# Székelyföldi gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 7. kötet ## Part 6 Book page: https://www.cyberlibrary.org/hu/books/szekelyfoldi-gyujtes-magyar-nepkoltesi-gyujtemeny-7-kotet-42094/index.md Eddig vala gondom a mezei szántás, Erdőkön, mezőkön füvek lekaszálás. De már fölvátotta, kemény masirozás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . (_Martonos_.) 36. Búza, búza, be szép tisztabúza, Ki fog téged learatni? Mert én megyek masirozni. Learassa édes atyám, A ki gondot viselt reám S eleresztett katonának. Ferencz József huszárjának. (_Martonos_.) 37. Ablakomban van egy cserép muskáta, Tetejében leszáradott egy ága. Száraz ágán kizöldült egy levele, Rá van írva Nagy Istvánnak a neve. Édesanyám, mondja meg ked igazán: Fáj a szive a ked szép fia után? Édes szivem, fáj a szivem erősen, Ha látom a te orczádat könnyesen. Édesanyám fáj a könnyem erősen. Megszakadott az én szívem egészen. (_Magyar-Bükkös_.) 38. Vége van az aratásnak, El kell menni katonának, El kell menni, ha esik is, Ha csak nehezen esik is. Esik is. Nehezen esik a járás, Tőled rózsám a megválás. Váljunk meg rózsám, egymástól, Mint a levél el az ágtól, Elválik. (_Magyar-Bükkös_.) 39. Édes volt az anyám teje, Keserü a profont bele. Csokros szegfü, kóródi, Szeret engem valaki. De ne kérdje akárki! Titkos az a valaki. (_Nyárád-Szentanna_.) 40. Édesanyám, megölöm magamat, Katonának viszik galambomat. Édes lányom, ne öld meg magadat, Visszahozzák még a galambodat. Édesanyám, jaj de fáj a szivem, Párjavesztett bús gerlicze lettem. Hadd el lányom, ne keseregj többet, Visszahozzák még a kedvesedet. (_Nyárád-Szentanna_.) 41. Este van, este van, Megy a nap lefelé, Siet már a reguta A kaszárnya felé. Bemegy a szobába, Leül az ágyába, Lehajtsa bús fejét, Sirassa a kedvesét. Feltekint a nagy égre, Jaj Istenem, Istenem! Hogy puczuljam ki magam, Meg azt a sok resztungam.[11] (_Sóvárad_.) 42. Lassu vizen csendesen megy a hajó, Kedves babám mér’ vagy olyan szomorú? Hogy ne volnék kis angyalom szomorú, Arra visznek, a hol foly a háború. (_Kis-Kend_.) 43. Ha felülök Kolozsvárt a gőzösbe, Nagy-Enyedig ki sem szállok belőle. Onnét írok a babámnak levelet, Ha a szíve kőbálvány is, megreped. Ha megindul a gőzkocsi, hadd menjen, Én utánam senki se keseredjen. De az, a ki énutánam kesereg, Azt az egyet az Isten is áldja meg. (_Nyárád-Szentanna_.) 44. A gőzösnek hat ablaka, Nem bánom. Miklóshuszár néz ki rajta, Sajnálom. Jobb szemébe behuzza a Kalapját. Ugy sirassa, ugy sirassa Babáját. (_Balavásár_.) 45. Megy a vonat, csattog a kereke, Küjjel meg van feketére festve; Belül pedig sárgára, négybeliek számára, Azok mennek három évi rabságra. (_Balavásár_.) 46. Feketére van a gőzös befestve, Azon viszik kedves rózsám messzire. Boszniának a legtulsó szélére. Boszniának hegyes-völgyes határa! Be sok kis lány átkot mondott reája. Átkozott légy, te Bosznia, örökre, Csak a rózsám jöhessen ki belőle. (_Magyar-Bükkös_.) 47. A gőzősnek hat erős kereke, Azzal visznek engem Vásárhelyre. Egyet-kettőt füttyent a masina, Isten hozzád Szováta faluja. Erdő alatt megrakták a tüzet, Köröskörül ülnek a legények. Közepibe láttam a galambom, Odamenyek, körülcsókolgatom. (_Szováta_.) 48. A gőzösnek mind a hat ablaka Fekete fátyorral van bevonva. Gyászolja a magyar legényeket. Katonának viszik szegényeket. Lányok, lányok, szovátai lányok, Közületek csak egyet sajnálok. Ha az az egy piros rózsa volna, Éjjel-nappal kalapomba volna. (_Szováta_.) 49. Anyám, édes, kedves anyám! Szedje össze a gyászruhám. Most indulok arra ’z útra, Melyből ne várjanak vissza. Megy a gőzös le-lefelé, De nem Magyarország felé. S viszi a legények javát. S j’édes babám Isten hozzád! Ágyuk, ágyuk, de koczognak, Apró fegyverek ropognak. A kard fejem felett fordul, Piros vérem földre csordul. Orvos urak, arra kérem: Ne hagyják elfolyni vérem; Kössék be a sebeimet, S mentsék meg az életemet! (_Kibéd_.) 50. Napkeletre Brassó felel jön egy üveghintó, S abba ül a, abba ül a zsidó szolgabiró. Zsidó szolgabiró, tedd le a pennádat, Ne irass be, ne sorozz be engem katonának. Arra kérem, legyen olyan szives! Hadd mondjam meg, vagyok-e husz éves! Most járok én ép hej! tizennyolczadikba Ne sirj rózsám, kedves rózsám, nem leszek katona. S mikor engem, mikor engem visznek katonának A patakok, a patakok akkor megáradnak. Mert a leányok, mert a lányok akkor mind zokognak Sürün hulló könnyeikkel engemet siratnak. (_Szováta_.) 51. Megvert, pajtás, bennünket a teremtő, Azt se tudjuk, milyen lesz a jövendő. Jövünk haza mi Havadra vagy soha, Bizonyosan azt csak az Isten tudja. (_Nyárád-Szentanna_.) 52. Kinek varrod rózsám, a gyócsinget, Katonának visznek már engemet. Ha megvágnak, jó lesz sebeimre, Ha meghalok, eltemetnek benne. (_Parajd_.) 53. Érik már a kövér szőllő régen, El kell menni Boszniába nékem. A szüretet nem is érem itthon, Nem is lehetsz te nekem galambom. Itt a szüret, nem is esik távol, Távol esem én az én falumtól. Boszniába, hej, ott is lesz szüret. Vér folyik ott a piros bor helyett. (_Balavásár_.) 54. Hej de szépen muzsikálnak Szeredába egy bakának. A bajonét lábát veri, Gyenge karja lányt öleli. Hej de szépen hegedülnek, Szeredába egy tüzérnek. Kurta kés a lábát veri, Gyenge karja lányt öleli. Hej de szépen zongorálnak Szeredába egy huszárnak. Fényes kardja lábát veri, Karja kisasszonyt öleli. (_Nyárád-Szentanna_.) 55. Kivirágzott a tordai nagy erdő, Sárgarigó lakja harminczkettő. Sárgarigó, aranyos a tolla; Holnap lesz a berukkolás napja. A körtefa fehéret virágzik, Kis pejlovam alattam czikázik. Czikázz, lovam, czikázz utoljára! Holnap megyünk nagy Németországba. Jaj, Istenem, hogy kell nekem megszokni, Hogy kell nekem német kis lányt szeretni. Ha ölelem, karjaim elállnak, Ha csókolom, könnyeim hullanak. (_Szentmihályfalva_.) 56. A huszárkatona mikor masirodzik, Felűl a lovára s vígan szivarodzik. A bakakatona, mikor masirodzik, Fűzi a bakkancsát, nagyot káromkodik. (_Havadtő_.) 57. Huszárgyerek nem eszik vacsorát, Csárda előtt nyergeli a lovát; Csárda előtt ül fel a lovára, Búcsucsókot rak a babájára. Korcsmárosné, bort ebb’ az itczébe! Köpenyegem hagyom itten érte. S hogyha ki nem vátom szombat este, Tűzze fel a csárda tetejére. (_Bölön_.) 58. Huszárgyerek szereti a tánczot, Az oldalán csergeti a kardot. De még szebben szól a sarkantyuja. Ferencz Jóska mondva csináltatta. A városban szépen muzsikálnak. A huszárok szépen sorba állnak. Mindeniknek ott van a babája, Csak én vagyok elhagyatott árva. Szépen szól a császár trombitája, De még szebben járja lovam lába. S aczélpatkó, selyemnyereg rajta, Gyenge testem szépen illik rája. (_Bordos_.) 59. Szüret után van az idő, Házasodni kéne, Férjhez mennék, édesanyám, Ha valaki kérne. Az a legény, kit szerettem, Elment katonának. Ha hazajön, tudom szebbet Választ babájának. (_Balavásár_.) 60. Kaszárnya, kaszárnya, Nem az Isten háza. Hosszu asztal közepében, Levelem van írva. Anyám, édes anyám, Nézd meg levelemet. De ne lásd meg levelemben Forró könnyeimet. (_Maros-Ludas_.) 61. Raportra jártam a kapitány urnál, Hogy az este megkéstem a babámnál. Jelentettem: elmúlt már kilencz óra, Mert a babám vállamra volt borúlva. (_Szováta_.) 62. Katonaság az életem, Jobb vállamon a fegyverem. Mikor én azt megzërgetem, Egész világ sirat engem. Katonaság az életem, Komisz kenyér az ételem. Én mikor azt megkóstolom. Könnyeimmel meg is sózom. (_Maros-Csucs_.) 63. Megsárgútam, mint a nyárfa levele, Megsárgitott a komisznak a bele. Egy fél komisz, egy sajka lé, Jár ki naponta. Ne csodálkozz, ha el vagyok… Ha el vagyok hervadva. Én is vótam az egyesbe bezárva, Rajtam is vót a bilincsnek az ága. Derekajam, fővánkosom Csak egy szál deszka… Ne csodálkozz, ha el vagyok, Ha el vagyok hervadva. (_Balavásár_.) 64. A makfalvi torony tetejében, Két galamb ül tiszta feketében. Szárnya alatt vagyon egy bús levél, Mind katona a makfalvi legény. (_Sóvárad_.) 65. Végigmentem csernoviczi nagy utczán, Hátranézek, jön utánam egy kis lány. Alig lépik le a fődre, Ojan kevéj, ojan büszke. Lidiladi huszár a szeretője. (_Tarcsafalva_.) 66. Katona vagyok, nyírják a hajamat, Szász-Meggyesen láncsozzák a lovamat. Szász-Meggyesen lancsozzák a lovamat, Otthon más öleli a galambomat. (_Balavásár_.) 67. Boszniában megperdintik a dobot, Kiadják a kemény parancsolatot: Minden legény fogjon fegyvert kezébe, Masirozzék Bosznaország széjibe. Én is épen indulófélbe vagyok, Sírnak értem, sírnak másér’ a lányok. Ne sírjatok, ne sírjatok, leányok, Babátoknál drágább legyen hazátok. (_Balavásár_.) 68. Októbernek tizenkettedikére, Felsütött a nap a Boszna mezőre. Boszna mező vérrel vagyon befestve, Még a jajszó sem hallik ki belőle. Süjedjen el Boszna mező örökre, Csak a rózsám jöhessen ki belőle. (_Nagy-Solymos_.) 69. Boszniából most indul ki a hajó, Tetejébe nemzetiszél lobogó. Két oldala fehérre van meszelve, Szabadságos katonák ülnek benne. Kapitány úr, vezesse jól a hajót, S Nagy-Enyednek tartsa a direkcziót. (_Csombord_.) 70. Ezredes úr kiadta a parancsot, Székely fiú faszoljon új bakancsot. A talpára negyven szeget veressen, A sarkára aczélpatkót üttessen. (_Nyárád-Szentanna_.) 71. Kapitány úr tegnap tartott raportot, Meg is kaptam tőle a harmincz napot. Tiz nap egyes, husz kaszárnya áristom, Harmincz napig nem láthatlak galambom. Isten veled czugszfürerem, káplárom, Mer én immár több haptákot nem állok, Állottam én három évig eleget, Rogyassa az Isten rátok az eget. (_Koronka_.) 72. Este kezdtem a lovamat nyergelni, Reggelig tart, hej de reggelig tart A szerszámot rárakni. Csillag ragyog lovam fején, nem kantár, Nem is legény, hej de nem is legény Ki lányok után nem jár. (_Rigmány_.) 73. Az én lovam világos pej, Komisz nyereg rajta; Ha felülök a hátára, Beugratok kocsmáros udvarába. Parancsolok kocsmárosné Lujza nevü lányának: Kilencz itcze jó bort hozzon Ennek a szép szabadságos huszárnak. Az én lovam tiszta fehér, De komisz nyereg rajta. Ha felülök a hátára, De beugratok babám udvarába; Parancsolom a babámnak, Ej, haj! szeretőmnek, magának: Gyujtson gyertyát, vessen ágyat, Ennek a szép szabadságos huszárnak. Az én lovam sötétszürke, Komisz nyereg rajta. Ha felülök a hátára, Beugratok százados udvarára. Százados úr káromkodik: Ej, haj! hamisan jár a lova… Mert nem tudja aztat százados uram, Hogy az éjjel a babámmal mulattam. (_Balavásár_.) 74. Az én lovam törökországi fakó, Azt sem tudom, rajta van-e a patkó? Azon kérem a kovácsot, nézze meg: Lovam lábát egy szeggel szegezze meg. Az én lovam a kapuba enyeleg. Azt sem tudom, rajta van-e a nyereg? Azon kérem a kocsist, hogy nézze meg: Lovam hátán rajta van-e a nyereg? Míg a kocsis a lovamat nyergeli, Addig rózsám a piros bort mézeli. Míg a kovács a lovamat vasalja, Addig rózsám a zsebkendőm kivarrja. (_Szent-István_.) 75. A tordai nagy hegy alatt, Gyöngyvirág virágzik, Oda jár egy ménes huszár, Ottan kariázik. Ne kariázz,[12] magyar huszár! Mert leesel róla, Nincsen itt az édesanyád, A ki megsirasson. (_Szentmihályfalva_.) 76. A meggyesi Czenkoldalon[13] Rózsafa virágzik. Két szép magyar Miklóshuszár Rajta masirozik. Ne masirozz Miklóshuszár, Mert leesel róla. Nincsen itt az édesanyja, A ki megsirassa. Ne sirasson engem senki! Jól vagyok tanítva: Sem kerdájba,[14] sem lófsrittba[15] Le nem esem róla. Ne sirasson engem senki! Jól vagyok teremtve: Mint a buza a jó földbe Belegyökeredzve. (_Maros-Décse_.) 77. Tizenkét esztendős leány Megyen a regement után. Azt kérdi a főkapitány: »Hova méssz te barna kis lány?« »Megyek a regement után, Ott van nekem a szép bátyám. Ha még egyszer megláthatnám, Szivem rejtekibe zárnám.« Édes bátyám a katona, Ugy megyen az uton sírva, S ugy megyen az uton sírva Mint az idő beborulva. S megyen az utczán lefelé Senki se mondja: »Jere bé«! Ha valaki azt mondaná, A jó Isten megáldaná. (_Magyar-Lapád_.) 78. Ejnye kis lány de viseltes a ruhád! Talán bizon este későn veszed rád? Akkor biz én, mert katona a babám, Nappal tanul, este későn jő hozzám. (_Nyárád-Szentanna_.) 79. Kerek levele vagyon a dohánnak, Három szeretője van a bakának. Leszakítom hej! a dohán kerek levelét, Elszeretem a baka szeretőjét. Csipkés levele vagyon a szőlőnek, Három szeretője van a tüzérnek. Leszakítom hej! a szőlő csipkés levelét, Elszeretem a tüzér szeretőjét. (_Csekelaka_.) 80. Nyárád vize lefelé kanyarodik, Magyar huszár a mellett maséródzik. Maséródzék, úgy vigyázzon magára, A szerelem ne álljon az utjába. (_Hidvég_.) 81. Szegény legény, magyar baka, Hány esztendős lehettél, Mikor engem, mikor engem Szeretgetni kezdettél? Tizenkilencz, tizenkilencz, Háromnegyed meg egy fél… Szegény legény, ilyenformán Husz esztendős lehettél. (_Kelementelke_.) 82. A bosznyai szénafübe Az én rózsám le van ülve. Mind azt mondja: »Jere ide, Ülj le ide az ölembe. Hogy mondjam meg beszédemet: Három esztendeig várj meg.« Három esztendeig várom, Míg is ő lesz az én párom. Három falu s hat határ Csak egy a mi szivünk már. Kérjed Istent, kérem én is, Hogy legyünk egymásé mi is. (_Csombord_.) 83. Most jöttem, most jöttem Szeben városából. Lehullott a patkó A lovam lábáról. Csak egy maradt rajta, Az es kotyog vala, Kovácslegény, jó barátom, Igazítson rajta! Ha megigazítsa. Ugy megigazítsa: Fügefa levelét, Bimbót lerúghassa. (_Martonos_.) 84. Nagyszebeni brigáda, Oda vagyok bezárva, Gyere babám váltsál ki, Ne hagyj el a nagyszebeni brigadeba hervadni. Kiváltlak én, ki, ki, ki, Nem hagylak elhervadni. Eladom a zsebkendőmet, Kiváltom a nagyszebeni brigádból a szeretőmet. (_Szent-Erzsébet_.) 85. A Küküllő két oldala de sáros, Ott ferednek a gyócsinges huszárok. Édes anyám, én is ojan, ojan gyócsinget veszek, Tudom, én is gyócsinges huszár leszek. (_Várfalva_.) 86. Mezőségen lakik anyám, Nincsen fája, nincs hamuja. Mivel gunyám megszapulja, Ad a császár nékem gunyát, Feketeszőrü paripát, Oldalamra fényes kardját. (_Magyar-Becze_.) 87. A tüzérnek jó ágyu kell, jó fegyver, Ugy megyen ő a csatába jó kedvvel. Nem bánja, ha térgyig is megy a vérbe, Nem számítja, van-e Isten az égbe? (_Nagy-Kend_.) 88. Ez a boglya de görbe, Ez a kis lány de büszke. Azért büszke, me szőke, Szabadságos Fridrikhuszár annak a szeretője. Ez a kis lány azt hiszi: Hogy a huszár elveszi. Ne hidd kis lány előre, Nem teszik a menyasszonyi koszorút a fejedre. (_Szent-Erzsébet_.) 89. A parajdi nagy toronyba Kilenczet ütött az óra. Én is arra jöttem, mentem el Szivem arra keseredett el. Hogy én Miklóshuszár lettem, Sirat engem a kedvesem. Ne sirass édes kedvesem, Fáj a szivem keservesen. (_Parajd_.) 90. Ez a templomutcza Végig piros rózsa, Arra jár az én galambom, Mind leszakasztotta. Szakítsd babám szakítsd! Nekem bokrétába. Jól illik az a bakának Gyászos csákójába. (_Kis-Solymos_.) 91. Édesanyám mi zörög a zsebébe? Ha dió van, adjon nekem belőle; Ugysem eszem sokáig a dióját, Puczolom a Ferencz József pej lovát. Édesanyám mi vagyon a zsebébe? Ha kenyér van, adjon nekem belőle; Ugysem eszem sokáig a kenyerét, Puczolom a Ferencz Jóska fegyverét. Átalmentem madarasi nagy hídon, Piros szalag lobogott a csákómon. Piros szalagomra rá vagyon írva: Három évig leszek, babám, katona. (_Baczka-Madaras_.) 92. Kurta a bakkancsom szára, Fáj benne a lábam szára. Kérem a regementsusztert… Csinálja meg mára. Csinálja meg mára, Alkonyat tájára, Ordináncznak el kell menni Törvény parancsára. Bizony nem csinálja, Megyek ordinánczra, Nem baj az, hogy egy kicsikét Kurta is a szára. Suszter uram, kérem, Csinálja meg szépen. Megfizetem a mit kiván Ugyanazonképen. Csinálja meg mára, Alkonyat tájára. Vizitába kell hogy menjek, Rózsám ablakára. És meg is csinálta, Hosszú már a szára. Könnyen megyek, nem fáj benne Már a lábam szára. (_Nyárád-Szentanna_.) 93. Magasan repül a daru Kiáltja: Nem kell már a regimentnek Katona. Ó, te daru, aranyos legyen a szád, Ha te ezt igazán kiáltanád. (_Rigmány_.) 94. Hogyha meg nem nőttem, A mér kicsiny vagyok, Mégis kilencz szép lány, Szeretőt tarthatok. De a tizediktől Már el vagyok zárva, Abba a nagy ákosfalvi Csendőrkaszárnyába. (_Nyárád-Cserefalva_.) 95. Édesanyám mikor szült volt, Fekete gyászba takart volt. Mikor takart gyászruhába, Takart volna parázsába. Jobb lett volna nem születni, Mintsem annyi búval érni, Búval élni világomat, Bánattal töltöm napomat. Bánat járja víg szivëmet, Keserüség életëmet. Jobb lett volna, kis koromba Zártak volna koporsóba. (_Szent-Háromság_.) 96. Őrmester úr! az áldóját magának! Mért eszi meg sürüjét a zupának? Mit eszik meg az a szegény reguta, Kinek hátra harminczhárom hónapja. (_Parajd_.) 97. A kaszárnya kapuba, Kiállott egy kis lányka. Apró diót rëcsëgtet, S engem babám këcsëgtet. Ne këcsëgtess engemet, Csak az ellenségemet, Tudom az is megbánja, Haláláig siratja. Nem hajlok a szavára, Nem leszek a babája. Hogy maig is az voltam, Százezerszer megbántam. (_Tordátfalva_.) 98. Zörög a kocsi a fagyon nagyon, Nem tudom, hol lakik a galambom; Itt, itt lakik ebb’ a nagy utczába, Piros rózsa nyilik ablakába. Lehullott a rózsafa levele, Árván maradt ennek a vesszeje! Lehullott az arczám pirossága, Ha visszatérsz, nem ismersz reája. (_Szováta_.) 99. Azon a nyári écczakán Ragyog a csillag igazán. De már nekem h’jába ragyog, Magyarország szélén vagyok, Fészket rakok egy ficzfára, Árva gerlicze módjára. Ha megkérdi, hogy ki rakta? Azt egy szegény legény rakta, Ki hazáját rég elhagyta. (_Miriszló_.) 100. Kis pejlovam nyeritez a csatába, Mer’ a lábát éles golyó találta. Szállj le, huszár, vedd le róla nyergedet; Gyenge lába pejlovadnak, Nem bír többé tégedet. (_Maros-Décse_.) 101. Az enyedi hegy alatt, hegy alatt, Vasalják a keselylábu lovamat. Mig a keselylábu lovam vasalják, A szeretőm, a szeretőm a kantinban csókolják. (_Maros-Décse_.) 102. Kapitány úr számoljunk a mondurral, Ne gondojja, hogy elviszem magammal. Nem kell nekem, csuhajja, Komisz mondur, csak extra. Itt hagyom, hogy viselje a reguta. Az egyesbe de kemények az ágyak, Keményebbek mint galambom tenálad. Derekajam, fejvánkosom, Csak egy szál deszka. Bár én inkább nálad maradtam volna. Vasas ajtó, hujjon le rólad a zár, Hogy lehessek még egyszer szabad madár. Szabad madár csak ugy lehetsz, Kedves galambom, Ha kitelik ez a néhány bús napom. (_Gyalakuta_.) 103. Udvarhelyi börtönajtó de sárga, Oda voltam hat hónapig bezárva; Körül sárga, a belseje fekete, Hej! Örök Isten szabadíts ki belőle. (_Szováta_.) 104. Lám, nem vagyok szép, Csak a szemem fekete, Nem vagyok a zöld erdőben remege, Sem remege, sem a fának reczés levele: Schönfeld-baka vagyok, Sirathatsz minden este. (_Parajd_.) 105. Kapitány úr azt mondja a huszárnak: »Édes fiam, maradj vissza zupásnak; Három csillagot kapsz a gallérodra, Harmincz legény hallgat a komendódra.« »Kapitány úr, köszönöm a jóságát, Adja másnak mind a három csillagát. Mer’ én azér’ a babámat nem hagyom, Kökényszeme az én legszebb csillagom.« (_Szent-István_.) 106. Állj meg rózsám, hogy kérdjem meg: Hogyha elméssz, hol kaplak meg? Magyarország közepébe Egy kaszárnya van építve. Abba vannak a legények, Abba búsulnak szegények. Kihajlottak az ablakba, Rózsa nyilik csákójukba. Rózsa nyilik, szegfü hajlik, Édesanyám szava hallik. Mi haszna, ha szavát hallom, Ha hazámba nem lakhatom. (_Parajd_.) 107. Végigmentem a gyufagyár udvarán, Betekinték az iroda ablakán. Most írják a szabadságos levelet. Parajd közül kihuzatom nevemet. Távol vagyon a két csillag egymástól, Én is távol vagyok az én babámtól. Közel lesz még a két csillag egymáshoz. Én is közel leszek az én babámhoz. (_Parajd_.) 108. Fényes csillag, de régen hogy utadzol, Nem találod a babámat valahol? Vaj találtam Németország szélibe, Zöld pázsitra le vagyon heveredve. Teli pohár a kezébe, köszönti, Gyenge karja derekamat öleli. Ugy megölel, eltaszítni nem tudom. Az én babám gyenge karja liliom. (_Parajd_.) 109. Vásárhelyre megérkezett a kocsi. Öreg bakák nagy örömmel szállnak ki, Öreg baka a babáját öleli, A reguta könnyes szemit töröli. (_Bordos_.) 110. Kapitány úr, kapitány úr, antrétolja[16] századját, Névről névre szólítsa a huszárját; Álljon elé, ki kilenczvennégybeli, Kapitány úr szabadságra ereszti. Lépjen hátra, ki kilenczvenötbeli. Kapitány úr komisz faszolni küldi. (_Parajd_.) 111. Kapitány ur kiadta a parancsot: Minden legény viselhet már kalapot. Kalapjában szabadságos virágot, Hogy sirjanak a brassai leányok. (_Bölön_.) 112. Brassó, Szentgyörgy hegyek közt van szorítva, Ott fekszik az első század lógerba. Leng a zászló a kaszárnya tetején, Most várja a szabadságát sok legény. Magyar huszár kihajlik a nyeregből, S csókot kér a régi szeretőjétől: Adj egy csókot kis angyalom, az útra, Isten tudja, látjuk egymást valaha. Magyar huszár, ha igazán szeretnél, Magad mellé a nyeregbe ültetnél. Gyenge vagy még kedves rózsám, a lóra, Tánczol a ló, könnyen leesel róla. (_Maros-Csucs_.) 113. Ágas, bogas a diófa teteje, Csiki kis lány a maga szeretője. Csiki kis lány mit viszel a kosárba? Orvosságot viszek én a csatába. Mert ellőtte szeretőm a jobb kezét, Hogyha lehet, gyógyítsam be a sebét. (_Parajd_.) 114. Szeben mellett van egy magas eperfa, Alatta fekszik egy legény meghalva. Anyja helyett sirassa egy magyar lány, Még az ég is gyöngyharmatot hullat rá. (_Szováta_.) 115. Áldott nap mikoron feljösz, Tordátfalva fölé eljösz, Szállj az anyám ablakára, Az apámnak kapujára. Velenczén vagyok meghalva, Ott nyugszom én egy mély sírba. Fejemnél nincsen sirkövem, Igy hát ne is keress engem. Velencze már az én hazám, Isten hozzád apám s anyám. (_Tordátfalva_.) 116. Édesanya levelet ír Katona fiának: »Édes fiam, jere haza, Halálomra vagyok.« Kapitány úr visszaírja Az édesanyának: »Édesanya, ne várd h’jába Katona fiadat, A brassai kaszárnyában Nyergeli a lovat.« (_Sóvárad_.) 117. Jaj Istenem, be víg voltam ezelőtt, Míg a babám járt el a kapum előtt. De már most hogy bevettek katonának, Nem mulik el szivemről a búbánat. Kedves babám, térjél vissza utadról, Gondoskodjál a két kicsi árvádról. Visszatérnék jó babám, de nem lehet, Itt vagyon a főkapitány, nem ereszt. Arra kérem a főkapitány urat; Adjon nekem hat napi szabadságot, Hogy lássam meg a két kicsi árvámat. (_Balavásár_.) 118. Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak, Nincsen párja a kettős huszárnak; Ha bémegy a brassói csárdába, Kilencz kis lány borul a nyakába. Szárnya, szárnya, szárnya a verébnek, Jobb a lánynak, mint a menyecskének. Mert a kis lány befonja a haját, Fújja a szél piros pántlikáját. Szárnya, szárnya, szárnya a gólyának, Jobb a menyecskének, mint a lánynak. Mert a kis lány csinosítsa magát, A menyecske jól éli világát. (_Hidvég_.) 119. Nem vagyok én kapitány Reczecze. Nem járok én paripán Reczecze. Honvédbaka vagyok én Reczecze. Gyalog masirozok én Reczecze. El kell menni messzire Reczecze. Bosznaország szélire Reczecze. Ott fujják már a marsot Reczecze, Ott verik a rézdobot Reczecze. (_Etéd_.) 120.