljon meg a korcsmáros.

Micsoda falu ez, de fakó! Van-e benne vendégfogadó? Ha nincs benne vendégfogadó, Nincs is benne szép lány, eladó!

Kis kutya…

Kis kutya, nagy kutya, Ne ugass hiába! Van nekem szeretőm Majd minden utczába’.

Van nekem szeretőm Egy utczába’ kettő, Szőke is, barna is, Szeret mind a kettő.

A szőkét nem adnám Kis Magyarországért, De még a barnát sem Széles ez világért!

Haragszik a rózsám anyja…

Haragszik a rózsám anyja, Hogy engem szeret a fia, Ha haragszik, tegyen róla, Vessen békót a lábára.

Pányvázza ki mályvafára, Szivárványszín pántlikára, Engemet hívjon strázsára, Ott is én leszek a párja!

Jaj de édes ez a méz…

Jaj de édes ez a méz, hopp! Ez a méz, ez a méz, Ki kit szeret, arra néz, Haja, hija, hopp!

Lám én a kit szeretek, hopp! Szeretek, szeretek: Reá nézek, nevetek, Haja, hija, hopp!

Nem vagy legény…

Nem vagy legény, nem vagy, Nem mersz csókot adni; Azt gondolod, rózsám, Nem t’om visszaadni.

Vissza t’om én adni! Meg is t’om köszönni; Páratlan csókodnak Párját tudom adni.

Ha te elmégy…

Ha te elmégy, én is el, Nem maradok tőled el. Ugy babám, úgy, úgy, úgy, úgy, Ha te szeretsz, én is úgy.

Ha te kimégy, én is ki, Megölellek odaki. Ugy babám, úgy, úgy, úgy, úgy, Ha te szeretsz, én is úgy.

Ha te bemégy, én is be, Megcsókollak odabe. Ugy babám, úgy, úgy, úgy, úgy, Ha te szeretsz, én is úgy.

Ha te meghalsz, én is meg, Hogy az isten áldjon meg. Ugy babám, úgy, úgy, úgy, úgy, Ha te szeretsz, én is úgy.

Haragszom az olyan szóra…

Haragszom az olyan szóra, Mely a legényeket szólja. Mert a legény arany csillag, Arany garádicson ballag.

Haragszom az olyan szóra, Mely a leányokat szólja. Mert a leány arany alma, Fölteszem a fogasomra.

Haragszom én arra a szóra, Ki az asszonyokat szólja, Mert az asszony pergő rokka, Pereg az minden hajnalba.

Siroki erdőben…

Siroki erdőben Egy pár fiatal fa Ezüsttel bimbózik, Zölddel levelezik.

Alatta folyik el Egy szép patakocska, Oda jár fris vizre Egy pár galambocska.

Az ágyok dereka Majoránna fája, Bár rózsafa volna, Hogy ne csikorogna;

Hogy az én galambom Csendesen nyugodna, Csendesen, édesen, Ketten, szerelmesen…

Két kerekü kordén járok…

Két kerekü kordén járok, Jő az eső, meg nem ázok. Ha megázom, megszáradok, Mégis galambomé vagyok.

Két kerekü kordén járok, Ha feldülök, de jól járok! A kereke akármerre, Csak a rudja vigye helyre!

Piros czipő, piros pántlikára…

Piros czipő, piros pántlikára, Illik a csók a barna leányra, Mennél jobban rakosgatják rája, Annál jobban mosolyog orczája.

Bunda, bunda, apró szőrü bunda, Nem adnálak hat ökörért oda; Mert az ökör csak járomba való, De a bunda szép leány takaró.

Árva vagyok…

Árva vagyok, mint gerlicze, Mint a kinek nincs senkije, Árva vagyok apa nélkül, De még inkább anya nélkül.

Anyám sincsen, apám sincsen, Egy igaz barátom sincsen, Nincsen senkim, ki szeressen, Csak a rózsám s a jó Isten.

Jaj Istenem! a ki árva, Még a szél is inkább járja, Én is árva, te is árva, Bújunk egymás árnyékába.

Az ökör a földet…

Az ökör a földet Nem magának szántja, Az asszony a lányát Nem magának tartja.

A galamb a búzát Mind magának hordja, A legény a leányt Mind magának szánja.

Ha magának szánja: Vezesse házába, Hogy így megtudhassa: Ő lett-e a párja?

Gerlicze a búzát A párjának hordja, Mint a lány a legényt Csókjában itatja.

Kerek az én kis kalapom…

Kerek az én kis kalapom, be drága, Nem köszön az akárkinek hiába. Adj egy csókot éjszakára, A’ lesz a kalapom ára, Galambom!

Kerek az én subám alja, be drága, Nem takar az akárkit be hiába, Adj egy csókot éjszakára, A’ lesz az én subám ára, Galambom!

Olyan vagy te, rózsám…

Olyan vagy te, rózsám, Mint az engedelem; Piros két orczádon Látszik a szerelem.

Széles víz a Duna, Keskeny palló rajta; Ne menj rá galambom, Mert leesel róla.

»Nem esem, nem esem A Duna vizébe, Inkább véled esem, Rózsám, szerelembe.«

Három fehér kendőt veszek…

Három fehér kendőt veszek Ha felveszem, fehér leszek. Fehér leszek, mint a hattyú, mint a hattyú, Nem ölel meg minden fattyú.

Három piros kendőt veszek, Ha felveszem, piros leszek, Piros leszek, mint a rózsa, mint a rózsa, Rám illik a babám csókja.

Három sárga kendőt veszek, Ha felveszem, sárga leszek, Sárga leszek, mint a virág, mint a virág, Leányoknak áll a világ.

Három barna kendőt veszek, Ha felveszem, barna leszek, Barna leszek, mint a csóka, mint a csóka, Nem kell nekem senki csókja!

Az a kis lány…

Az a kis lány selyem ágyát Magasra vetette, Az a legény a kalapját Rajta felejtette.

Hozd ki rózsám, kalapomat, Hadd teszem fejembe! Hadd ne süssön a fényes nap Kacsintó szemembe!

Három hordó borom van…

Három hordó borom van, Mind a három csapon van. Olyan édes mint a méz, Ki mit szeret, arra néz.

Három bokor saláta, Három kis lány gyomlálta; Nem kell nekem saláta, Csak az, a ki gyomlálta.

Három kis lány a réten, Virág van a kezében, Nem kell nekem a virág, Csak az, a ki csókot ád.

Azért hogy én szegény vagyok…

Azért hogy én szegény vagyok, Hat fekete lovon járok; Hat fekete lovam karcsú, Magam vagyok barna fattyú.

Azért hogy én szegény vagyok, Hat fekete lovon járok; Hat fekete meg egy deres, Csak te, rózsám, engem szeress.

Irigylik a bajuszomat Az én kedves jószágomat; Felpederítem a végit, Ugy megyek az utczán végig!

Letörött a kutam gémje…

Letörött a kutam gémje, Hol itatok ma estére? Kényes az én lovam szája, Nem szokott az más kutjára.

Nem szokott az más kutjára, Belehajtom a Tiszába; A Tiszának közepébe, Onnan a másik szélére.

Mély a Tiszának a széle, De még mélyebb a közepe; Barna kis lány kerülgeti, Által akar rajta menni.

Által akar rajta menni, Bazsarózsát szakajtani: Bazsarózsa, virágozzál, Barna fattyú, házasodjál.

Házasodj meg, ha meg akarsz, Végy el engem, ha el akarsz, Mert ha engem elszalajtasz, Ilyen rózsát nem szakajtasz.

Lefelé folyik a Tisza, Nem folyik a’ többé vissza, Rajtam van a rózsám csókja, Ha sajnálja, vegye vissza.

Eszemadta kis barnája…

Eszemadta kis barnája Ki ne hajolna hozzája? Sem országa, sem hazája, Mégis piros az orczája. Heje, huja, hopp!

Eszemadta kis szőkéje, Ki ne hajolna feléje? A ruhája fekete gyász, De ő maga aranykalász, Heje, huja, hopp!

Magasan repül a darú…

Magasan repül a darú, Nagyokat is kurjantgat; Szárnyaiból, farkaiból Bokrétákat hullatgat.

Szedjed, rózsám, szedjed, Kalapod mellé tegyed. Hogy a többek közül téged Könnyen megismerjelek!

Az alföldnek sík mezején…

Az alföldnek sík mezején, Ott terem a magyar legény; Gyolcs ing, gatya lobog rajta, A rózsája szőtte, fonta, A rózsája fonta, varrta.

Az alföldnek lapos táján, Ott terem a magyar leány; Vékony, karcsú a dereka, Csókra termett az ajaka, Csókra termett az ajaka!

Balatonon jár a hajó…

Balatonon jár a hajó, A lány szeretőnek való; Szerelem az evezője, Fejkető a kikötője.

Torony nélkül mi a város? Mit ér a lány, ha nem páros? Heje-huja, lakodalom, Magam is megházasodom!

Ez a szemem…

Ez a szemem, ez az egyik, Jobban, kacsint, mint a másik. Ne haragudj, édes, Ne haragudj, kedves, Édes, kedves galambocskám.

Ez a karom, ez az egyik, Jobban ölel, mint a másik, Ne haragudj, édes, Ne haragudj, kedves, Édes, kedves galambocskám.

Az én szemem olyan kerek, A hányat lát, annyit szeret, Ne haragudj, édes, Ne haragudj, kedves, Édes, kedves galambocskám.

Az én szivem olyan igaz, Ezer közül téged választ. Ne haragudj, édes, Ne haragudj, kedves, Édes, kedves galambocskám.

Hová tegyem a subámat…

Hova tegyem a subámat, Hogy megleljem reggel? Reggel rózsám, reggel, Mikor a nap felkel.

Hová tegyem a kalapom, Hogy megleljem reggel? Reggel, rózsám, reggel, Mikor a nap felkel.

Hová tegyem tarisznyámat, Hogy megleljem reggel? Reggel, rózsám, reggel, Mikor a nap felkel.

Tedd emide, tedd amoda, Tedd az ablakomba. Ott megleled reggel, Mikor a nap felkel.

Páva, páva…

Páva, páva, páva, páva szép madár, Ez a kis lány hej, de igen czifrán jár, Hasznát veszi, Jól teszi, Babája ugy szereti. Liliom, liliom, Sárga, sárga, sárga, sárga liliom!

Rózsa, rózsa, rózsa, rózsa szép virág, Ez a legény de szomorú orczát vág, Hasznát veszi, Jól teszi, Babája úgy szereti. Liliom, liliom, Sárga, sárga, sárga, sárga liliom!

Selyem, selyem, selyem, selyem szép ruha, De füstölög biróéknál a konyha. Ha füstölög, Füstölög, Néked ahhoz mi közöd? Liliom, liliom, Sárga, sárga, sárga, sárga liliom!

Gyere be, rózsám, gyere be…

Gyere be, rózsám, gyere be, Csak magam vagyok idebe; Két czigánylegény hegedül, Csak magam járom, egyedül.

Gyere be, rózsám, gyere be, Hadd legyünk ketten idebe; Húzza a nótát a czigány, Járjuk a tánczot szaporán.

Gyere be, rózsám, izibe, Nincsen a pap se idebe; Gyere be, rózsám, ölembe, Ugy leszek aztán kedvembe!

Mondd meg, rózsám, hány inged van…

Mondd meg, rózsám, hány inged van? Ne kérdezze kendtek, Ha megmondom, annyi van, hogy Elfeledi kendtek.

Talán csak van tizenkettő? Nem találta még el; Tizet adok, kettőt veszek, Ugy találja majd el.

Nem azt kérdem, hány inged van: Szeretsz-e, galambom? Egyet adok, egyet veszek: Szeretlek, galambom!

Nyisd ki, babám, az ajtót…

Nyisd ki, babám, az ajtót! Magyar kopogtat, nem tót, Magyar kopogtat, nem tót!

Jaj, be soká nyitod ki, Mint ha nem tudnád, hogy ki? Mint ha nem tudnád, hogy ki!

Ha megveszen a hideg, A lelkedre fagyok meg, A lelkedre halok meg!

Kerek az én kalapom…

Kerek az én kalapom Kerekebbre vágatom; Kicsiny az én galambom, Könnyen megcsókolhatom.

Kerek az én kalapom, Kerekebbre szabatom; Kicsiny az én galambom, Lehajlok, megcsókolom.

Három huszas, látod-e? Ha megiszom, bánod-e? Hogyne bánnám, édesem, Mikor veled keresem!

Vörös bársony süvegem…

Vörös bársony süvegem, Most élem gyöngyéletem! Bokréta van mellette, Barna babám kötötte.

Ha kötötte, jól tette, Csókot kapott érette. Köss még, babám, másszor is: Megcsókollak százszor is!

Kakas a szemeten…

Kakas a szemeten Annyit nem kapar, Hányszor az én rózsám Engem betakar. Pedig éjjel-nappal Mind egyre kapar, Annyit nem kapar, Hányszor betakar.

Bakter a toronyba Annyit nem kiált, Hányszor engem rózsám Csókkal megkinált… Pedig éjjel-nappal Mind egyre kiált, Annyit nem kiált, Hányszor megkinált.

A malom kereke Annyit nem fordul, Hányszor az én rózsám Engem megcsókol… Pedig éjjel-nappal Mind egyre fordul, Annyit nem fordul, Hányszor megcsókol.

Biharban, Borsodban Nincs annyi esküdt, Hányszor az én rózsám Nékem megesküdt… Biharban, Borsodban, Szabolcs vármegyében, Nincs annyi esküdt, Hányszor megesküdt!

Szeretem én magát nagyon…

Szeretem én magát nagyon, Mert fekete szeme vagyon. Szemöldöke sugár vagyon, Az enyimhez illik nagyon.

Azért, hogy egy kicsit ragyás, Ő az én szeretőm, nem más; Illik neki rettenetes, Hogy egy kicsit himlőhelyes.

Eszemadta, teremtette, De nagy a maga szemérme. Jaj, ne nézzen a szemembe, Meghalok szégyelletembe.

Nem volt eszem, hogy szerettem Mást, míg magát nem esmertem, Kend maga is szeret nagyon, Azért az enyim maradjon.

Arra járjunk, arra…

Arra járjunk, arra, Merre furulyálnak, Merre a legények Éjjel-nappal járnak, Éjjel-nappal járnak.

Szabad a legénynek Éjjel-nappal járni, De a szegény lánynak Házához kell várni, Házához kell várni.

Házához kell várni, Talpon istrázsálni, Sok éjjeli álmot Érte elmúlatni, Érte elmulatni…

Gyi fel, sárga…

Gyi fel, sárga, a tetőre! Veled megyek menyegzőre. Iha, czin, czinárom! Szeret a virágom.

Ha megfázom, ha meghülök, Mellette felmelegülök… Iha, czin, czinárom! Szeret a virágom.

Nézz, rózsám…

Nézz, rózsám, a szemembe, Mit olvasol belőle? Ugy-e, azt mondja, Ugy-e, azt mondja: Te vagy az angyalok Ragyogó csillaga.