# Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet)

## Part 9

Book page: https://www.cyberlibrary.org/hu/books/zagoni-mikes-kelemen-torokorszagi-levelei-2-kotet-43479/index.md

Micsoda nagy hír e, néném! cseng-é a füled? A római császár megholt 20-dik octobris. E nagy dupla hír: mind a, hogy egy nagy császár holt meg, mind a, hogy az austriai ház elfogyott a férfiú ágról. Micsoda szép állapot élni; mert ha megholtunk volna, nem értünk volna meg ilyen nagy dolgot. Eztet a mi atyáink meg nem érték. Micsoda nagy változást okozhat ez e világban, ebben a nagy vendégfogadóban! Az ó törvényben, akik levelesek voltak, visszámehettek a főpap halála után – hát várhatjuk-é azt? Erre a hírre százféle gondolatok jőnek eszemben; de talám egyik sem leszen úgy, amint gondolom. Azért hagyjuk arra a nagy cselédes Gazdára. – És ha a levél igen kicsiny, a hír igen nagy. Mint vagy, néném? az egészség jól szolgál-é? Vigyázz reá néném; mert látod-é, mi jó élni! Majd elfelejtettem volna, hogy az isten jó pápát adott: augustusnak a végén választották cardinális Lambertinit. Most Benedictus XIV-diknek híják, 64 esztendős.

CLX.

_Rodostó, 27. dec. 1740._

A kalendárium szerént már a tél elkezdődött, de az idő arra nem hajt, és úgy viseli magát, mint a nyár. Még eddig tüzet nem csináltunk – hogy is csinálnánk? micsoda melegek járnak! éjjel nappal nyitva az ablakaink. Az elmúlt tél olyan nagy volt, hogy talám soha Európában nagyobbat nem értek; most pedig télben is nyári mentét kell viselni. Ki mondhatná meg annak az okát? én megmondom, aki jobban tudja, mondja jobban. Az elmúlt télen nagyobb hidegek jártak, azért fára is többet kelletett költeni; a mostani télen jó idők járnak, fa is kevés kívántatik. Mindezekből tehát azt hozom ki, hogy most nem kell annyi fát venni, miért? mert nincsen hideg. Látod-é néném, micsoda jó philosophus öcséd vagyon? Hátha még tanultam volna? De ha nem tanultam is, üsmerek olyanokot, akik philosophusok, nem elég a?

Ne beszélljünk csak a hidegről, hanem arról is, hogy az idén igen nagy rendeket kaszáltak le, és a halál megmutatta, hogy nem csak a szalma házakban kaszálhat, hanem még a palotákban is. Legelőbbször XII-ik Kelemen pápát az isten magához vévé. – A prussziai király 31. máji meghala. – Egy özvegy spanyol királyné utánna mene. – VI. Károly császárt az isten kiszólítá 20-ik octobris. – Eztet a muszka czárné csakhamar követé nyolcz nap múlva. Mindezek nagy változásokot okozhatnak Európában.

Vagyon több négyszáz esztendejénél, hogy a császári korona ki nem ment az austriai házból, amely háznak most lett vége. De már azt a puszta házat is hárman fel akarják osztani: a spanyol király, a bavarus, és a prussziai király Sléziát akarja elfoglalni. Már el is kezdette ez az utolsó a hadakozást. Ezen kivűl is még tart a spanyol és az anglus között való hadakozás. A franczia is segítséget adott a spanyolnak.

Mindezek nagy dolgok, és egy esztendőben ennél nagyobbak nem történtenek. A fejdelmek mindenütt készűlnek, és nagy mozgásban vannak. Csak mi vagyunk igen nagy bújdosó csendességben, mintha a mi dolgunk volna legjobban. De a gazdag akkor eszik, mikor akarja, és a szegény mikor kaphatja. Már most mindenünnen gyűlnek össze a követek Francofurtumban a császárválasztásra, de a nem lesz még olyan hamar meg. Meglesz, nem lesz, az ő dolgok: mi csak imádjuk a Teremtőt, akinek akaratjából vagy engedelméből lesznek mindenek, és adjunk hálákot néki, hogy megadta eltöltenünk ezen esztendőt.

CLXI.

_Rodostó, 15. martii, 1741._

Édes néném, egynehány rendbéli leveleidet vettem, olvastam, és választ is adtam reájok. De az elég szomorú hír, hogy a főtolmácstól elvették a fejét. Annál nem vallhatott soha nagyobb kárt: tudom, hogy drágán megváltotta volna: de nem lehetett. Azt írod, hogy úgy is elvették mindenét, és a feleségét is megfogták. Micsoda szamár ez a világ, vagy mi vagyunk szamárok, hogy úgy kapunk rajta. A moldvai vajda testvéröcscse lévén, tudom, hogy most szepeg. Mennyi pénzt, portékát nem találtak nála! Csak elhiszem, a fiának keresett, és a feleséginek; mert maga semmijinek nem vette hasznát. Igenigen soványúl és ösztövéren élt, valamint szoktak élni a görögök. Három esztendős mentét is láttam rajta, noha tudom, hogy nyusztos mentéje is elég volt. Azt pedig láttam, hogy a feleséginek meg volt a feje terhelve gyémánttal és smaragddal. Úgy tetszik, hogy az az úr még gyermekségétől fogva megérzette ezt a veszedelmét; mert én mindenkor szomorúan és olyan mord ábrázattal láttam, talám soha sem nevetett. Érjük meg mi, néném, amink van, azzal, noha igen kevés. De adjunk hálát istennek a mi mindennapi kenyerünkért.

Már úgy cselekszem, mint mikor hárman négyen összegyűlnek, és nem lévén miről beszéllni, csak az időről beszéllünk. Én is arról írok; mert még eddig csak ősz volt. Mindenkor száraz idők az egész télen. Háromszor havazott, de az is micsoda havazás volt? Csak az örményeknek sem volt elég. Mi is megehettük volna, ha bodzakása lett volna. – A világi hírek azt mondják, (mert mi azon kívül vagyunk) hogy a prussziai király dolga Siléziában igen jól foly, és hogy mindenütt mindenek hadat gyűjtenek. Ha kiki megérné a magáéval, micsoda csendesség volna e világon. Írj, néném, de igen ölelgetni kell az egészséget. Itt mi istennek hálá csendességben töltjük bújdosó napjainkat. Gazdaságra is adtam magamot; mert a kertemben egynehány szőllőfát ültettem, meg is fogantak, két gerezd szőllőt is hoztak. Én azoknak úgy örűlök, mintha a tokaji hegyet bírnám. Édes néném, mely kevéssel meg kell elégedni egy bújdosónak.

CLXII.

_Rodostó, 15. máji 1741._

Mint vagy édes néném? Az egészség mint szolgál? Szoktak-é írni abban a nagy városban tavaszszal? talám nem? mert már régen nem vettem leveledet, vagyon hat napja. A jégszívűnek, mint az én néném, a nem sok: de egy székely szívnek igen sok. Én pedig nem régen küldöttem egy nagy levelet; mert itt szeretnek írni tavaszszal is, még nagyobb gyönyörűséggel, mint egyébkor. Mert úgy tetszik, hogy tavaszszal a virágokkal együtt a barátságot is meg kell újítani, és most több édesebb szók jőnek az elménkre, mint más időkben. Annak mi az oka, az asszonyok jobban tudják. Elég a, hogy a nagy száraz tél után száraz tavaszunk vagyon. De minden bővséggel mutatja magát; mi pedig csak hervadunk mind magunk, mind minden dolgunk. Ahol meghasonlás vagyon, nincsen ott isten áldása. – Hárman-négyen vagyunk, mégis meg nem állhatunk; mert az a veszett egyenetlenség csak közöttünk marad. Noha tahinja nincsen a portától, de csak élődik; mert mi magunk tápláljuk veszedelmünkre. Ha rajtam állana, régen eltemettem volna: de, amint látom, ő fog minket eltemetni. Itt semmi olyas hírek nincsenek, amelyek minket illetnének: hanem csak azt látjuk, hogy mindenütt készűlnek a hadakozáshoz. A brandeburgus jóformán elkezdette. A követek mindenfelől mennek nagy pompával Francofurtumban a császárválasztásra. Ők lássák, azzal nem törődöm, hanem csak azzal törődöm, hogy a néném egészsége fris legyen.

CLXIII.

_Rodostó, 15. julii, 1741._

Ne csudáljad, néném, ha gyakrabban nem írhatok; mert igen nagy szárazságok járnak – a téntám is elszáradott. De a mind semmi volna; csak a vizek el ne száradtak volna; mert csak szükségre valót is nehéz kapni. Ne mondják nékem ezután, hogy a száraz esztendő szűk esztendő; mivel öt holnaptól fogvást öt óráig tartó esőnk nem volt, mindazonáltal az aratás bő volt – termettebb gyümölcsfákot pedig nem lehet látni, mint az idén. De aki száz emberrel százezeret megverettethet, eső nélkül is adhat bőséget, amint azt látjuk az idén.

Ez az istennek a mezei áldását illeti, nézzük már a városon való irgalmasságát. Igen tartottunk attól, hogy a szárazságokban betegségek ne uralkodjanak, főképpen a pestistől tartottunk: de, istennek hálá, egy esztendő sem volt egészségesebb. Ami legnagyobb, a császári városban sem hallatik. Miről panaszolkodhatunk tehát? egyébről nem, hanemha háláadatlanok vagyunk, és leszünk az istennek annyi áldásáért.

Amég a borszüret elérkezik, addig tegyünk egy kis fordulást Francofurtumban. Mindenféle királyoknak a követjek már régen ott vannak a császárválasztásra, de még ahoz nem kezdettenek. A fejdelmek mindenütt hadat készítnek. A prussziai király negyvenezer embert vitt Siléziában. A bavarus Csehországra vágy a franczia segítségivel. Legyen isten akaratja. – Néném, jó egészséget kívánok.

CLXIV.

_Rodostó, 21. aug. 1741._

Azt kérded, néném, hogy mit csinálunk, és mivel töltjük az időt? Az első kérdésre azt felelem: hogy a legnagyobb dolgunk a, hogy eszünk, iszunk – a másikára azt, hogy aluszunk, és a tengerparton sétálunk. Nem elég dolog-é mindez egy bújdosónak? Azonban várjuk, hogy valaki haza vessen minket, valamint Jeruzsálemben a betegek várták a Siloé tója mellett, hogy az angyal felkeverje a vizét, és abban vessék őket. De azt az angyal keverte fel, és nem ember. Hagyjuk a bölcseségnek angyalára magunkot. Ő tud mindeneket, mint kell lenni. Nékem pedig a hazám javát, és csendességit kell kívánnom, és nem csak különösön a magamét.

A bavarus a Csehországért való hadakozást elkezdette a franczia segítségével. A magyar királynét is megkoronázták 25-dik junii. A lovon való ceremóniát is végben vitte, a világnak három részire vágott a karddal, megmutatván, hogy annyifelől való ellenségtől megoltalmazza az országot. A ceremónia igen szép. Hagyjuk isten akaratja alá magunkot. Ahol nincsen emberi reménység, ott vagyon az isteni segítség. Másszor többet. Pola téti.

CLXV.

_Rodostó, 15. sept. 1741._

Ha csak az idő járásáról diáriumot nem csinálok, nem tudok mit írni. Ezután csak azt írom: ma jó idő volt, tegnap esett, tegnapelőtt nagy szélvész. Az ilyen nem levél, hanem kalendárium, és még előre ellátom, hogy mire ítélné ked az olyan levelet. Istennek hálá, kedves néném, nagy csendességben töltjük napjainkot. A mi napjaink mind egyszínűek, semmi külömbözés nincsen közöttök. Ma olyan mint holnap, holnap is csak olyan lesz, mint ma volt. Mindenkor egyaránsu dolgokban foglalatoskodunk, és mindenkor vonjuk magunk után hosszas bújdosásunkot, amelynek talám csak a halál veti végit.

Tartozunk meghálálni a királynénak hazánkból való kirekesztetésünket, mivel ott az élet fogyatkoztatására több ok vagyon. Itt nincsen bajunk se tiszttartóval, se számvetővel. A perlekedésben a fejünk nem fáj. A kvártélyos nem szomorgat. A jószág szerzésén vagy elvesztésén nem törődünk. A más sorsát, tisztségét, előmenetelét, udvarházát nem irigyeljük. Gondolom, hogy más sem irígyli a mieinket. A gazdasszony zsimbelődésit nem halljuk, se sopánkodását, hogy ez, vagy amaz nincsen. Abban nem törjük a fejünket, hogy a gyermekeinknek micsoda jószágot hagyjunk, mint neveljük, micsoda tisztséget, házasságot szerezzünk nékik.

A bavarus a királyné ellen hadakozik a francziával Csehországért, a prussus meg Sziléziáért. Micsoda nagy telhetetlenség, mikor az ember bé nem éri a magáéval. A bavarus czimbora nélkül Csehországot se el nem veheti, se meg nem tarthatja. A keresztyének egymást fogyasztják, a török azt békeséges szemekkel nézi. Én is békeséges egészséget kívánok nénémnek.

CLXVI.

_Rodostó, 1742. 29. april._

Vagyon immár egynehány napja, hogy a vezért letették a kerékről. Ali pasát emelték fel helyében. E már másodszor vezér – példa nélkül való dolog – de jó, emberséges ember. Mikor nem akar is valamit megadni, legalább emberségesen bocsátja el magától a kérőt. E nem jó természet-é? igen jó. Nem úgy, mint azok, akik nem is adnak, mégis dérrel durral adják ki a választ. Ennek az apja a császár doctora volt. E mihozzánk mindenkor jó volt.

Micsoda szép dolog, mikor az ember felől jót mondanak, néki jót kívánnak. A mindannyi imádság isten előtt. Mennyi sok száz szegény férfi és asszony monda jót a Krisztusról holta után, akikkel jót tett volt. Mikor szent Péter feltámasztá Tábitot, a sok szegény asszony a vállokot, szoknyákot mutogatják vala néki, amelyeket Tábit csináltata vala nékik. Aki felől jót nem mond senki, igen szégyenűl megyen ki e világból, ha gazdag is. Egy jó keresztyén azt szokta vala mondani: „Elvesztettem, amit elköltöttem – Másokra hadtam, amit bírtam – A megmaradott, amit másoknak adtam.“ A bizonyos, hogy megmarad nem csak az adomány, hanem még csak a szép, kegyes, és felebaráti szeretettel való szók is megmaradnak. Hát mit mondhatni az olyanokról, akik nem törődnek, akármit mondjanak felőlök holtok után? Azt mondhatni minden balítélet nélkül, hogy durva volt a szívek, és kevés felebaráti szeretetek. Való, hogy nem kell csak magunkért keresni a jó és emberséges nevet, hanem csak az istenért. De meg az írás azt mondja, hogy mások látván cselekedeteinket, azért az istent dicsérjék. Való, szent Pál azt mondja, hogy nem törődik azon, akármit mondjanak felőle az emberek, azaz a rossz nyelvek, a háláadatlanok: de soha senki több okot nem adott az utánna való jót-mondásra, mint ez a szent. Való, hogy az írás azt mondja, hogy, hacsak azért akarunk emberséges emberek lenni, hogy az emberek megdicsérjenek, elvettük a jutalmat, amely csak füst jutalom lészen. Azért a jót nem magáért a jóért kell cselekedni, hanem az istenért, és nem a testi, hanem a lelki haszonért. Mondjuk el mind ezek után, hogy a keresztyéni emberséges ember felől midőn jót mondanak, az isten áldása száll reája, holta után pedig az ő irgalmassága. Mint vagy, néném?

CLXVII.

_Rodostó, 1742. 15. junii._

A császár halálától fogvást igen nagy dolgok történtenek. A leányát ki akarák fosztani minden jószágiból. A bavarus Csehországot akará elvenni, hadakozék is érette, de rossz vége lett. A prussus pedig azt állította, hogy nagyobb köze volna Sziléziához, mint az austriai háznak. A hadakozást elkezdvén, másfél esztendeig hadakozék érette, végtire el is nyeré, és a békeséget megcsinálá a magyar királyné a prussussal ebben a holnapba. Abban bizonyos vagyok, hogy az austriai ház soha el nem felejti Sziléziát. Valamikor akkor, de a békeség felbomlik. Megérjük-é mi azt, vagy sem, az Úr tudja. Azt tudom, hogy a nénémnek egészséget kívánok.

CLXVIII.

_Rodostó, 1743, 15. octob._

Csak a mennyekből nem lehet leesni, noha onnét leestek a rossz angyalok: de ezen a földön akármely magasságra hágjon az ember, de csak le kell onnét szállani, valamint történék mostanában Ali pasával, aki nem ülhete másfél esztendeig a kereken, csak le kelleték fordúlni. Ő már kétszer próbálá azt a kereket. De jó szerencséje a vezéreknek, hogy már egy vagy két török császár megváltoztatá a régi szokást, hogy a letett vezéreket megfojtsák. Micsoda nagy eset egy vezérnek a vezérségből kiesni, mert azt elmondhatni, hogy királyi tisztség. Ura az egész imperiumnak. Őrajta vannak mind a hadi, mind a törvényes dolgok, egyszóval minden igazgatás. Mindenféle tisztségek őtőlle függnek. A vezérek fizetése igen kevés. De ki mondhatná meg, mennyi ezer módjok vagyon a gyűjtésbe. De ebben az országban ha a főtisztek húznak, vonnak, meggazdagúlnak, az a császár hasznára vagyon; mert ha leteszik őket, sok erszény pénzzel kell megváltani fejeket, hogyha pedig megölik, minden jószágok a császáré.

A vezérségnél nagyobb tisztség Európában nincsen, se hatalmasabb, se nagyobb jövedelmű: de se mulandóbb sincsen; mert az óráját sem tudja, mikor más letaszítja a kerékről. Már a sok, aki abban két esztendőt eltölt. A vezérek bízvást elmondhatják szent Pál után: Nincsen maradandó városunk. A letett vezérek soha többé meg nem látják Konstancinápolyt. Ilyen fejdelmi tisztségre pedig nem választnak mindenkor az uraknak az eleiből, hanem csak amint a császárnak tetszik. Azt elérheti egy borbély, egy favágó, egy mészáros, egy hajós. Ezekből mind voltak vezérek. Az új vezérünk pedig a fő jancsáraga. Meddig ül a póczon, azt maga sem tudja. De azt tudom, hogy néném egészségét kívánom.

CLXIX.

_Rodostó, 1746. 15. aug._

Itt a legnagyobb hírünk a, hogy a vezért letették, és a tiháját Mehemet pasát tették helyiben. E már 14-dik vezér, amiolta ebben az országban uralkodunk. Mondám, hogy uralkodunk; mert isten ő szent felségének nagy gondja lévén reánk, se bajt, se szükséget nem tudunk. Való, hogy azt nem mondhatom, hogy úgy élünk mint a hal a vízben; mert ők szomjúan meg nem halnak: itt pedig a vizünk is megszükűlt, és a csorgók elszáradtak. Azt pedig nem kell csudálni, mivel hat holnaptól fogvást egy jó esőt nem láttunk. Köpönyegre nincsen szükségünk. De azt lehet csudálni, hogy mégis elég termett minden, még bor is elég lészen. Másutt ilyen szárazságot az éhség követné: de itt csak terem minden bőven. Úgy tetszik, mintha a föld is hozzá szokott volna a szárazsághoz, amint is hogy itt rendszerént a nyár igen száraz, és csak tavaszszal legyen egy kevés eső, minden elég lesz. Ha itt annyi esők járnának, mint másutt, a bor igen szűk volna; mert itt a a szőllőket fel nem karózván mind elrothadna, amelytől itt igen tartanak, hacsak két nap vagyon is eső. Minden országban más szokás; mert a természet is más szokást tart. Ha itt a szőllőket felkaróznák, mind elszáradna. Úgy tetszik, hogy eleget beszéllt a gazdaságról egy olyan, akinek egy talpalatnyi földje nincsen – maradok édes néném.

CLXX.

_Rodostó, 15. sept. 1747._

Miért kívánni hosszú életet, mivel Mathuzsálem megholt – és mért vágyni a nagy tisztségekre, mivel Mehemet vezért letevék az elmúlt holnapban. Ha mindenik letett vezér után egy prédikácziót akarnánk csinálni az életnek, a szerencsének változásáról, állhatatlanságáról, soha sem volna annak vége. Hanem ezután csak azt mondjuk a letett vezérekről: adjatok számot sáfárságtokról. A vezér pedig Abdula pasa.

Ennek a holnapnak az elein érkezék Konstancinápolyban gróf d’ Esalleur, hogy követ lenne a portán. A felesége lengyel, Lubumércky familiából. Ez a franczia úr Párisból Saxoniában, onnét Lengyelországban kerűlt Törökország felé.

A keresztyének között nagy hadakozás vagyon. A török békeségben vagyon. Adja isten lelki békeségit nekünk.

CLXXI.

_Rodostó, 1748. 15. april._

Immár a keresztyének is megbékéltek. Ennek a holnapnak a kezdetin volt meg a békeség a magyar királyné és a franczia király között. Ugyan ebben a békeségben engede a magyar királyné Oloszországban két vagy három tartományt Dom Filepnek. Legyen hosszas békeség, de a királyok között csak támad valamely per, amelyet az álgyú prókátorokkal folytatják.

Itt mi békeségben vagyunk. A császárunk a békeséget szereti. A szomszédival jól vagyon, a nép szereti. Aki pedig valamely igazságot keres, és a bőriben meg nem fér, azt csakhamar a halak országában küldi, de fő nélkül. A török urakot pedig nem a hazához való szeretet indítja fel, hanem csak a veszett fösvénység. A jancsárok itt ha feltámadnak, a pénzzel mindjárt lefektetik őket. Ez a császár olyan kezlár agájának véteté fejét, akinek fejdelemhez illendő kincse volt; mégis a bőriben meg nem fért, hanem a császár ellen kezdett holmit indítani. A kezlár agáknál boldogabb nem lehet e világon – szűntelen a császár előtt vannak. Az asszonyira ezek vigyáznak. – Annyi kincset gyűjthet, amennyit akar. Noha minek? mivel gyermekek nem lehet. Feleségre szükségek nincsen; mivel, ami azt a szükséget okozná, azt tőllök egy késsel elmetszették.

CLXXII.

_Rodostó, 1748. 20. máji._

Kedves néném, látom, hogy már elfáradtál a leveleimben csak esőről, hidegről, melegről olvasni, hanem azt kívánod, hogy írjak valamit is a török udvarról, annak szokásáról, igazgatásáról, rendtartásáról. E mind jó és hasznos: de ilyen formába nem levelet, hanem könyvet kellene írnom. Látom én azt, hogy az asszonyok is megokosodnak idővel – tegyük oda még a férfiakat is, azoknak is szükségek vagyon arra, hogy az idő legyen mesterek. Azelőtt csak a múlatságról gondolkodtunk: most pedig azt akarjuk tudni, hogy mi szokás vagyon a birodalomban – micsoda változás ez? Kedves néném, ebben is kell engedelmeskednem, és véghez vinnem kívánságát, amint tőllem lehet.

Legelsőben is azon kezdem el, hogy nem lehet eléggé nem csudálni ennek a nagy birodalomnak annyi ideig való fenntartását, és ne tulajdonítani annak a fegyver által való nevekedését inkább az isten rendelésinek, mintsem a török rendszerént való igazgatása módjának, vagy azok okosságának, akik azt igazgatják. Nem is gondolhatunk mást, ha meggondoljuk a császárnak egészen való hatalmát, amely gyakorta mind okosság, mind jó erkölcs nélkül vagyon, és akinek beszédje és cselekedete ha kevés okossággal volna is, de törvény és példa. A portán nem a nagy nemből valóság, se nem az érdem emel fel valakit a nagy tisztségekre: hanem a császárnak hozzája való jó akaratja. Micsoda az orvossága az ilyen rendetlenségnek? a kemény büntetés; mivel azt hamarjában megölik, aki a birodalom ellen kezd valamit, és e zabolában tartja a pasákot. A keménység és az erőszak természete a törököknek. Ők az igazgatásnak módját a hadakozásban kezdették, azt meg sem változtatták. Mindenben természetté vált, hogy úgy legyen, mint a rab. Ebben a nagy birodalomban szükséges, hogy mindjárt még kezdetiben eleit vegyék annak, aki az ellen akarna valamit indítani. De sőt még itt csak a gyanóságot is a megöletés követi. Most ez elég: másszor többet, vagy kevesebbet. Talám azt kívánod, néném, hogy a birodalom históriáját írjam le? Csak azért is jó egészséget, jó étszakát. Ki látta májusban sokat írni?

CLXXIII.

_Rodostó, 1748. 26. julii._

Néném, mint vagyunk, hogy vagyunk? A vizi postáink igen sokáig maradnak az úton. Azt írod néném, hogy kedvesen olvastad a porta iránt való levelemet, és hogy csak kövessem; mert kedvesen veszed – én pedig mindenkor azon igyekeztem, hogy kedvet találjak. Elkezdem tehát nem az úr, hanem az asszony dolgát.

Azt tudod, néném, hogy a törökök fegyverekkel nyerték meg Európában, Ázsiában és Afrikában a nagy és gazdag tartományokot, akiknek teljességgel való örökös ura a császár. De ezekből ki kell venni a papi, és a templomokhoz való jószágokot; mivel a papok nálok is szeretik a jószágokot.

A földnek ős örököse lévén tehát a császár, a fegyverrel meghódoltatott tartományokot a császár még eleinte mindjárt felosztá a vitézinek, hogy megjutalmaztassa jó magokviseléseket. Ezeket a jutalmakot pedig Timároknak nevezék, de nem a magyar timáraink. És azok, akik olyan jószágokot bírnak, tartoznak bizonyos számú lovasokot tartani a császár szolgálatjára. De azt jó megtudni, hogy azok a jószágok, noha örökösek legyenek is, de azt úgy bírják, mintha bérben bírnák; mivel a császár elveheti tőllök amikor akarja. A császárnak ilyen teljes hatalmára való nézve nevezik őtet a törökök földi istennek, vagyis az isten árnyékának. Ezért is tartják a törvény doktorai, hogy feljebb való a törvénynél. Való, hogy bizonyos dolgokban a császár a mufti ítéletihez folyamodik; de ha úgy nem ítél, amint néki tetszenék, minden irgalmasság nélkül kiteszi a muftiságból, és olyant tészen, aki inkább tudja kedvét keresni.

A törökök azt is tartják, hogy a császár megmásolhatja fogadásit és igéretit, amidőn a valamiben megsérti, vagy kisebbíti az ő örökös hatalmát. Való, hogy mikor császárrá teszik, megesküszik, és azt fogadja, hogy oltalmazni fogja a török vallást, és a Mahumet törvényét. De ugyanazon törvény a törvény szájának és magyarázójának nevezi. De az is való, hogy a tudós törvényes doktorok a császár hatalmát meghatározzák a vallás dolgaiban: de az országos dolgokban egész hatalomban hadják. Immár eleget írtam. A krími tatár sem íratna ilyen melegben a rabjával többet.

CLXXIV.

_Rodostó, 26. octob. 1748._

Itt, kedves néném, bő szüretünk vagyon. Ürmös bort is csinálok. A szőllő olyan olcsó, hogy egy polturán három okkát adnak a gyönyörűséges szép édes szőllőből – a kilencz fontot tészen. Ha a szőllő olcsó, a munkája sem sokba telik, valamint a több mezei munkák. Példának okáért a pamutot felszedi ebben a holnapban – ugyan azt a földit decemberben elsőben elvetteti, azután egy nyomorú ekével s két ökörrel felszántják – juniusban olyan búzát arat, mint a nád.