# Vasárnapi Könyv. 1914. Első félév 17. füzet

## Part 2

Book page: https://www.cyberlibrary.org/hu/books/vasarnapi-konyv-1914-elso-felev-17-fuzet-34726/index.md

A régi írók műveiben keresett felvilágosítást: hogy nem talál-e valahol oly felfogást, amely máskép magyarázza az égitestek mozgását, mint Ptolemeusz. Keresése eredménnyel járt. Azt olvasta a régi írók műveiben, hogy már 200 évvel Krisztus születése előtt élt egy görög csillagász, aki azt tanította, hogy nem a Nap kering a Föld körül, hanem megfordítva: a Föld a Nap körül és forog azonkívül a saját tengelye körül is. Ez a felfogás azonban nem terjedt el; az emberek nem tudták elképzelni, hogy a Föld nem áll egy helyben és inkább a Ptolemeusz nézetét fogadták el.

Arról is olvasott Kopernikusz, hogy a bolygók közül kettő, a Vénusz és a Merkúr, a Nap körül (nem a Föld körül) kering. Ez lett Kopernikusz gondolatainak kiindulópontja. Addig tett megfigyelései és elmélkedése alapján is meg volt most már győződve arról, hogy az égitestek mozgását leghelyesebben akkor tudja megmagyarázni, ha felteszi, hogy a többi bolygó is a Nap körül mozog. Ennek a bebizonyítását tűzte ki élete feladatául. Állandóan buzgón figyelte a csillagos eget és a maga megfigyeléseit összehasonlította a régiek adataival. Az ilyen megfigyelések ma, mikor hatalmas távcsövek és egyéb pontos műszerek állnak a csillagászok rendelkezésére, nem nehezek, de akkor bizony nagyon nehéz feladatot róttak a tudósra. Akkor a távcsövet még nem találták volt fel és helyette még igen egyszerű eszközöket használtak: fából, rézből vagy vasból készített szerszámokat, körzőket és vonalzókat. Kopernikusz is ilyen eszközökkel végezte megfigyeléseit; az eszközöket saját maga készítette.

Az 1507-ik évben elhatározta, hogy amit eddig csak elgondolni mert, azt írásba is foglalja. A munkához még ugyanabban az esztendőben hozzáfogott. Hét év alatt készült el a műve, amelyet azonban még nem nyomatott ki. Sokáig habozott, hogy kiadja-e és így történt, hogy műve 26 évig hevert kinyomatlanul iróasztala fiókjában. Ez alatt a hosszú idő alatt gyakran elővette és javítgatott rajta. Így egyre tökéletesítette a művet. Végre 1541-ben, mikor már közel járt 70-ik életévéhez, engedett barátai folytonos unszolásának és elhatározta, hogy művét kinyomtatja és nyilvánosságra hozza.

Kopernikusz műve 1543-ban került ki a nyomdából. Latin nyelven jelent meg, mivel abban az időben a tudósok ezen a nyelven írtak és tanítottak. A címe magyarul így hangzik: »Kopernikusz Miklós hat könyve az égitestek forgásáról«. Ami benne a fontos, az a következő:

Kopernikusz először is a Föld alakjáról szól és azt állítja, hogy a Föld gömbalakú. Mikor bebizonyítja, jogosan hivatkozik arra, hogy a többi égitest is gömbölyű és méitán kérdi, hogy miért lenne épen a Föld kivétel? Más bizonyítékokkal is támogatja az állítását. Pedig ezt tulajdonképen nem is kellett volna bebizonyítania. Már Ptolemeusz is bebizonyította és ha hosszú évszázadok során át nem is hitték el az emberek, Kopernikusz idejében már ismét elfogadott tanítás volt. A hajózás nagymértékű fellendülése, a nagy felfedezőutazások bizonyossá tették. A Föld körülhajózásának gondolata, melyet Kopernikusz idejében kíséreltek meg először, ép abból a feltevésből indulhatott csak ki, hogy a Föld gömbalakú.

Ezután azt a kérdést veti fel a tudós csillagász, hogy mozog-e a Föld? Kopernikusz előtt azt állították, hogy mozdulatlanul áll a mindenség középpontjában és az égboltozat fordul meg körülötte. Valóban, a látszat emellett szól. Mert ha éjszaka figyeljük a csillagos eget, akkor úgy látjuk, hogy a csillagok keleten felkelnek és nyugaton letűnnek; ebből tehát arra lehetne következtetni, hogy a csillagos égboltozat keletről nyugatra menő irányban megfordul a Föld körül. Csakhogy Kopernikusz szerint ugyanez a tünemény előáll akkor is, ha az égboltozat nyugodtan áll és a Föld forog a tengelye körül nyugatról keletre. Például felemlíti azt az utast, aki hajóra száll és elvitorlázik a parttól; ennek olybá tűnik fel, mintha a part távolodnék el tőle, pedig ellenkezőleg: a hajó halad előre. És mi, akik gyorsan robogó vonaton utazunk, hozzátehetjük: aki vonatról nézi a vidéket, úgy látja, mintha a vidék tárgyai vonulnának el előtte, a vonat irányával ellenkező irányban. Épígy áll a dolog a Földdel és az égboltozattal is. A Föld forog nyugatról keletre és nekünk úgy látszik, mintha az égboltozat forogna keletről nyugatra.

A Föld azonban nemcsak a saját tengelye körül forog, hanem kering a Nap körül is nyugatról keletre körpályán, melyet éppen egy év alatt fut be; épígy az öt bolygó is--az ő idejében még csak ennyit ismertek--különböző idő alatt kering pályáján a Nap körül. Kopernikusz ezt is részletesen bebizonyítja. Ezzel a Napot helyezi a mindenség középpontjába és ez a Kopernikusz tanításának az alapja.

Kopernikusz tehát egészen más képet adott az embereknek a mindenségről, mint Ptolemeusz. Kopernikusz tanítása szerint a legmagasabb helyen, tehát legkívül, az állócsillagok gömbalakú ege van, amely mozdulatlan és körülveszi az egész mindenséget. (Ma már tudjuk, hogy nem így van!) Ehhez legközelebb a Szaturnusz esik, amely 30 év alatt fut a Nap körül; ezen belül a Jupiter pályája következik 12 évig tartó körforgásával, majd a Marszé 2 évi forgási idővel. A következő helyet a Föld foglalja el, amely a maga holdjával egy év alatt futja meg pályáját, majd a Vénusz következik 9 hónapos és végül a Merkúr 88 napos pályafutásával. Mindezek középpontjában pedig a Nap áll. »Lehetett volna--kérdi Kopernikusz--ennek a fényes csillagnak jobb helyet kijelölni, hogy ezt a pompás épületet megvilágítsa?«

Ime, ez a Kopernikusz csillagászati tanulmányainak és megfigyeléseinek az eredménye, könyvének legfontosabb része. Mikor könyve első példányát elvitték neki, már a halálos ágyán feküdt, úgy, hogy alig tudta megfogni remegő kezével. Néhány órával azután, hogy kinyomatva láthatta művét, megszünt élni. Ez 1543 május 24-ikén történt.

Kopernikuszt is az a sors érte, ami sok más tudóst: meghalt anélkül, hogy tanítását elterjedni látta volna. Szinte száz évig folyt még utána a vita arról, hogy neki van-e igaza vagy Ptolemeusznak, míg végre győzött a tanítása, amelyet régi írók is emlegettek ugyan, de Kopernikusz be is bizonyította és ez az ő legnagyobb érdeme. Ezért ő az újkori csillagászat atyja, aki mindenkor kiváló helyet érdemel a legnagyobb tudósok között.

Szerkeszti: ÁRKAY KÁLMÁN, az Országos Közművelődési Tanács alelnöke Kiadóhivatal; BUDAPEST, IV., FERENCIEK-TERE 3.:: Telefon 108-84 Budapest, az ATHENAEUM irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása

A Vasárnapi Könyv cikkeinek és képeinek átvétele tilos