Part 26
A szeme közé nevettek. Mentül jobban szidta a tiszteket, annál jobban nevettek a dühösködésén; csak a várparancsnok türte nyugodtan a szidalmait: «legyen ön jó reménységben: minden jóra fordulhat még».
Azzal magárahagyták.
Trenk Frigyesnek most már a lelke volt megtörve. Elhagyta a hite. Buskomor lett, nem irt, nem karczolt többet; ült mozdulatlanul az ágyán, folyvást egy pontra bámulva: arra a kis lyukra a börtön ajtaján, melyet azon a kis egér rágott. És arra gondolt, hogy az egérnek is van lelke, nemcsak az embernek: talán magasabb is, nemesebb is, mint némely embernek. Nem merte leirni: nehogy megégessék ezért a blaszfémiáért.
Hiszen csak játék volt, a mit most vele üztek: egy királyi alaknak a játéka, a ki meg akara mutatni, hogy milyen hatalma van egy urnak – a kutyája fölött, a kit meg kell korbácsolni, bezárni, koplaltatni, a mig annyira idomul, hogy lefekszik az eléje dobott csont mellé s addig nem kapja be, a mig azt nem mondja neki az ura: «szabad!»
Őrangyala, bűntársa, a hajdan szép herczegasszony, kiimádkozta már egykori kedvesének szabadságát felséges bátyauránál. Gyászruháját ott koptatta a hatalmas ur előtt, térdein csuszva utána.
– Legyen szabad; de kapjon még egy leczkét!
Az a leczke volt az egyheti reménykedés, pajtáskodás, lakmározás után a gránitbörtönbe visszatérés.
Karácson estéje volt, (milyen gyöngéd figyelem!) mikor a szokatlan órában a börtön zárai ismét csörömpöltek. («Mit hoz a kis Jézus?»)
A kormányzó lépett be a fogolyhoz, kiséretében sok tiszt, a kiknek az arczán őszinte öröm tündöklött.
– Édes Trenk! Mondá Reichman. Jó hirt hozok önnek karácsony estére. Ő felsége a király elrendelte, hogy önnek a bilincsei levétessenek és más szobát kapjon.
De Frigyes annál többet olvasott az arczokról.
– Mondja ön ki egyenesen! Szabad vagyok! Nem fogok megbolondulni az örömtől.
– Igen! Szabad vagy! Monda a parancsnok és megölelte őt. És a többi tisztek is sorba megölelték, vigasztalták, a mig a lakatos a lábáról lefürészelte a nehéz vasat.
Akkor aztán átvezették a börtönéből a tiszti lakosztályba.
Ott le kellett neki tenni a szokásos esküt, melyet minden szabadon bocsátott államfogoly elé szabnak: hogy fogságáért senkin bosszut állni nem fog; hogy az ország határát többé át nem lépi, hogy mindarról, a mi vele a börtönben történt, se mondva, se irva semmit közzétenni nem fog és hogy semmi idegen hatalomnál se katonai se polgári szolgálatot vállalni nem fog.
Ezt nevezhetni erkölcsi lenyakaztatásnak, örök fogságra itéltetésnek! – Saját hazájába vissza nem térhet s idegen országban nem szolgálhat. Rab marad, a mig él. De még csak beszélnie sem szabad!
No de hát itt van a szép természet! Itt az Isten napja! A ki mindent kipótol! Aztán ha emberekkel nem lehet beszélni: itt van a papiros; a ki átveszi a gondolatjainkat; csak olvasni nem szabad másnak, a papir jó barát: megőrzi még a ráhullott könyeinket is.
Trenk Frigyes előkereste még a börtöne ajtajában elrejtett aranyait, s azokat kiosztá a börtönőrei közt; nagyobb részét átadta Gefhart özvegyének, meg annak a nőnek, a kinek a férje ő miatta öngyilkossá lett.
Frigyes király nagylelküsége annyira ment, hogy a szabadon bocsátott fogolynak háromszáz aranyat küldött Schlieben gróf által, a ki a kegyelmi levelet is meghozta a számára. Ugyanannak kellett őt elkisérni Prágáig.
Frigyes rögtön uj egyenruhát varratott magának, a mit a szabónak karácsony éjszakáján kellett elkészíteni, hogy másnap a látogatásokat teljes parádéban fogadhassa. Templom után valamennyi törzstiszt mind odajött hozzá gratulálni: ölelték, csókolták.
Mikor az uj egyenruhájában odaállt a tükör elé, ismét kiborotvált arczczal, maga is meg volt elégedve magával. Tiz évi börtönélet, büzös lég, földalatti aknavájás, éhezés, nyavalya, lelki gyötrelem nem birta megtörni életerejét. Még mindig szép férfi volt.
Szabad volt neki sétát tenni – a városon kivül, a szép hóban. Milyen derék dolog az a hó! Hogy ropog az embernek a lába alatt! Tiz évig bezzeg nem ropogott. Csak az ajtó kilincsén látta a zuzmarát.
De a városba nem volt szabad bemennie. Az népcsődületet okozott volna. Csak kivülről látta Magdeburgot, a hol tiz esztendeig feküdt.
Aztán következett a búcsúlakoma, víg adomák, felköszöntők. A lakoma végeztével előállt a négylovas hintó, abba felültették Trenket, Schlieben melléje ült. Szabad volt neki egyet dalolni, a népszerü adagiót: «So lebe wohl, du stilles Haus!» – Isten hozzád, te csendes ház! Busan tekintek vissza rád. Csak benned lehettem boldog. Azért rád visszagondolok.
Azt mondja, hogy sirt, mikor a börtönétől megvált.
A börtönből kiszabadulásával megszünt Trenk regényalak lenni.
Ezentul már csak egy világtól elmaradt nyughatatlan szellem, a ki sehol sem találja helyét, szétszakított életét nem tudja összekötni többé. Régi pártfogói elmultak, régi ideáljai megvénültek, őt magát a rokkantak sorába helyezték. Kinevezték nyugalmazott főstrázsamesternek extra statum. Mária Terézia hűsége és szenvedései jutalmául kifizetteté neki tiz év alatt elmaradt századosi fizetését; de a Trenk Ferencz-féle örökséget csak azon föltétel alatt adatta vissza, ha a kezelő uraságokat fölmenti minden számadás alól. Azon aztán vesz magának egy földbirtokot s éldegél csendesen, mint középbirtokos uracska. Közben verses és prózai műveket ir, azokat a könyvárusok megveszik s kiadják németül, francziául. Sok poétai erő, filozofi világnézet nyilatkozik bennük. Az életirását szép aczélmetszetekkel illusztrálva adták ki Párisban.
Még egyszer feléje fordítá kegyelmes arczát a királynő, felhivatva őt magához Bécsbe. Meg akarta Trenk Frigyesnek a szerencséjét alapitani véglegesen: egy gazdag házasságkötés által. Előkelő udvarhölgy: grófi özvegy; ötvenezer forint évi jövedelemmel. Megmondta a nevét. Trenk holtra ijedt. – Egy hetedik évtizedében járó menyasszony: rut, fösvény és veszekedő. – Megköszönte a nagy grácziát; de nem kért belőle. A királynő aztán elkergette maga elől.
S nehogy hasonló szerencse érhesse, sietett Frigyes rögtön megházasodni: elvette az aacheni polgármester leányát s azzal aztán élt tisztességes házasságban. Született tizenegy gyermeke. Azokat nevelte atyai szeretettel. Első szülöttét Józsefnek keresztelteté s keresztapául József trónörököst választá.
Aztán nem gondolt több hirre, dícsőségre, szép asszonyok közötti hódításra: legfeljebb dúvadakra való hajszában gyakorolta vitézségét, zsiványok ellen védelmezte magát: egy kicsit borral is kereskedett, abban természetesen belevesztett, megcsalták; s a hol csak tehette, ungorkodott a papokkal, barátokkal, azok meg ő vele.
Mikor aztán már sok gyereke volt és sok könyvet megirt, akkor még egyszer odahivatta magához a királynő s bemutattatá magának Trenk feleségét és gyermekeit. Azok megnyerték legmagasabb tetszését. S akkor aztán kinevezte őt a királynő – udvari fordítójának.
Tehát végre valahára elérte, hogy rangfokozatot kapott az udvarnál.
A legelső munka, a minek lefordítását rábizták, Beaudrand apát egyházi szónoklatgyüjteménye volt; de azt Trenk erősen megkeverte a saját eszméivel. Igy is tetszettek azok a királynőnek.
Ekkor meghalt a legszeretettebb királynő. S ezzel Trenk Frigyes dicsőségének is vége volt. Megint visszamehetett a kis uradalmába, birkákat nyiratni, dézsmát behajtani.
Nemsokára követte Mária Teréziát ellenfele, Nagy Frigyes is a túlvilágra.
Utódjának trónralépte után első tettei közé tartozott az igazságtalanul üldözött Trenk Frigyest rehabilitálni. Dekretummal szünteté meg a számüzetését s visszaadatá elkobzott ősi birtokát.
Ezzel az örvendetes fordulattal végzi Trenk Frigyes az életirását: siet nagy örömmel imádott régi hazájába vissza.
Már akkor hatvannégy esztendős volt.
S még mindig az az idealista rajongó, a ki gyermekkorában.
Tiz vaskos kötet munkája hirdette nagy tehetségét: ismerték Német-, Franczia-, Angolországban. Népszerű volt a neve mindenütt.
Két évig élvezhette a dicsőségét nyugalomban.
Ekkor kiütött a franczia forradalom.
És az a hatvanhat esztendős ember ott hagyta a nyugalmas házát, családját, elment Párisba, a népszabadság mellett harczolni.
A girondisták voltak az ő eszményképei.
Robespierre aztán őtet is leguillotinoztatta a girondistákkal együtt.
Nem lett volna az élete tökéletes, ha nem igy fejezte volna be.
Vagy egészen máskép kellett volna neki azt elkezdeni.
Mikor ott állt a Herakles válaszutja sarkán: a két hivogató géniusz előtt.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ha Vénus olyan nagyon nem pártfogolta volna: Mars nagy embert csinált volna belőle.
Sokat szeretett: – sokat szenvedett; a sors ki van egyenlítve.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: A németek így mondják: «er liebt mich, – von Herzen, – mit Schmerzen, – ein wenig, – gar nicht.»]
[Footnote 2: A «sinkorán» kutyákról hármas törvénykönyvünk emlékezik meg, eltiltva azoknak tartását a földesuraknak az 1729-ki XXII. t.-czikk 9-ik §-ban, mely magyarul így hangzik: «Hogy vetésekben vadászatok alkalmával okozott károk elkerültessenek, senki a földes urak és nemesek közül angol vadászkutyákat úgynevezett sinkoránokat tartani, még kevésbbé azokkal vadászni ne merészkedjék.»]
[Footnote 3: Igazában «Loudon»-nak írják e később fénykörnyezte históriai nevet, de a magyarok «Laudon»-nak ismerik, saját helyesirásuk szerint kiejtve.]
[Footnote 4: Tiszta puszta logikus: tiszta puszta nagy szamár.]
[Footnote 5: Koporsófödél.]
[Footnote 6: Memoires de Frederic Baron de Trenk, augmentés d’un triers, pars, M. de *** 1789.]
TARTALOM.
A KÉT TRENK.
I. Fejezet. A király és druszája 3 II. Fejezet. A levágott kabátszárny 6 III. Fejezet. «Vous sentez d’eau de Cologne» 11 IV. Fejezet. A salto mortale 14 V. Fejezet. A magyar Trenk 21 VI. Fejezet. Czircze 32 VII. Fejezet. Ferde helyzet 75 VIII. Fejezet. A két Trenk szemtől-szemben 83 IX. Fejezet. A koronák mártyrja 88 X. Fejezet. Juventus-ventus 94 XI. Fejezet. A tüzkeresztség 99 XII. Fejezet. A széna-szalma tündér 105 XIII. Fejezet. A drága kotillyon s a még drágább viganó 122 XIV. Fejezet. A diadalszekéren 134 XV. Fejezet. A diadalszekér alatt 139 XVI. Fejezet. A végzetes pamflet 154 XVII. Fejezet. A nagybátyja levele 160 XVIII. Fejezet. A börtönben 163 XIX. Fejezet. A menekült 172 XX. Fejezet. Potifárné asszony 191 XXI. Fejezet. Bécs városában 201 XXII. Fejezet. A kisértés 211 XXIII. Fejezet. A csodatevő szent 219
TRENK FRIGYES.
I. Fejezet. Pályátlan csillag 227 II. Fejezet. Igazi oroszosan 238 III. Fejezet. Még az orosznál is oroszabb 244 IV. Fejezet. A szerencse csillaga 247 V. Fejezet. Szép Jelvira 252 VI. Fejezet. A kanczellárnő 269 VII. Fejezet. Hogyan születik a hongyülölet 273 VIII. Fejezet. Keresztül-kasul a világban 284 IX. Fejezet. A balsors kezdete 294 X. Fejezet. A halott küzdelme 305 XI. Fejezet. A szép Eszter 308 XII. Fejezet. A családi börtön 312 XIII. Fejezet. A halál országába – oda és vissza 318 XIV. Fejezet. Uj kisérletek 322 XV. Fejezet. A lélek, a ki nem fogoly 338 XVI. Fejezet. Az utolsó kisérlet 346 XVII. Fejezet. A lélektani bilincs 352
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
35 |Csakkogy |Csakhogy
60 |felhatatmazást |felhatalmazást
60 |hírtelen |hirtelen
76 |elszakadt ulán |elszakadt után
137 |tísztjeinek |tisztjeinek
143 |Otvenhárom |Ötvenhárom
146 |visszaküldhetem. |visszaküldhetem.»
218 |kifizetem. |kifizetem».
230 |On még |Ön még
245 |gazda-eldugta |gazda, eldugta
274 |kiv gták |kivágták
275 |On egy |Ön egy
309 |alkalm val |alkalmával
311 |Oltözzék fel |Öltözzék fel
314 |O felségének |Ő felségének
317 |önnyedén kinyilt |könnyedén kinyilt
343 |Ont a |Önt a
350 |mindén zegét-zugát |minden zegét-zugát
353 |Ont kegyébe |Önt kegyébe
355 |Oltse fel |Öltse fel
358 |aszélmetszetekkel |aczélmetszetekkel
361 |Juventns |Juventus
362 |kisértetek |kisérletek
362 |utolsó kisértet |utolsó kisérlet]