Part 41

Alexandra arczai égtek a vér hevétől; vonásairól eltüntek a vihar okozta pöffedések; az aërodromon levegőjében minden hülés okozta baj, mintha elfujnák, rögtön megszünik.

Mikor húszezer lábnyi magasra emelkedett az aërodromon, Dávid délkeleti irányba kémlelt távcsövével. Egyszer aztán megszólalt.

– Ott van Kézsmárk! szólt egy messze fénylő toronycsúcsra mutatva. Asszonyom! Én önt tábora közepébe fogom leszállítani.

Azzal átment a géposztályba; maga lépett a kormányhoz. A gép villámsebesen indult meg a mutatott pont felé. Még nem ment le a nap, midőn a légjáró a kézsmárki táborsátrak fölött libegett. Itt egyszerre megszünteté a gép működését s sebesen szállt alá. A hajóban ülőknek úgy tetszett, mintha a nap futna le oly sebesen az égről, elbukva az aranyozott hegyormok alá. Perczek mulva a gép földet ért; Dávid felnyitá az ajtót s a bámulására oda csődülő oroszok előtt földre segíté országuk urasszonyát, ki vezéreinek e szóval mutatá be Tatrangi Dávidot:

«A Duna-Delta szabad köztársaságnak elnöke!»

S azzal kérte Dávidot, hogy nyújtsa karját és kövesse őt társaival együtt a vezéri szállásra a szerződési okmány elkészítése és aláirása végett.

Dávid maga fogalmazta az okiratot; aláirták azt egyrészről ő és két társa, másrészről Sasza asszony és Jerivanszky fővezér. Meg is akarták őket vendégelni, a mihez Severusnak kedve is volt; de Dávid tiltakozott minden vendégség ellen. Egyetlen pohár bor elég arra, hogy a magasban holt részeggé legyen tőle az ember. A légjáróknak nem szabad semmi szeszest inniok. És mára még nagy dolgaik vannak.

Társai tudták, hogy mik ezek a nagy dolgok; s ott hagyták a lakomát. Dávid is fölterített már s annak a vendégsége még jobban ingerlé az éhet: – az csupa ezüst és arany!

Mielőtt elváltak volna, Sasza asszony tökéletes átváltozáson ment keresztül. Legelőbb is átöltözött. Férfiból asszonyá alakult.

Eddig büszke volt cynicus rongyaira, a szennyes, sáros katona gunyára; most egyszerre hiú lett nemének pompájára.

És belsőleg is átalakult nővé. Egész kedélyében asszony volt.

Behizelgő mosolylyal szorítá meg Dávid kezét, midőn a szövetség-okmányt aláírták.

«Most tehát vége a harcznak; nem vagyunk ellenség többé. Nem is leszünk. Ti egy szabad államot indultok alakítani egy puszta földön; én segíteni foglak benneteket, hogy azt tehessétek. A mennyi munkáskézre szükségtek lesz, hogy gyorsan építhessetek, országaim minden népe szolgálatotokra álljon. Ti kereskedő állam fogtok lenni, mert gépeitekben erre nagy előnyt birtok. Én megnyitom előttetek városaimat, állítsatok azokban kereskedelmi telepeket sérthetetlen szabadalommal. Kizárólagos kiváltságtok lesz az orosz birodalomnak mind a három világrészben fekvő országaiban commanditeket fölállítani, s törvényeink fogják védeni üzleteiteket és hitelpapirjaitok el lesznek fogadva vásárainkon. S minthogy a mai naptól kezdve őrültség lenne Európában még állandó hadseregeket tartani s várakat őriztetni: tehát Czenstochowában felhalmozott hadi készleteinket, élelmi raktárainkat tinektek ajándékozom; szállítsátok el azokat a neutrális égen keresztül a Duna-Deltába gépeitekkel. Vigyétek el még a vár vastetőit is. Szolgáljanak raktárul. – S azután legyünk jó szomszédok.»

Dárday azt dörmögé Dávid háta mögött:

– Csakugyan csodákat tudsz te tenni. Egy óra előtt még éhen akart bennünket elölni, s most kenyérrel temet el!

– Számítson ön barátságomra mindenkor. Ezt sugá Sasza asszony Dávidnak, midőn bucsukézszorításával üdvözlé.

A bucsuzáskor az orosz és magyar vezérek szokásosan összecsókolóztak; Sasza asszony is sorba csókolta mind a hármat, Dávidot legutoljára: úgy tetszik, hogy ez igazi csók volt, és aztán mikor kilépett szobájából, utána kiálta: «Zdrawtwujtje!» s azután – kiölté rá a nyelvét…

A három főnök sietve tért vissza Tátra-Füredre. A zivatarról itt a hegyláncz déli oldalán nem tudtak semmit, csupán annyi változás történt az időjáráson, hogy az északi szél után csendes országos borulat állt be. Hanem a lengyel nyereghez vezető utak iszonyuan el voltak pusztítva a vulkánszerű kitörés által; azokon ember sokáig nem fog járni.

Az aërodromon leszállt a lengyel nyereg alatti mély hegyszakadékba, melynek fenekén a jégtengerszem volt. Csak volt. Most még csak egy ritkás fehér gőz párolog fel belőle, betöltve a sötét sziklaörvényt.

A leszálló aërodromon villanyfényénél láthatók voltak az iszonyú uj repedések a meredek gránitfalakon, mikkel a kitörés, mintha nem volna elég útja fölfelé, még börtöne oldalain is rést akart törni magának. A jégcsapokból szőtt függő csipkézetek mind eltüntek a párkányokról, a függő sziklákról: koromfekete volt köröskörül minden, csak az új repedések fénylettek ki tündökölve.

A tátongó üreg fenekén aztán ott volt a tündérmesék álma: az ezeregyéji kincshalmaz. Egy ágyúhalom, melynek csövei sárga és aczélkék szinben ragyognak; a mely színeket a tapasztaltak, kik sokszor láttak aranyat, ezüstöt, oly sympathicus érzéssel ismernek fel egyszerre minden hasonló hazug szín közül: ez arany és ezüst.

Ott hevernek mind az üreg fenekén: szétszórva, egymásra döntögetve, némelyik derékban meghajtva, mint egy félhold, másutt három-négy egymásba forrasztva; a halmok közül egy-egy mereven kiáll, mások formátlanná gyúrva a sziklán, némely ezüst cső egészen ragyogó fehér lett, elárulva ezüst létét.

A három férfi leszállt e kincstömeg közé, lábaival milliókról milliókra lépkedve. Ez hát nem álom!

– De hogy lehet az, kérdezé Dárday, hogy ez ércztömegek itt maradtak az üreg fenekén, s nem szórta azokat ki az alattuk felrobbant anastater?

– Ez úgy történhetett, felelt Dávid, a hogy egy tölténygöbecs szokott bennmaradni a puska kamrájában midőn a cső végébe homok szorul, s az elrobbanó lőpor a csövet szakítja szét. A robbanás maga fölött találta a befagyott tó jégburkolatát, s a míg a kitörés ereje a mozaik darabokból összeállt tömeget áttörte, a visszaható erő a nehéz ágyútesteket visszataszítá az üreg fenekére: egy sem hagyta el a sziklaüstöt.

– Erre már lehet építeni egy részvényes államot. Ez volt mr. Severus véleménye.

– Most legelső dolgunk lesz ezeket egyelőre a Gyilkos havasra elszállítani, míg bankhelyiségeink Otthonban elkészülnek, szólt Dávid.

– A czenstochowai vasépületek elszállítása azt meg fogja könnyíteni, mondá Severus.

– Te azt az asszonyt megbabonáztad, kötődék Dáviddal Dárday.

– Nem, szólt Dávid, könyökével egy felmagasló ágyu csőre támaszkodva: – ez az asszony ravasz. Ajándékainak egy része olyan, a mi már úgy is kezünkben volt, nem kérdtük tőle, hogy elvegyük-e? más része pedig gyanus. Timeo Danaos et dona ferentes! Szivessége, mely oly egyszerre támadt megjelenésemre, nem asszonyi bolondság, hanem dæmoni észjárás. Barátunkká akar lenni azért, hogy titkunkba behatoljon; de zárt ajtót fog találni: fogadom!

A két társ örvendő meglepetéssel nézett Tatrangira.

– Bajtársak! mondá az ifju: harcz nem lesz többé a földön, az bizonyos, a míg mi egyedül bírjuk az eget, s titkunkat nem fogja versenytárs bírni, hogy még az égbe is átvigye a harczot. Hanem még azért a béke messze van. Ahhoz még nincs hozzá szokva az emberiség. A harcz erőszakos megszüntetése még nem békesség. Hogy mi a világ-béke? ezt megoldani lesz most a mi feladatunk. S ne feledjük el, hogy abban a nagy munkában ellenségünk lesz az egész világ, legnagyobb ellenségünk lesz ez az új szövetségesünk, kit megvertünk s aztán megnyertünk; de legtovább tartó ellenségünk lesz saját régi hazánk, melyben legkésőbben fognak hozzászokni a békességhez s beletörődni abba a gondolatba, hogy most már dolgozni s egymást szeretni és közösen építni a kor parancsolata.

S ezt a mi nagy ellenségünket, a mi jó édes anyánkat senki sem gyógyíthatja ki más e bajából, egyedül mi, a számüzött ivadék.

A mély üreget betakarta a köd.

A jövendőt betakarta a köd.

Ez a nap volt az «Örök békeszázadnak» újesztendőnapja.

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: E regény megirásakor sem a vasút, sem a vízvezeték még nem létezett.

J. M.]

[Footnote 2: Az első kiadásban renaissance styl volt jósolva; az országháznak terve sem létezett.

J. M.]

[Footnote 3: L. William Kedworth Dixon. A szabad Oroszország. 1873.]

TARTALOM.

I. Rész: AZ ÖRÖK HARCZ.

Előszó 1 Egy király, ki megszolgálja a kenyerét 11 A mi a királynak nem szabad 38 Mennyit ér a király 55 Mi az a Sabina? 86 Az Astrapé 109 Hja, «paraszt», az megint más! 112 A vezérhalmi Alhambra 115 A «Pellagra Miserorum» 121 A repülő gépek őrültjei 134 Az Ichor 156 A zivatar egy csepp vízben 179 Apocatastasia 186 Egy országgyűlés a XX-ik században 198 A király hallgat 223 A király tesz 239 Az egyetlen nagyhatalom 257 Rozáli 268 A nyolczad nap 294 Az orosz rém 323 Rosz napok 350 A fehér sas 362 Biberunt magnum áldomás 400 Sasza asszony 415 A nemzeti bank kincsei 430 A jég-tengerszem 442 Az utolsó fegyver 459 A nő 475 Egy állam – részvényekre 493 Hárman egy ellen 516

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

7 |lelkiismeretet teszí |lelkiismeretet teszi

8 |kor a a költészet |kor a költészet

8 |ísmerteté meg |ismerteté meg

43 |kegyetlenül megtaposta |kegyetelnül megtaposta

50 |siet megbüntetni. |siet megbüntetni.»

57 |kírály belecsusztatá |király belecsusztatá

84 |kírályi muzeum |királyi muzeum

101 |On uram |Ön uram

106 |O el volt határozva |Ő el volt határozva

107 |hová én vezetlek |hová év vezetlek

124 |tőle Németoszág |tőle Németország

132 |legszebb velt |legszebb volt

161 |kogy találd fel |hogy találd fel

167 |centimeter hoszzúak |centimeter hosszúak

171 |költőí tüneteiről |költői tüneteiről

175 |segélyével kíkémlem |segélyével kikémlem

178 |Uljön vissza |Üljön vissza

183 |szerinti kötelességénék |szerinti kötelességének

220 |vedégszerető barátokhoz |vendégszerető barátokhoz

253 |alóli mentességgel. |alóli mentességgel.»

291 |helyettesítik a gyárunkből |helyettesítik a gyárunkból

298 |vzsuthálózattal kapcsolatban |vasuthálózattal kapcsolatban

315 |ki vagyok? |ki vagyok?»

315 |Ulj le mellém |Ülj le mellém

317 |ég villamszikrái |ég villámszikrái

321 |aëromon nem tud |aërodromon nem tud

328 |nincs szerezve |nincs szervezve

344 |háromszáz milló |háromszáz millió

366 |ütközet megnyeresére |ütközet megnyerésére

370 |«Huh-ha! kiált |«Huh-ha!» kiált

374 |vashengerei megolvadtak. |vashengerei megolvadtak.»

410 |Onöknek a háboru |Önöknek a háboru

421 |bevenulása alkalmával |bevonulása alkalmával

422 |Béeset elhagyó |Bécset elhagyó

428 |Éva von Adam |«Éva von Adam

437 |Arpád-aranyokban |Árpád-aranyokban

453 |Es akkor |És akkor

445 |másik félével |másik felével

449 |parancsolok nekek |parancsolok neked

454 |fehőkkel vannak |felhőkkel vannak

454 |csak laktalánná |csak laktalanná

459 |egészen vísszanyerte |egészen visszanyerte

461 |czizmái térdig |csizmái térdig

464 |O is Severus |Ő is Severus

481 |gépemet megolvasztottta |gépemet megolvasztotta

481 |éjjel tndta |éjjel tudta

505 |hogy elllenfelünk |hogy ellenfelünk

510 |Ordög teremtette |Ördög teremtette

522 |szelemenfáí maradtak |szelemenfái maradtak]

End of Project Gutenberg's A jövo század regénye (1. rész), by Mór Jókai