Part 27

Sandal Hranič híres herczegovinai vajdának fia, Milos, – apja s családja patarén (bogumil) hiten lévén – belészeretett egy pásztorleánykába, ki egy barát-klastrom jobbágy emberének leánya, buzgó katholikus vala. A leányka megtérítette Milost, ki apja ellen pártot akart ütni, letaszítani őt a trónról s a pápa uralmát szilárdítni meg a vidéken. Ugyancsak a vén Sandal udvarában növekedett Lokris, Balsa arnót herczeg tüzes leánya, a ki szerette Milost, de buzgó patarén volt s nagyravágyó. Birodalmat akart alakítani az adriai tenger mentén, császári koronát óhajtott fejére, leverni a törököt s uraltatni magát a keleten. Erre kellett neki Milos. Milos az elégedetlen hegyi törzsek élére áll, de apja cselt vet neki s a pásztorleánynyal együtt elfogatja. Mint lázadót, ökörbőrbe akarja bujtatni őket s úgy tűzre tétetni. Ekkor Lokris odalopódzik a foglyokhoz, kihallgatja bús éneküket s kiszabadítja őket.

Azt az ajánlatot teszi erre a pásztorleánynak, érje be Milos fél szívével. A vitát Milos úgy oldja meg, hogy mindkettőt szívébe zárja, megfér ott mindkettő együtt. Lokris s a pásztorleány erre tündérei lesznek. Megérkeznek Raguzába, hol apjának a kémei már várakoznak rá. Lokris erre is gondolt s a leányok apáczáknak mennek a clarissákhoz, Milos dominikánusnak. A két leány csakhamar megnyeri a priorissa szívét, Milost meg priornak teszik meg, kitudván herczegfi voltát. Így éltek ők teljes boldogságban.

De Lokrist nagyravágyása emészti; kémeket fogad fel s Nápoly királyát izgatja, jöjjön Raguzába és segítsen leverni a herczegovcz, fekete hegyi s dalmát, meg albán törzseket, elismeri hübérurának. Nápolyban van egy régi imádója, ki Lokrisért még mindig rajong s rábírja a királyt, hogy egy kis hajóhadat küldjön a gravosai révhez.

Raguza követei azonban rájönnek ez üzelmekre. Figyelemmel kisérik a három szeretőt, kikkel Lokris azt a hírt hiteti el, hogy a nápolyi király országot akar nekik adni, azért küld érettük. A raguzaiak felbőszültek, mert mint vendégeket fogadták őket s most veszélybe dönti a köztársaságot egy hóbortos apácza. Lokris bárkákat fogad s ráveszi Milost s a leánykát, hogy éjjel kimennek a tengerre csillagot nézni s fogadni a nápolyi izenetet. Vesztükre, a nápolyi bárkához közel elfogták őket mind hármat. Halálukat a mese is úgy beszéli, mint a legelőbb megirt irásbeli hagyomány. – «Egyek a halálban» – «Nagyon szerették egymást; Isten úgy segélje őket.» – «Vigyázz leány, ne hogy úgy járj, mint a két kőasszony» – ezek a közmondások élnek a mesékkel, babonákkal teli hajósnép között róluk.

Mint látható, én azt a szabadságot vettem, hogy a szájhagyomány idejét hátrább toltam egy pár századdal, a kész történetet egy kissé kiczifráztam egy és más apró körülményekkel. Ezt biz utánam csinálhatja akárki. S már most tessék rám kimondani az itéletet. Tűröm békével.

_Kritikus._ De bizony nem úgy tett ön most, mint ama franczia tengerész, ki lőport kölcsönzött az ellenségének; hanem úgy tett, a hogy Commodus császár, mikor a circusban producálta magát, mint gladiator. – Szembeállíttatott magával holmi vékony dongájú legénykét, s miután azt nagy vitézül levágta, felvette a vállára s kikiáltotta magát győzhetetlen Herculesnek. Hát én velem – az önalkotta homunculussal – csak könnyű volt önnek megviaskodni; – de bezzeg, ha majd eljön az, «qui habet centum oculos!»

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Urát adom e szónak: legközelebb hallottam ezt Kállay Béni minisztertől, így nevezik az olyan sziklaüreget, melybe egy buvó folyam beleszakad.]

[Footnote 2: Dúsgazdag; régi magyar szó.]

[Footnote 3: Dalmátiában a raguzai dominikánusok voltak a legtudósabbak. Fenmaradt egy pápai bulla a XII. századból, mely helybenhagyja a dominikánusok könyvtárregulamentumát s egyházi átok alá veti a könyvtár-olvasókat.

Th.]

TARTALOM.

Szerzői előszó 1 A három tüzes szentek klastroma 3 A kritikus leirása 10 Az apáczafejedelemnő 16 Soror Kozima és Soror Kekharizméne 25 Az éneklő Dabóza, a tengeri szüzek és a kerekes hajók 37 Dávid király 45 A mirákulum 55 A warángok otthona 63 Az őrpaták 68 A bor a warángoknál 80 A waráng fiuk 82 Az aranyhegy 93 A bogumilok 97 A hypnopoie 116 Bogumil menyegző 120 Az ostrom 139 A Bludár 153 A Solom álma 177 A földfeletti sötétség 195 A «daimonomache» 199 Egy uj nép 224 A feltámadás napja 231 A hajdani Raguza 242 Damiáni Judás 252 A daviditák 264 A kettős csillagok 269 A köszöntés és nemköszöntés 277 «Fiam» 289 A férgek harcza 298 Az egérfogó 304 A harcz 307 A harangkongás 316 A beteljesült kivánságok 322 A holt király nászútja 325 A halálra itélt nép 329 A három márványfej 346 A három kőfej 350

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

5 |duplíkátumokban is |duplikátumokban is

68 |a barangösztöntól |a barangösztöntől

84 |olyan térmészetű |olyan természetű

85 |elégtetelt fog |elégtételt fog

106 |En menjek |Én menjek

193 |egy harmadík |egy harmadik

256 |Oltözetükről már |Öltözetükről már]