# Válogatott magyar népdalok Képes kiadás

## Part 3

Book page: https://www.cyberlibrary.org/hu/books/valogatott-magyar-nepdalok-kepes-kiadas-38914/index.md

Anyám, anyám, kedves anyám, Kedves fölnevelő dajkám, Bár csak engem kis koromba, Zártál volna koporsóba.

151.

Esik eső, látom én azt; Sár lesz abból, tudom én azt. Ajtóm nyilik, hallom én azt; Galambom jő, tudom én azt.

Meg akarnám én azt tudni: Ha el fog-e engem venni. Nem is kell azt emlegetni, Soha sem lesz abból semmi.

152.

Kék eres a szölőlevel, A szép asszony szép lányt nevel. Mióta fel cseperedtem, Mindig a szépet szerettem.

Csipkés a szölő levele, Most jött a rózsám levele. Mit ér nekem a levele, Ha nem beszélhetek vele.

Az én rózsám szemöldöke Többet ér, mint hat ökre; A hat ökre szántó vető, Az én rózsám hiv szerető.

Ágas bogas sűrű tölgyfa, Nem láttam a rózsám még ma. Nem is volt még ma vig napom, Homályba borult csillagom.

Az én rózsám szeme, szája Többet ér, mint a fajtája. A fajtája fekete gyász, Az én rózsám arany kalász.

Buzát kötöttem keresztbe, Nem tudom, hány van ezerbe; A mennyi szem van ezerbe. Annyiszor jussak eszedbe.

153.

Én fehér kezkenőt veszek, Rám süt a nap, fehér leszek; Fehér leszek, mint a hattyu, Nem csókol meg minden fattyu.

Sárga kezkenőt is veszek, Rám süt a nap, sárga leszek; Sárga leszek, mint a virág, Leányoknak áll a világ.

Barna kezkenőt is veszek, Rám süt a nap, barna leszek; Barna leszek, mint a csóka, Ugy illik a babám csókja.

Bécsi kezkenőt is veszek, Rám süt a nap, piros leszek, Piros leszek mint a rózsa, Rám illik a babám csókja.

154.

Én vagyok az, a ki voltam, Szegfű között rózsa voltam, De rosz kertészre akadtam, Keze alatt elhervadtam.

Én vagyok az a gerlicze, Ki a párját elvesztette, Egy vad galamb elkergette, Szerelmünket irigylette.

155.

Már énnékem megesett, A szeretőm meglesett. Már énnékem nem hisznek, Mig a sirba nem visznek. Akkor is csak ugy hisznek, Ha jó mélyen betesznek.

156.

Az a madár micsa madár, Ki kertembe szólani jár? Én Istenem, hogy tud élni, Mikor ő nem tud beszélni! Lám én jól tudok beszélni, Mégis alig tudok élni.

157.

Nem jöttem volna én ide, Csalogattak engem ide; Barna leány szemöldöke Csalogatott engem ide. Bár ne csalogatott volna. Most a világ nem csufolna.

Barna leány, de megcsaltál, De kedves szeretőm voltál; Csalogattad hiv szivemet, Mig hálódba keritetted. Holott talán nem egyenes Indulattal voltál teljes!

Én nem tudom, mi az oka, Hogy a világ ily mostoha. Irigyli a szeretetet, A mely ad csendes életet. Pedig a nélkül az élet Csupa kin, gyötrelem lehet.

158.

Én Istenem beh szép élet, A ki csizmaziát szeret, Mihelyt feslik a csizmája, Mindjárt bevarrja rózsája.

Mégis gyöngyebb az az élet, A ki szabólegényt szeret, Mihelyt feslik a ruhája, Mindjárt megvarrja rózsája.

De még gyöngyebb az az élet, A ki urfi legényt szeret, Mihelyt elfogy a kávéja, Mindjárt küld a patikába.

Mégis gyöngyebb az az élet, A ki atyafiát szeret, Mihelyt elfogy a jó bora, Mindjárt küldi a sógora.

Megteritem asztalomat, Ugy várom a galambomat; Várom, várom, a mig várom, Mig rám nem érik az álom.

159.

Bánom hogy utánad jártam, Tudod, mennyit áztam, fáztam; Beh megcsaltál, utoljára Itt hagytál magánosságra.

Megérem még azt az időt, Járogatsz a házam előtt. Szólok hozzád egyet kettőt, De azt sem ugy, mint az előtt.

Megérem még azt az időt, Elfog a bú kapum előtt; Megöleled kapum fáját, Ugy siratod a gazdáját.

Ugy elmegyek, meglássátok; Hogy hiremet se halljátok. S ha patkóm nyomát látjátok, Leborulva siratjátok.

*

Nem hogy hirem hallanátok, De levelem sem kapjátok.

BOR-, LAKOMA- ÉS TÁNCZDALOK.

160.

Adjon Isten bort, buzát, egészséget, Országunkban békeséget! Tele legyen mind az itcze, Mind a pincze, mind a bolt; Hogy ne legyen köntösünkön Semmi ringy rongy, semmi folt.

Adja Isten, hogy magyar hazánknak, Szolgálhasson mind a német, mind a tót, Mint azelőtt régen volt. – Ez a szölőtőkének a leve, Bor ennek a neve, Édes volt a leve, Zöld volt a levele, Kit kapafokkal koczogtattak, Görbe késsel sanyargattak, Tölgyfába szoritottak, Mogyorófával körülkanyaritottak.

Ez az elmebóditó, ruharongyositó, Ma vigasztaló, holnap szomoritó. Igyunk az elment gólyákért, Az itthon maradott verebekért, És az egész tanácsnak egészségiért.

161.

Megvirrad még valaha, Nem lesz mindig éjszaka, Eszemadta! Nem lesz mindig éjszaka. Megvirrad még valaha, Eszemadta! Eszemadta, teremtette, barna fattya, De sok csókot raktam rája, de hiába.

Aszuszőlős átalag Beh régen nem láttalak, Kedves alak! De ha még reád ülök Valamig le nem dülök, Itt nem hagylak. Összeszedem gondjaimat egy csomóba, És bedugom ebbe a boros hordóba.

Iszom én is veletek, Ha veletek lehetek, Egy pohár bort. Ha veletek lehetek, Iszom én is veletek Egy pohár bort. Ha veletek nem lehetek, jaj beh bánom, Mert unalmas a magános dinom dánom.

162.

A, a, a, Éljen a nagy csutora, Szomjas torok tutora. Ki ne fogyjon a bora. A, a, a, Éljen a nagy csutora.

E, e, e, Adjuk egymás kezibe, Hadd folyjon ki izibe, A mi szorult közibe. E, e, e, Adjuk egymás kezibe.

I, i, i, Meg kell szépen ölelni, A szájhoz fölemelni, És belőle jót inni. I, i, i, Meg kell szépen ölelni.

Ó, ó, ó, Igyék kend csak, ugyan jó; Szépen adja, nem mohó. Ó, ó, ó, Igyék kend csak, ugyan jó.

Ú, ú, ú, Megvidul a szomoru, Hogy ha ebből jót iszik. Próbálják, kik nem hiszik, Ú, ú, ú, Megvidul a szomoru.

Ő, ő, ő, Hatalmas egy orvos ő. Epedség- s fáradságban, Szegénység- s adósságban, Ő, ő, ő, Hatalmas egy orvos ő.

Ű, ű, ű, Légy már hosszu életű, Drága kedves csutora! Sokféle baj doktora. Ű, ű, ű, Légy már hosszu életű.

163.

Vasárnap bort iszom, Hétfőn nem dolgozom. Jó, kedden lefeküdni, Szeredán felkelni;

Csötörtök’ gyógyulni, Pénteken számolni, Hej! szombaton kérdezni, Mit fogunk dolgozni?!

164.

Adjon Isten minden jót, Bort, pecsenyét, olcsó sót. A lengyelnek sok borsót, Ellenségnek koporsót.

Adjon Isten egyességet, Magyarok közt békeséget. Bort, pecsenyét, egészséget, Szép és jó feleséget.

165.

Igyunk barátim, csendesen, Vágtat az idő sebesen; A pohár hadd kerülgessen.

Sült lud járjon az utczában, Ugorkát tartván szájában, Ezt kiáltsa, gi, gá, gá, gá.

Az ökör sülve sétáljon, Két csipején kulacs álljon, Térdig a borban mászkáljon.

Jaj beh okosan találta, A ki a borfát plántálta, Mádot is közé fundálta.

Könnyitni kell az ászkokon, Meglehet, hogy még azokon Sirba hurczolhat a rokon.

166.

Éljen, a ki most issza ki borát poharából, Éljen, a ki nem vonja ki magát a tréfából. Éljen minden jóban járó, Akár szegény, akár báró. Éljen minden vig mulatság, Éljen a barátság!

El kell mennünk, nincs mit tennünk, Nincs már itt mit innunk, ennünk. El kell mennünk, nincs mit tennünk, Más utat kell innen vennünk. Mit is érünk a szép szóval, Ha nem kinálsz borral, jóval. Mit is ér egy két itcze bor, Isten hozzád, jámbor!

167.

Bor, bor, bor, Nincsen olyan bor, Mint a mádi bor, Melytől az urfi szerelmes, A kisasszony engedelmes. Nincsen olyan bor, Mint a mádi bor.

Viz, viz, viz, Nincsen olyan viz, Mint a tiszaviz. Harcsa, potyka lakik benne, Szép menyecske fördik benne. Nincsen olyan viz, Mint a tiszaviz.

168.

Hajtogassuk a kancsókat, Feltaláljuk benne jónkat, Rajta hát! vitéz barátim, Lám a bor jó kedvet ad!

Ez heviti fel vérünket, Élesíti fegyverünket, Bátorít fel a csatára, Bátorít fel a csatára!

169.

Nosza örüljünk, Ünnepet üljünk, Ártatlan örömünkért Meg ne szégyenüljünk.

Kedves gazdánknak, És gazdasszonyunknak, Minden jóra vezető Eleven példánknak,

Sok esztendőket, Boldog időket, Egek harmatozzatok, Nem bajra vivőket.

Hogy vigadhasson, Minket igazgasson; Nagyobb jutalmakra is Idővel kaphasson.

Pinczegádorba, Üljünk le sorba; S gazdánk egészségeért, Kapjunk a jó borba.

170.

Ez a pohár bujdosik. Éljen a barátság! Kézrül, kézre adatik. Éljen a barátság! Éljen, éljen, éljen a[1] Éljen a barátság!

Töltsd meg pajtás, poharam. Éljen a barátság! Tele töltsed poharam. Éljen a barátság! Éljen, éljen, éljen a Éljen a barátság!

Mind megittam a borom. Éljen a barátság! Mind egy cseppig megittam. Éljen a barátság! Éljen, éljen, éljen a Éljen a barátság!

[1] E sor mindaddig ismételtetik, mig poharát ki nem üríti, vagy ajkainál tartja az ivó.

171.

Adj kezembe egy pohár bort, Hadd igyuk el a régi tort. Ez a pohár ha kiürül, Minden gondom bele merül.

172.

Czifra pohár, veres bor, Mindjárt rám kerül a sor. Mindig iszom olyankor, Mikor rám kerül a sor.

173.

Isten hozzád, édes eszem, Már ma hasznodat nem veszem. Kiöntlek ürge módjára, Bornemiszák boszujára.

174.

Encze, Bencze, kis medencze, Kis medencze a Velencze; Ne busuljunk semmi Vincze, Tele van az itcze, pincze.

Nem szeretem én az orsót, Kaszát, kapát, sem koporsót. Jobb szeretem pintes korsót, Forgathatom, mint az orsót.

Ha bu éri az apádat, Apád után az anyádat, Üssed össze a bokádat, Csak igy éljed világodat.

175.

Kedves, jó barátom, Vagyon kedved, látom; Ugorjunk a tánczba, A komám házába, Sarkantyus csizmába.

Fordulj egyet, pajtás, Ugrik utánad, más; Peng a sarkantyuja, Lóg a mente ujja; Haja, heje, huja!

Szól bátyám dudája, Hip, hop a nótája; Ugorjunk utána, Kutya, a ki bánja, Lábát a ki szánja!

Dinom, dánom, sógor! Előtted a jó bor; Köszöntsük egymásra, Bátorságadásra, És vigasztalásra.

176.

Muljon el a világ, Maradjon a szölő. Mely kapálás nélkül Legyen bőven termő. A mi szánkat édesitse, Gégéinket nedvesitse.

177.

Haragszik a gazda, Hogy mi itt mulatunk; Vigye el a házát, De mi itt maradunk.

178.

Széles az asztal, Keskeny az abrosz, Vékony a vacsora. Hunczut a gazda, Nem néz a napra, Csak a szép asszonyra.

179.

Elindula szent Péter Rómába, Botját veté vállára haragjába; Botja végin csutora, Csutorában jó bora. S iszik, mikor akarja: Fülepet is kinálja.

180.

Ropog a hó a láb alatt, Az én rózsám tánczba szalad. Hipp, hopp, heje haj! Nincsen eddig semmi baj.

Vigan zeneg a muzsika, Rózsám pereg, mint karika. Hipp, hopp, heje haj! Nincsen eddig semmi baj.

Tárva, nyitva a kebelem, Kincsem, aprózza meg velem. Hipp, hopp, heje haj! Nincsen eddig semmi baj.

Iszom a bort, rugom a port, Szeretem a hugom asszonyt. Hipp, hopp, heje haj! Nincsen eddig semmi baj.

Ez az élet a gyöngy óra; A ki bánja, tegyen róla. Hipp, hopp, heje haj! Nincsen eddig semmi baj.

181.

Még azt mondják a kapások, Nem lesz bor, Hát mit iszik a kisbiró Ilyenkor?…

Alig, alig, alig várja Az estét, Hármasával, négyesével, Üritgeti az itczét.

Mit ér nekünk annyit tudni Mint a pap, Csak azt tudjuk, merre fordul Ki a csap.

A pap is ha bele un a Könyvekbe, Ezt kiáltja: hozzatok bort A két itczés üvegbe.

Vessük el hát a földhányó Kapánkat, Üritsük ki borral tele Kupánkat.

Igyuk le a következő Szüretet, Mert ki tudja, derül-e ránk Derül-e ránk kikelet.

182.

Vigan barátim, csak igyatok! Tele a korsó, vigadjatok. Kedvünkre éljünk, Mástul ne féljünk. Bátran igyunk, És mulassunk.

Szabadok vagyunk, nincsen urunk, Addig az élet, mig van borunk. Ne szomorkodjunk, Ne fohászkodjunk. Bátran igyunk, És mulassunk.

Kurvanyja, ki bort nem iszik, Mit bánjuk: holnap ölni viszik. Nappal, éjfélkor Nincs jobb mint a bor; Mint a veres bor. Nosza igyunk, És mulassunk.

Töltsd tehát pajtás, azt a korsót, Forgasd kezedben mint az orsót; Ezen a gégén Ne legyen vége A borivásnak; Tölts, tölts, tölts, tölts!

183.

Elkopok én, attól kell félnem, Minden nap, Minden nap Jó borral kell élnem. Annyira, mennyire, Annyira, mennyire Jó kedvvel kell lennem.

184.

Rezes pinte, csutora, Nem visz az minket jóra. Az én sapkám csorgóra, Mindig innám, ha volna.

Egy itcze bor nem páros, Hozzon kettőt, csapláros. Az én sapkám csorgóra, Mindig innám ha volna.

Egy itcze bor, meg kettő, Nem vág az minket földhő. Az én sapkám csorgóra, Mindig innám, ha volna!

185.

Berki, Berki, szegény Berki, Mért halt meg a szegény Berki? Azért halt meg szegény Berki, Mert nem adtak jó bort neki.

Adtak volna jó bort neki, Most is élne szegény Berki. De nem adtak jó bort neki, Azért halt meg szegény Berki.

Hát ne mondja nekem senki, Hogy meghalt a szegény Berki, Azt se mondja nekem senki, Mért halt meg a szegény Berki.

Azért halt meg szegény Berki, Mert nem adtak jó bort neki, Adtak volna jó bort neki, Most is élne szegény Berki.

186.

Egyszer egy barát azt mondta, Egyszer egy barát azt mondta, Hogy Mahomet, Hogy Mahomet Rosz proféta. Egykor egy bolond gondolat jött az eszébe S a boritalt megtiltotta nagy hevenyébe. De mikor megokosodott, Maga is meg Maga is meg Maga is megittasodott.

187.

Nem kell nekem sem cziprusi, Sem a veres burgundi. A rajnai, malagai, Hiszem Istenemet, Nem hevit engemet.

Van somlaink, badacsonyink, Hires magyar boraink; Észgyulasztók, gondszalasztók, Annyi mint a tenger, Ihatik az ember.

A soproni, ruszti, tokaji, Az istenek itali. Ha pediglen ilyenekben Halandó részesül, Ugy tartson! idvezül.

Félre gondok, kurvanyátok! Nem is nézek reátok, Igyál pajtás, jól hozzá láss. Ugy jó, ha a halál Bennünk vigan talál.

Jó éjszakát, édes eszem, Nincs ma reád szükségem. E poharat kiüritem, Ujra tele töltöm, Te reád köszöntöm.

Igyál pajtás, jól hozzá láss, Ha ez elfogy, majd lesz más. Nem róják ezt sem rovásra, Sem a gerendára, Csak a jég hátára.

188.

A viz máskép jó lenne, De béka lakik benne; Még csömörbe ejtene, Vagy kólikát szerezne.

A viz malmokat hajtson, Hajót s hidakat tartson, Szennyes ruhát tisztitson, Tüzet és meszet oltson.

Marháknak kell önteni, Válujokba tölteni, Vagy pohárt öbliteni, Nem emberre költeni.

Halljad ama nagy szent Pált, Borban mit föl nem talált? Timotheusnak használt, Egészségére szolgált.

Bár okos, tudós ne légy, Mint a néma, szót ne tégy, Csak egy két pint bort bevégy: Eszeden kivül is mégy.

189.

Az igaz Messiás már eljött, Sokféle csudákat köztünk tött. A vizet is borrá tette, A násznépet vendéglette, – Kánai menyekzőben.

Itt nagy lakadalmat kezdének, Jézust is elhitták vendégnek. Őt követék tanitványi, Mint a tyúkot ő fiai, – Kánai menyekzőben.

Első tál étket hogy feladták, Jézust avval igen kinálták. Tetszék mindenben az étek, Csak a borban vala vétek, – Kánai menyekzőben.

Jézus anyja őket hogy látta, Fogyatkozásokat megszánta. Fiam! ugymond, boruk nincsen, Azért semmi kedvök sincsen, – Kánai menyekzőben.

Jézus vigasságot hogy tenne, Szent anyja kérése meglenne, Parancsolá: merítsetek, Kútból hat vedret töltsetek, – Kánai menyekzőben.

Igy a szolgák frisen sietnek, Kútból hat vedreket töltenek; Jézus borrá változtatja, Első csudáját mutatja, – Kánai menyekzőben.

A bort adják násznagy kezébe, Hogy adja a vendég elébe, Násznagy a bort megkóstolja S a völegényt megszólitja, – Kánai menyekzőben.

Minden ember, ugymond, elsőben, Jó bort ad a vendég elébe, De te eddig a jót tartád, És az alávalót adád, – Kánai menyekzőben.

Mindnyájan az uj bort kóstolják, Nosza, nosza, vigan! kiáltják. Éjh de jó bor ez az uj bor, Sokkal jobb bor mint az ó bor, – Kánai menyekzőben.

Ekkor már mindnyájan vigadtak, Vigan egyet kettőt ugrottak; Úgy megforgatták Magdolnát, Mind elrugdalta patkóját, – Kánai menyekzőben.

Pál is már Jakabbal vigan van, Köszöni Andrásra nagy gyorsan, Meg sem törli a bajúszát, Üresíti a kondérját, – Kánai menyekzőben.

János a poharat vigyázza, Ritkán kerűl, nehezen várja, Tamás elől elragadja, Szomjas torkába kihajtja, – Kánai menyekzőben.

Simon Thadéusnak azt mondja: Töltsd kulacsba, jó lesz holnapra; Mert ez a bor hamar elfogy, Bár csak olykor volna egy korty, – Kánai menyekzőben.

Péter is Jakabbal vigan van, Köszöni Mátyásra nagy gyakran, Eszik, iszik vigan lakik, Kondér bortól üresedik, – Kánai menyekzőben.

Mária, imádj Istent értünk, Sokszor adjon jó bort minékünk. Éjh de jó bor, ilyet igyunk, Istent áldjuk, megint igyunk, – Kánai menyekzőben.

190. Táncz közben.[2]

Rontom, bontom, Testem, csontom! Kitöröm a nyakamat, Mégse hagyom magamat.

Kicsin nekem ez a ház, Majd kirugom a padlást.

Ez az élet A gyöngyélet!

Ez az élet vig fiaké, Nem a szürke barátoké.

Ez a világ a miénk, A másik is a lesz még.

Ez a világ ugy sem sok, Használják az okosok.

Ez a nóta, ez a táncz, Ezen mozog minden ráncz.

Oh beh édes, oh beh jó, Oh beh kedvemre való!

Három a táncz mind halálig, Ki világos kiviradtig.

Rozmarinszál, liliom, Ilyen kéne miliom.

Ha elszakad ez a hur, Megfizeti ez az ur.

Huzzad, czigány, disznót adok, Ha megeszed, másat adok.

Piros alma, gömbölyű, Hónom alá, gyönyörű!

Adj csak egy kis tágasságot, Hadd csináljak mulatságot.

Adjatok egy szalmaszálat, Hadd fuvom fel ezt a házat.

[2] A magyar legénynek szokása, mikor tánczol, verseket mondani. Az ilyen versek rövidek; ritkán hosszabbak két sornál. A ki ezeknél többet is tud, jegyezze fel, s közölje.

NEDÉLYES, GUNY- ÉS KOMOLY DALOK.

191.

Jaj beh szegény legény vagyok, Egy pénznek ura nem vagyok. Hej! kölcsön kérnék, de nem kapok, Mert nagy interest nem adhatok.

Jaj beh szegény legény vagyok, Csókot pénzért sem kaphatok; Hej! de ha egyszer elindulok, Még fejem alá is rakhatok.

Szegény legény vagyok nagyon, Magam heverek az ágyon; Mi haszna, hogy nincs feleségem, Ha üres mindig az erszényem.

Utszu tehát mit nem teszek, Feleséget mindjárt veszek. Nem bánom legyen, ha szegény is, Faháztul való vagyok én is.

Szánjon meg hát, hugom asszony, Legyen feleségem asszony. Épitsünk csak a szereteten, Boldogok leszünk mind a ketten.

192.

Mikor én nőtelen voltam, oda! A sarkantyum azt peregte, oda! Sörre, borra, pálinkára, oda! Leányoknak pántlikára, oda!

De mikor megházasodtam, oda! Az én patkóm azt kopogta, oda! Sóra, borsra, egy font husra, oda! Feleségemnek papucsra, oda!

Hát most, hogy megöregedtem, oda! A bocskorom azt csoszogja, oda! Csisz el, csosz el a templomba! Onnét meg a koporsóba, oda!

193.

A nagy ember bámultatik, A jó ember csalattatik, A rosz ember használtatik, Nem mindig hiresen.

Czigánytul ló cseréltetik, Jó énekes heréltetik, A katona verettetik, Nem mindig rendesen.

A nagy barom esettetik, Ló mellette keféltetik, Pénz bárkitűl szerettetik, Nem mindig eszesen.

A jó föld boronáltatik, A kis gyerek elaltatik, Az ember borotváltatik, Nem mindig helyesen.

194.

Nincsen nekem semmi bajom, Csak hogy szegény vagyok. Életemben korhely voltam Mégis rongyos vagyok.

Vermem ugyan elég van, De kenyerem nincsen, Ha pénzemet megszámlálom, Egy fillérem sincsen.

Meg is házasodtam már én, Feleségem sincsen. A gyermek is megszűletett, Igaz apja nincsen.

Kereszteltetni kellene, Jaj de itt pap nincsen. Komát is kéne hivatni, Jó emberem nincsen.

Bort is kellene felhoznom, De pinczémben nincsen. Vagy a kocsmából hozatnom, De hitelem nincsen.

Kölcsön kellene hát kérnem, Emberségem nincsen. Jaj Istenem, mit csináljak! Mikor semmim sincsen.

195.

Volt egy szegény ember, Nem vala egyebe, Csak egy kék tehene, Egy szép felesége.

Lám, a szomszédasszony Nem olyan szép mint én: Mégis van ruhája, Szép piros csizmája.

Az asszony az urát, Arra ösztönözi: Adja el a kéket, Ruházza fel őtet.

Elhajtják a kéket Gyorsan a vásárra, Vásárolnak posztót, Száz forint az ára.

Sem flanér, sem posztó, Sem sinór reája. Édes kék tehenem! Hová lett az ára?

196.

Viczeispán, perczeptor, főnotárius, Főbiró, viczebiró, komiszárius, – Hát az a sok mennykő esküdt, Hát az a sok mennykő esküdt, Arkhivárius!

Egzaktor, inspektor és a tiszttartó, Számtartó, kasznárok és az ispánok, – Hát az a sok kujon hajdu, Hát az a sok kujon hajdu, Falusi birák!

Káptalan, esperes és plebánusok, Káplánok, mesterek és harangozók, – Hát az a sok kámzsás barát, Hát az a sok kámzsás barát, És mendikánsok!

Dékánok, tógások, predikátorok, Doktorok, orvosok, mind huzóvonók. Hát az a sok fránya borbély, Hát az a sok fránya borbély, Patikárusok!

Kocsmáros és kelner, ugy mészárosok, Molnárok, birkások és árendások, – Hát az a sok csalárd legény, Hát az a sok csalárd legény És a kalmárok!

Szénával, abrakkal, a sok robottal, Ha nem szolgálsz, hátad verik botokkal; Hát az a sok fene forspont, Hát az a sok fene forspont, És a porczió!

197.

Rába mellett mi történt? Lány kérette a legényt; De a legény szabódik: Nem mehet a tavaszig.

A vánkosa szövetlen, A párnája töltetlen, Fonalát most fontolja, S még a réczén a tolla.

198.

Majd eljön már a durva tél, Jaj Istenem, há leszek. Minden ember karéjt metszhet, De én azt sem metszhetek. Mert a katlant lestem, Semmit sem kerestem, Az atyai névről jól elfelejtkeztem.

Gyermekeim a kuczkóban Keservesen kér enni, Nincs kalapja, nincs sisakja, Mert nem volt min venni. Macskám is elszökött Enni fölöstököt, Mert én nálam nem kap torkos csötörtököt.

Feleségem olyan czifra, Nem mer az utczán járni, Nincs köténye, nincs szoknyája, Mert nem lehetett venni. Rongy a rekli rajta, Czipellő, harisnya; Nincs rajta semmi ép, csak az isteni kép.

199.

Messze jártam házasodni, Bár ne jártam volna! Édes kedves feleségem, Bár ott vesztél volna!

Bár az ördög oly jó volna, Taligára tenne, Mennél jobban sikoltanál, Annál jobban vinne.

200.

Az én uram jó volt, a mire kellett, Kasza, kapa neki soha se kellett, A hol czégért látott, oda sietett, A ki neki bort mért, annak fizetett, Annak annak annak fizetett, A ki neki bort mért, annak fizetett.

Feleségem jó volt, a mire kellett, Szita, rosta neki soha se kellett, Ahol bált tartottak, oda sietett, A ruhaszabónak sokat fizetett, Sokat sokat sokat fizetett, A ruhaszabónak sokat fizetett.

201.

Ifju varju, keresztről csak azt kiabálja: Ur vagyok, lábam nyomát a kereszten találja. A vén varju hallja, A boglyáról azt mondja: Telelj ki csak, ha, ha, ha, ha, Telelj ki csak…!

Szállj le csak a keresztről, repűlj jegenyére, Meglásd, senki sem tekint kérkedő fejedre. Neked mint varjunak, Ilyen nótát fujnak: Károgj csak, csak, csak, csak, Dögevő vagy…!

Hivatalban sokakat beh sokan tisztelnek, A szamárnak, mig nagy ur, kalapot emelnek. De ha majd kiszorul, Szép ege beborul, Akkor lássad csak, csak, csak, csak, Mekkora lett…!

A ló is, mig paripa, angol nyereg alatt jár, Ha megvénűl, taligatoló lesz, mint a szamár. Igy már sok mágnások Lettek taligások, Akkor látták csak, csak, csak, csak, Mivé lettek…!

202.

Olyan fürge, mint az ürge, A nyiri dáma. Öltözete, viselete, Feszes mint ráma; Kantusban, bundában jár, Akár tél van, akár nyár, Kantus alatt réz a pendely, Csak az az egy kár.

Gazdaságban, majorságban, Mely tesz tiz araszt, Kisasszonyként nézi, miként Izzad a paraszt. Kezét teszi kedvére, Mind a két csipejére, Haza kullog, majd megdöglik Éhel estvére.

Sötét házban, sövény várban Él heveréssel; A rozskenyért, mit kölcsön kért, Eszi két kézzel. Mindent bevesz a gyomra, Szorul kökényre, somra, Mert málét is nem ad neki Senki potomra.

Kávé helyett dinnyelevet Iszik, ha nyár van; Télre kelvén babot főzvén Eszi markában. Ha kérdik az ebédet Mi volt? az a felelet: Tyukhus, fáczán; pedig lencse Fénylik az állán.

203.

Jobb Mátyás nap után bizni jéghez, Mint, kedves hugocskám, kelmetekhez. Kend hunczut, ő hunczut, ő keme is, A ki kendteknek hisz, hunczut az is.

204.

Elvettem egy vén leányt, Mit csináljak vele? Kiszeg, koszog a papucsa, Majd meghalok tőle.

Vagyon esküdt, vagyon biró, Válaszszon el tőle. De én, Isten teremtése! Meg nem élek véle.

Télen, mikor hideg van, Ott ül a kuczkóban, Nyáron, mikor meleg van, Heverész a porban.

205.

A szegény legénynek bu-látott fejére, Jó hire, jó neve, jó viseletére: Ilyen teremtette Szomoru élete! Jaj, jaj, jaj!

Igy hát az életben meg kell házasodni. Mondja meg hát kend is, kit kelljen elvenni. Ilyen sat.

Ha kisasszonyt veszek, sok gombostüt neki; Ha tarlóra viszem, nem kell sarló neki. Ilyen sat.

Ha gazdag lányt veszek, nem tud czipót sütni; Vendég jő házunkhoz, szégyenlem kinálni. Ilyen sat.

Ha szolgálót veszek, azt meg kell ruházni, Azt meg kell ruházni, s mást fog az szeretni. Ilyen sat.

Ha vén asszonyt veszek, az mindig szomoru, Annak minden szava csak égi háboru. Ilyen teremtette, Szomoru élete! Jaj, jaj, jaj!

206.

A kapi legények pázsiton sétálnak, A réti leányok csoporton járkálnak. Ejh rózsa! hop, hop, hop!

Mit visztek, mit visztek selyem sátor alatt? Leányokat viszünk selyem sátor alatt. Ejh rózsa, hop, hop, hop!

Hogy adják, hogy adják a leánynak párját? Oh jaj, jaj beh olcsó: csak egy marék ocsó. Ejh rózsa, hop, hop, hop!