# Székelyföldi gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 7. kötet

## Part 5

Book page: https://www.cyberlibrary.org/hu/books/szekelyfoldi-gyujtes-magyar-nepkoltesi-gyujtemeny-7-kotet-42094/index.md

Azt is súgta holló a fülembe, Azt is súgta holló a fülembe, Nem ülsz többé rózsám, az ölembe, Az ölembe.

(_Siklód_.)

248.

Hej, de bús ez a leányka, Nem hallgat a legénynek a szavára. Pedig hej, de csókra termett a szája, Volt ő neki szeretője, babája; Csakhogy régen már a sírhalom zárja, Lesz fejeden koszorú, ne légy olyan szomorú, Leányka.

(_Magyar-Bükkös_.)

249.

Száraz fán terem a hirnyó, Szép leányból lesz a ringyó. Száraz fán terem a makk, Maradj rózsám magadnak.

(_Szováta_.)

250.

Négy ökröt adtam egy lóér’, Negyven tallért egy patkóér’, Csókot adtam egy kis lányér’, Itt nem hagynám a világér’.

(_Egrestő_.)

251.

Megért már a káposzta, Le lehet vágatni, Gatni, gatni, ni. Megnőtt már a barna kis lány, Férjhez lehet adni, Adni, adni, ni. Nem kell azt sajnálni, Meg kell azt csókolni, Kolni, kolni, ni. Forró csókot ajakára, Rá kell szorítani, Rita, rita, ni.

(_Oroszhegy_.)

252.

Ez a kis lány de szőke, Szép asszony lesz belőle. Jól jár a ki elveszi, Magáénak teheti. Kenderhaja, szép feje. Én leszek szeretője.

(_Martonos_.)

253.

Nyitva van a szőke kis lány kapuja, Azon jár be az ő kedves babája, Igy szólítja meg az apját, az anyját: »Adja nekem feleségül a lányát.«

(_Kibéd_.)

254.

Fúnak már az őszi szelek! Felejts el, rózsám, engemet. Én addig el nem felejtlek, Míg a sírba be nem rejtnek, Még onnét is azt kiáltom: Érted történt a halálom.

Én elmegyek te itt maradsz, Babám, te panaszt nem hallasz. Kit hallottál, avval maradsz, Régi szeretőddel tartasz. Verjen meg az Isten véle, Mert elhagytál engem érte.

(_Csombord_.)

255.

Ti legények vigadjatok! Csak nekem bort ne adjatok. Józanon kell nekem lenni, Leánkérni fogok menni.

A szép leánt vezetgetem, Reám fogják, hogy szeretem. Reám biz azt, nagy igazán, Tiz faluban nincs szebb leány.

(_Nagy-Kend_.)

256.

Szeretnélek, de nem mérlek, Szeretőd van, attól félek. Attól engedelmet kérek, Mégis igazán szeretlek.

Szerettelek szeretőnek, Majd megkérlek feleségnek.

(_Nagy-Kend_.)

257.

Nincsen pénzem, van erszényem, Jó bort ihatnám. Nincsen lovam, van kantárom, Lovagolhatnám. Éj, haj! nincs szeretőm, Házasodhatnám.

(_Tarcsafalva_.)

258.

Szomszédasszony, az a hír, Hogy a lányával nem bír! Férjhez menni kivánna, Ugyan bizony nem bánja!

Ha kinyilik a virág, Szemesnek áll a világ. Még magam is megteszem, Hogy a lányát elveszem.

(_Kis-Kend_.)

259.

Árpa, árpa, be bokros a szára, Ez a leány be igazi árva. Ne sírj küs lány, nem lész többég árva, A farsangon én leszek a párja.

(_Parajd_.)

260.

Mind azt mondják: legyek páva, A rózsámnak legyek párja. A tavaszon páva leszek, A rózsámnak párja leszek.

(_Szováta_.)

261.

Kerek dombon szoktam szántani, Szőke kis lányt szoktam szeretni. Szőke kis lány lesz-e, lesz-e szeretőm? Szüret után lesz-e, lesz-e esküvőm?

(_Kibéd_.)

262.

Kivirágzott a borostyán, Se nem asszony, se nem leány. Kivirágzott a borostyán, Megyen férjhez az én rózsám. Megyek a lakodalmára, Búcsuzzam el utoljára.

(_Csekelaka_.)

263.

Hova, hova, barna legény? Az erdőre. Száraz ágér’, tüzelőnek Menyegzőre. Száraz ág fellobban, De szerelem jobban. Szegény barna legény, Szíve meg is dobban.

(_Magyar-Bükkös_.)

264.

Kapum előtt folyik csendes árok, Oda járnak fürödni a lányok. Édesanyám, kifogom a párom, Nem élem én búval a világom.

(_Baczka-Madaras_.)

265.

Ha megérem jövendőbe, Reczecze. Vetek a felső mezőbe, Reczecze. Vetek árpát, vetek buzát, Reczecze. Közepébe bokros rózsát. Reczecze. Bokros rózsa ne virágozz, Reczecze. Én utánam ne várakozz, Reczecze. Ha utánam várakozol, Reczecze. Soha meg nem párosodol. Reczecze.

(_Szent-Gericze_.)

266.

Mind azt mondja ez a kis lány: vegyem el, Azt sem kérdi, hogy én mivel tartom el. Eltartom én tisztabúza kenyérrel, Hej! a piros rózsa gyenge levelével.

(_Makfalva_.)

267.

Addig éli lány világát, Míg szél fújja pántlikáját. A pántlika könnyü gúnya, Mert a szél is könnyen fújja; De a fátyol nehéz gunya, Azt a bú is nyomdogájja.

(_Kis-Solymos_.)

268.

A kis leány akkor szomorkodik, Mikor a szoknyája rövidedik. A nagy bánat akkor jut eszébe, Mikor sír a kisded az ölébe.

(_Szováta_.)

269.

Beteg a szeretőm anyja, Bárcsak immár meg is halna. Bárcsak immár meg is halna, Hogy a lánya rám maradna.

(_Parajd_.)

270.

Sárga dinnye, zöld a héja, Beteg a szeretőm anyja. Ne is legyen addig egészsége, Míg nem leszek fia felesége,

(_Sóvárad_.)

271.

Tizenhárom fodor van a szoknyámon, Azt gondolom férjhez megyek a nyáron; De már tudom, nem lesz abból semmi se, Tizenkettőt levágatok belőle.

(_Szent-Gericze_.)

272.

És az eső, nő a sár, Szól a gerliczemadár. Egy kis fecskét hoztunk már, Friss menyecskét csaltunk már. Azt siratja a falu, Különösen egy fattyu.[7]

(_Magyar-Lapád_.)

273.

Ágas-bogas magas kender, Nem kell nekem ëgyvez ember. Mert az ëgyvez őszirózsa, Egyszer nyilik egy hónapba. Az ifiu bazsarózsa, Kétszer nyilik egy hónapba.

(_Miriszló_.)

274.

Faluvégen sütnek, főznek, Lakodalomra készülnek. Babám gyúrja a tésztáját, Csókolnám meg a szép száját.

Olyan a babámnak teste, Mint a holdvilágos este. Hogyha térdig sárba járnék, Mégis reá kaccsintanék.

(_Egrestő_.)

II. A BÚBÁNAT DALAI.

1.

Annyi a szivemnek búja, Mint az országútnak pora. Azt a szél még el-elfújja De bánatom megmarassza.

(_Hidvég_.)

2.

Úgy búsulok, még sem elég, Istenem, van-e hátra még? A határa bánatomnak, Ott van, a hol mások sírnak.

(_Szent-Demeter_.)

3.

Búsujj, bús gerliczemadár! De én búsabb vagyok annál. Búsujjon ki tud búsulni, De én nem tudok búsulni. Csak mindennap kétszer sírni.

(_Miriszló_.)

4.

Bánat, bánat, de nehéz vagy, Be rég, hogy a szívemen vagy. Bánat, bánat, letennélek. A bánat nem kell senkinek.

(_Miriszló_.)

5.

De szeretnék az erdőben fa lenni, De még ott is tölgyfa nevet viselni. Mert a tölgyfa kék lánggal ég füst nélkül, Az én szivem soha sincsen bú nélkül.

(_Szentmihályfalva_.)

6.

Sír a szemem mindakettő, Hull a könyvem, mint az eső, Ki a fődre, ki ölembe, Ki szomorú kebelembe.

(_Csekelaka_.)

7.

Hej búbánat, búbánat! Nem vágok én több nádat. Ha vágok is, keveset, Mert az hitvány kereset.

Hej bubánat, búbánat! Nádból nem csálok[8] házat, Mert azt a szél elfújja, De bánatom ott hagyja.

(_Csekelaka_.)

8.

Egyedül lakom egy házba, Búbánatunk szobájába. Egyedül esem kétségbe, Mert kénytelen vagyok véle.

(_Csombord_.)

9.

Már elmegyek valamerre, Valamely ország szélére. Fészket rakok ott egy fára Árva gerlicze módjára.

Amott a hegyek lábánál, A kősziklák oldalánál: Sirhatok én ott eleget, Senki sem lát ott engemet.

(_Kis-Kend_.)

10.

Nincsen annyi pennád véve, A hány könnyem hull a fődre, Nincsen annyi papirossad, Bánatimat leirhassad.

Ha elkezdném mondogatni. Le sem tudnád soha irni.

(_Magyar-Bükkös_.)

11.

Azt gondoltam: a míg élek, Mindig víg napokat érek. Ér a fene víg napokat, De még mind szomorúbbakat.

Teljes világéletembe, Soha sem éltem kedvemre. Most éltem volna kedvemre, Most szállott bú a fejünkre.

(_Csekelaka_.)

12.

Sír a szemem, kaczag a szám: Most búsulok én igazán. Jó Istenem, mint búsulok, Talán búmban meg is halok. Mégis jó kedvet mutatok, Hogy ne tudják, hogy búsulok.

(_Lőrinczréve_.)

13.

Bús anyának bús gyermeke, Én vagyok annak egyike. Én vagyok a legkisebbik, A legszerencsétlenebbik.

(_Magyar-Lapád_.)

14.

Felsütött a nap sugára Minden kis lány ablakára. Jaj Istenem, mi lehessen, Hogy az enyémre ne süssen? Jaj Istenem, mi az oka: Az enyémre nem süt soha?

(_Maros-Csúcs_.)

15.

Felsütött a hajnalcsillag, Nekem soha meg nem virrad. Dehogy virrad, még hajnal sincs, Bánatimnak még vége sincs.

Jaj de nagy volt az a mérték, Mivel a bánatot mérték. Talán bizony elvétették, S nekem igen megtöltötték.

(_Csombord_.)

16.

Egyedül vagyok egy házba, A búbánat szobájába. A búbánat fogoly madár, Jaj annak, a kire rászáll. Jaj az én árva szivemnek, Mer’ azt a bánat lepte meg.

(_Csekelaka_.)

17.

Nem jön az a nap az égre, Ne hujjon könnyem a fődre. Tőlem a nap úgy telik el, Ha feljön, alig halad el.

(_Lőrinczréve_.)

18.

Ez az utcza bánatutcza, Bánatkővel van kirakva. A ki eztet végigrakta, Holta napjáig tapossa.

De én csak a széjjén mentem, A bánatot elkerűtem.

(_Magyar-Bükkös_.)

19.

Három csillag van az égen egy rendbe. Be nagy kést ütöttek az én szivembe. Ki kellene a kést szivemből húzni, Fáljós helyit be kéne gyógyítani.

(_Véczke_.)

20.

Ez az utcza végig ki van sánczolva, A négy szege ki van tulipántozva. Jertek lányok, öntözzétek, Hogy ki ne hervadjon, Hogy babátok szomorúan ne járjon.

(_Balavásár_.)

21.

Árpát eszik a vadgalamb, Szomorán szól a vadgalamb. Talán azér’ szól szomorán, Hogy nekem nincs sehol mnyilám.[9]

(_Magyar-Bükkös_.)

22.

Búsulok is, nem is igen, Mert a falum mind idegen. Egész világ ellenségem, Csak az Isten reménységem.

Felsütött a napsugára, Mindennek világosságra; Mindennek világosságra, Csak nekem homályosságra.

(_Magyar-Bükkös_.)

23.

Ha elmészsz is rózsám, ne hagyj itt engemet, Ne vidd el magaddal minden jó kedvemet. Elejted orsódat, nem lesz ki feladja, Bánatos szivedet ki megvigasztalja. Nem lesz, ki kapudnak küszöbét őrizze, Nem lesz, ki lepergő könnyed letörölje.

(_Maros-Csucs_.)

24.

Tiszta búza lehajtotta a fejét, Hogy a madár ki ne szedje a szemét. Én is lehajtanám a bús fejemet, Mer a bánat megölte a szivemet.

(_Balavásár_.)

25.

A merre én járok, kelek, Sárgulnak a falevelek. A még azok mind elhúllnak, Tőlem minden jók elmúlnak; A még azok mind eltelnek, Tőlem minden jók elmennek.

(_Lőrinczréve_.)

26

Esik eső, de zuhog, Barna kis lány de zokog. Ki-kinyitja szobája kis ablakát, Ugy hallgatja az eső zuhogását. Jaj Istenem! így sóhajt fel magába, Mért is élek e szomorú világba.

(_Maros-Csucs_.)

27.

Bánattal terített asztal Búsit engem, nem vigasztal; Megvigasztal a jó Isten, Ki bánatot adott nekem.

Kertem alatt két zöld rekesz, Hallom, rózsám te nem szeretsz. Ha nem szeretsz, küldj hát választ, Hogy minket egy szó elválaszt.

(_Kis-Solymos_.)

28.

Búval terített asztal, Bánattal teli pohara, Én azt éjjel, nappal iszom, Soha ki nem fogyaszthatom; Odaadnám valakinek, A bánat nem kell senkinek. A bánatot felosztották, Nekem legbővebben szabták. Bánat, bánat, teljes bánat, Ne rakj szivemre kővárat. Ha raksz is, csak tolluból rakj, Kit a szél is könnyen fújhat.

(_Magyar-Lapád_.)

29.

Én Istenem! mér’ teremtél? Ha szerencsét nem rendeltél, Én Istenem! hát mér’ hagytál? Hogyha rossz szerencsét adtál.

Olyan vagyok, mint egy árva, Kitől minden el van zárva; Árva vagyok, az is lettem, Szerencsétlennek születtem.

Ugy nyugszik a szivem gyászba, Mint a Maros az árkába. De még az is ha kifárad, A mezőkre ki-kiárad.

Nézem a földről az éget, Nyelem az idegenséget; Nézem az eget, a földet, Hullatom a könnyeimet.

(_Csombord_.)

30.

Ugy meg vagyok keseredve, Mint a jó gúzs tekeredve. Kell is annak keseredni, Ki világát búval éli. Búval élem világomat, Tőtött ifiúságomat. Ifjuságom olyan madár, A ki mindig szabadon jár; Ha elfogják, fogoly madár, Ő többet szabadon nem jár.

(_Szent-Gericze_.)

31.

Úgy mulatok, úgy vigadok, Mutatom, hogy boldog vagyok. Mintha nem fájna semmisem, Pedig akkor sír a lelkem.

(_Szent-Erzsébet_.)

32.

Testvér, mikor az uton jársz, Fáj-e szived, hogyha nem látsz? Fáj, fáj, fáj, de mit tud tenni, Mikor ennek így kell lenni.

(_Kobát-Demeterfalva_.)

33.

Az én gyöngyvirágom Betegágyban fekszik, Két fekete szeme, Könnyiben fürödik. Oda se mehetek, Nem is izenhetek, Mert ő azt gondolja, Hogy én mást szeretek. De ha azt gondolja Hamisan gondolja. Hamis gondolatja El is kárhoztatja.

(_Szent-Erzsébet_.)

34.

Én Istenem, ne hagyj el! Mert én sem maradok el. Ha te elhagysz, Istenem, Mi lesz akkor belőlem? Én Istenem teveled, Nálad nélkül nem lehet.

(_Szováta_.)

35.

Én Istenem, tégy jót velem: Vedd el a bánatot tőlem. Oly nagy bánat a szivemen, Kétrét hajlik az egeken.

Szovátai sósvíz tudja: Sokat jártam átal rajta. Bárcsak soh’ se jártam volna, Akkor a bánat nem nyomna.

(_Szováta_.)

36.

Van nekem egy imádságos kis könyvem, Ha benézek, mint a zápor, hull könnyem; Kis könyvembe csak az vagyon beírva: Érted megyek kedves rózsám, a sírba.

(_Szováta_.)

37.

Napom, napom, fényes napom! Süss engemet fényesebben, Ne süss engem mint felhősen.

Tán felvirul az ég alja, Felvirrad még éltem napja, Elszáll szivemnek bánatja.

(_Szováta_.)

38.

Ez a madár micsa madár? Ki kertembe bátran sétál; Szedi virágom tetejit, Hirvassza szivemnek felit.

(_Szováta_.)

39.

Megkötötték az én koszorúmat, Tisztán, tiszta fehér liliomból; Ága, boga vállaimra hajlott, Jó illatja a szivemre szállott. Majd meghalok virág illatjától, Annál jobban a nagy bánatomtól.

(_Szent-László_.)

40.

Jaj Istenem, de bajos a szegénynek, A nagy gazda elnevezi mindennek, Ne nevezzen engemet a nagy gazda, Mindenkinek elég a maga baja.

(_Nyárád-Szentanna_.)

41.

Három csillag jött az égre, fekete. Ó, de nagy bú szállott az én szívemre. De jó volna azt kivenni, Annak sebét begyógyítni. De te ahhoz, barna kis lány, nem értesz.

(_Tompa_.)

42.

Elment immár az a madár, Ki engemet szívből sajnál. Rászállott egy korószárra, Bús szivemnek fájdalmára.

Bús szivemnek van egy búja, Nincsen ki levegye róla. Én Istenem, vigasztald meg, Hogy a búba ne haljon meg.

(_Csekelaka_.)

43.

Tedd le már a piros ruhát, Kössd fel a fekete ruhát, Facsard fel a sárga tyikát,[10] Olyan ruhát köss elődbe, Gyászold leányságod véle.

(_Csombord_.)

44.

Nincsen senkim elment régen, Ott vándorol fenn az égen. Ott vándorol vándormadár Ki fészkére vissza nem száll.

Ki melegít meg ágyába: Ki takar bé bundájába? Kire hajtom bús fejemet? Ki vigasztal meg engemet?

(_Csekelaka_.)

45.

Édesanyám, ha megúntál tartani, Vigy el engem a vásárba eladni. Ott is, ott lesz az én rózsám megvenni, Páros pénzzel fog érettem fizetni.

Édesanyám, ha megúntál tartani, Elmegyek én Nagy-Enyedre szolgálni. Kiszolgálok egy pár évet valahogy, Visszatérek, csak az Isten tudja hogy…

(_Magyar-Bükkös_.)

46.

Fülemile fütyöl a bokorba, Kék ibolya virít az aljába. Ott lesz sírom annak közelébe, Járj el oda minden esztendőbe!

(_Sóvárad_.)

47.

A vén ember bánatjába, Úgy kesereg egymagába, Ifjúságát óhajtozza. Öregségre mire juta!

(_Szent-Háromság_.)

48.

Hej! arról látszik, hogy árva vagy, Hogy egy házban egyedül vagy. Te is árva, én is árva, Bujjunk egymás árnyékába.

(_Szováta_.)

49.

Ablakomba mér ültettél ződ ágat, Mikor tudtad, hogy az onnan kiszárad? Ablakomban három rózsakoszorú, Bolond vónék, ha most vónék szomorú.

(_Szováta_.)

III. KATONADALOK.

1.

Márcziusnak ötödikén hajnalba, Székely fiuk menjünk a sorozatra! Ha bémegyünk a sorozó szobába, Ingünk, gatyánk levetjük az asztalra.

Eléállít a főorvos, azt mondja: Székely fiuból lesz a jó katona. Veregeti a vállamat, meg-megáll, Külömb legényt még nállamnál nem talál.

Nem vizitált, hanem csak beiratott, Édesanyám nem hiába siratott.

(_Nyárád-Szentanna_.)

2.

Ha bémegyek a sorozó szobába, Lerugom ingem, gatyám a padlásra, Ësszeteszem a bokámat ügyesen, Eléállok mérték alá rendesen. Könnyes szemmel nézek rá az urakra, Hogy írják a testemet papirosra.

(_Tompa_.)

3.

Édesanyám kihajlott jaz kapura, Ugy sirassa, hogy a fia katona. Édesanyám, ne sirasson engemet, Menjen haza, nevelje fel öcsémet.

Ne sirasson kedves anyám szomorán, Nevelje fel az öcsémet sanyarán.

(_Magyar-Bükkös_.)

4.

Eddigelé vótam az édesanyámé, Már ezután leszek a Ferencz Jóskáé. Ferencz Jóska jól visel majd gondot rám, Köszönöm, hogy felneveltél jó anyám.

(_Balavásár_.)

5.

Sárga kancsó, piros bór, Most ütett engem a sór. S mindig iszom ilyenkor, Ha reám kerül a sór.

Ha most ütett, el is vettek, Katonakáplárnak tettek.

(_Magyar-Bükkös_.)

6.

Biró, biró, te rigmányi biró! Vájja ki a két szemed a holló. Hogy ne tudjál több levelet írni, Hogy ne tudjál Szeredába vinni.

(_Rigmány_.)

7.

Mikor engem az orvosok vizsgálnak, Megizenem Ferencz József császárnak: Hogy engemet huszársorba irasson, Hogy a babám annál jobban sirasson.

(_Gyalakuta_.)

8.

Rászállott a bús gerlicze Házam fedelére, Nem hallgattam édesanyám Sok szép beszédére.

Ráhallgatnék, de már késő, Eljött a behívó. Katonának feliratott Az a kutya bíró.

Ájj meg bíró, kutya bíró, Kerüjj a kezemre, Te tettél be, te tettél be Katonaéletbe.

Keresik a, keresik a Keresztlevelemet, Még a pap se, még a pap se Kapja a nevemet.

Még a pap is, a biró is Rabságomon örül, Kés forog a, kés forog a Babám szive körül.

(_Kelementelke_.)

9.

Jaj Istenem, be keserü a szivem! Gyenge vagyok, mégis katona lettem. Alig tölték tizenkilencz éveket, Katonának beirták a nevemet. Ott hadd irják, hadd pirkálják, Nem bánom. Ugy sincs ingem ki igazán, Ugy sincs ingem ki igazán Sajnáljon.

Száraz ágon azt fütyöli a rigó: Katonának beiratott a biró. Ott hadd irjon, hadd pirkáljon, Nem bánom. Avval még nem lesz nagy gazda, Kiszabadít az ég ura, Valaha.

(_Parajd_.)

10.

Héderfái templom tornya de magos, Azon van egy fényes csillag, aranyos. Föl van írva: nem szabad házasodni, A legénynek katonának kell menni. Katonának kell menni a legénynek, A gazdának épen mint a szegénynek. A gazdának mi baja? Van sok pénze, vagyona, De a szegényt a babája siratja.

Harmatos a kukoricza levele, Utoljára voltam nálad az este. Utoljára fogtam ajtód húzóját, Kivonom a lábam, sze’ncsés jó’jszakát.

(_Kis-Solymos_.)

11.

Gyerünk fiuk, gyerünk fiuk! Czédulahuzásra. Ne hallgassunk, ne hallgassunk Sok anyasírásra. Sok anyának, jó anyának Fáj szive fiáér’. Énnekem is fáj a szívem A régi babámér’. Besoroztak katonának, Még pedig huszárnak Lovat adtak, nem bakkancsot Mint rendes huszárnak. Lesz belőlem olyan huszár, Mint csillag az égen, Szeretőre nem találok Udvarhelyvidéken.

(_Sóvárad_.)

12.

Édes anya tejbe, vajba Neveli a fiát, A husz évet alig tölti, Katonának írják. A főorvos vizitálja, Mellette jó édesanyja; Ott is csak azt sírja, ríjja: Katona j’ az fia. Édesanyám ne sirasson, Hogy katona vagyok. Szőke kis lány megálmodta, Haza szabadulok.

(_Héviz_.)

13.

Katona se lettem volna, Ha a babám nem lett volna. De a babám csintalan, Katonának iratkoztam.

(_Parajd_.)

14.

Ablakomon három bokor muskáta, Sárgarigó bekopogtat reája. Hallod pajtás, mit fütyörész a rigó? Beiratott katonának a biró.

Hej de bizony nem lesz avval nagy gazda Három évig leszek, babám, katona. Nem lesz bíró, a ki bíró, mindenkor, Hajt még rózsát, kivirágzik a bokor.

(_Sóvárad_.)

15.

Katona vagy gyenge rózsám, Az lettél, Oldaladra fényes kardot Kötöttél. Oldaladra fëkötted már Kardodat. A jó Isten viselje már Gondodat.

(_Oroszhegy_.)

16.

Szép a szegfű, mikor kivirágzik, Szép a rózsa, mikor kibimbózik. Én is szép voltam most esztendeje, Elhervasztott október elseje.

(_Gyalakuta_.)

17.

Októbernek hatodikán reggelén. Ring a rózsa rezes csákóm tetején. Sír az anya, sír a testvér, szerető, Hej de hosszú ez a három esztendő.

Töcscs ki fiam, három évet, hat hetet, Kiszabadulsz nemsokára ha lehet.

(_Nyárád-Szentanna_.)

18.

Októbernek hatodikán, Hagyom el a hazámat. Októbernek hetedikén, Huzom fel a nadrágot. Azért vesznek bé engemet: Jónak találják testemet. Az a kutya, betyár bíró Iratott fel engemet.

(_Szováta_.)

19.

Fujdogál az októberi hideg szél, De sok legényt fú be Udvarhely felé. De sok szőke, barna kis lány sirassa, Három évig a babáját nem lássa.

Ha még egyszer halvány csillag lehetnék, A világon jobban szertenézhetnék. Választanék olyan igaz szeretőt, Ki elvárja ezt a három esztendőt.

(_Tarcsafalva_.)

20.

Októbernek a legelső napjába Rukkoltam be a huszárkaszárnyába. Piros sipkát tettek a bús fejemre, Édes anyám, mi öröme van benne?

Édes anyám, ki katona, ha én nem? Ki fűzi be a bakkancsot, ha én nem? Befüzöm a rövidszáru bakkancsom, Gyengén átalölelem a galambom.

(_Alsó-Boldogasszonyfalva_.)

21.

A violát mikor szedik? Reggel mikor harmat esik. A legénynek mikor teszik? Mikor szépen felöltözik.

Hát a rózsát mikor szedik? Mikor a legény bucsúzik. A legénynek akkor teszik, Mikor katonának viszik.

(_Asszonynépe_.)

22.

Édesanyám, hol van az az édes téj? A melyiken katonának neveltél. Adtad volna azt a kicsi macskának S ne neveltél volna fel katonának.

(_Kis-Solymos_.)

23.

Édes anyám, mi annak az oka: Mennyi árva fiu, mind katona? Édes fiam, annak az az oka: A ki árva, nincsen pártfogója.

(_Torboszló_.)

24.

Seprik az erdei utat, Viszik a magyar fiukat. Viszik, viszik szegényeket, Szegény magyar legényeket.

El-elviszik napkeletre, De nem az engedelemre. Majd elviszik napnyugatra, De nem a nyugodalomra.

(_Magyar-Bükkös_.)

25.

Kapum előtt hullanak a csillagok, Jer ki, babám, mert búcsúzni akarok. Jer ki babám add ide a jobb kezed! Három évig nem adod ide többet.

(_Tordátfalva_.)

26.

Fakó lovam térdig áll a sárba, A gazdája mulat a csárdába. Mulass, gazdám, mulass utoljára: Holnap visznek idegen országba.

(_Parajd_.)

27.

Lányok, lányok, piros pántlikások! Piros helyett gyászost használjátok. Mert ingemet visznek más országba, Az átkozott nagy Németországba. Három álló évig ottan leszek, Talán onnan soha meg nem térek.

(_Makfalva_.)

28.

Megkondult az indulási óra, Dobolnak már gyászos indulóra. Édesanyám, ne keseregj értem, Gondold azt, hogy szent búcsúra mentem. Búcsúfiát hozok én tenéked, Szászvárosról hogyha visszatérek.

(_Sóvárad_.)

29.

Ha még egyszer tiz esztendős lehetnék, A lányok közt a fonóba. Jobban széjjelnézhetnék. Választanék én magamnak Olyan szivű szeretőt, Ki elvárja, ki megvárja Azt a három esztendőt. Három esztendő nem olyan sok idő, Elvárhassa minden igaz szerető.

(_Nagy-Kend_.)

30.

Kék a kökény, zöld a fa, Hej de sokat sírtam alatta. Sirok bizon, sírok hej! De vajjon mér’? Itt kell hagynom a babám’ A hazámér’.

(_Balavásár_.)

31.

Szárnya, szárnya. Kicsi madárnak, Viszik a legényt, Katonának. Viszik a legényt Katonának, Kesereg a szive Sok édesanyának. De még jobban A szőke leánynak, Mert a szeretőjét Viszik katonának.

(_Ozd_.)

32.

Brassó felől jön egy gólyaposta, Behívómat szárnya alatt hozza. Behívómat német írta, Oktoberben megyek oda.

Feleutján visszanéztem, Ott láttam én az egeken, Hogy siratnak engemet. Holló szállj le, ha lehet! Vidd el ezt a levelet! Mondd meg az én galambomnak: Ne sirasson engemet.

(_Szováta_.)

33.

Szépen szól a kis pacsirta Fenn a levegőbe. El kell menni katonának Három esztendőre. El kell menni katonának Három esztendőre. Itt kell hagyni a rózsámat A legszebb időre, Bár csak nekem anyám volna, A ki azt mondaná: Tölcs ki fiam két esztendőt, Szabad leszel avval. Kiállom a két esztendőt, Hej, de még soká lesz! Hát az a szép legénységem, Istenem! hová lesz?

(_Martonos_.)

34.

Édesanyám be szépen felneveltél, Mikor engem karjaidon rengettél. Akkor mondtad: »Alugyál a karomon, Katona léssz külső Magyarországon,«

Katona vagy édes fiam, az lettél, S a szívemre nagy bánatot szereztél.

(_Maros-Csucs_.)

35.