# Székelyföldi gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 3. kötet ## Part 8 Book page: https://www.cyberlibrary.org/hu/books/szekelyfoldi-gyujtes-magyar-nepkoltesi-gyujtemeny-3-kotet-42020/index.md Oda vitték a rózsámat, Legdrágábbik vilojámat. Nyolcz keserves esztendeig Soha haza sem eresztik. 51. Besorozott a német katonának, Lovat adott még, hogy gyalog ne járjak. Rózsafából csináltatom a nyerget, Kedves babám, rávágatom a neved. 52. Ősszel hervad el a virág, Akkor ér a szomoruság. Leszünk ország katonái, Ferencz József hű szolgái. Messze földön, más országon Ha meghalok, azt se bánom. Csak édes anyám sajnálom, Szomorusággal fonnyasztom. Mi haszna szép ifjuságom, Ha most vagyon hervadásom. Örömemet elvesztettem, A lelkem’ megkésértettem. 53. Hadd zeregjen az a kocsi, hadd menjen, Rajtunk az a sok nép ne keseregjen. Isten hozzád apám, anyám, szeretőm! Isten tudja, hol lesz az én temetőm. A császártól meg vagyon az rendelve: Legyen készen kis pej lovam nyergelve. Megnyergelem hóka lábu lovamat, A csatába bemutatom magamat. 54. Végig megyek a nagy utczán dalolva, Barna kis lány áll a korcsma-ajtóba. Teli kancsó a kezébe, köszönti, Gyenge karom a derekát öleli. Ha kiállok a kaszárnya elébe, Sirva nézek a csillagos egekre, Jaj Istenem, merre van az én hazám! Merre sirat engem az édes anyám?… 55. De szeretnék a császárral beszélni, De még inkább szobájába sétálni, Megmondanám a császárnak magának, Ne vigye a szeretőmet bakának. 56. Ha még egyszer Ludvig-baka lehetnék, A lányok közt jobban széjjel-nézhetnék. Választanék olyan igaz szivü szeretőt, Ki elvárná ezt a három esztendőt. 57. Boszniába megfútták a trombitát, A ki huszár, nyergelje meg a lovát. Én is megnyergelem szürke lovamat, Karikára verem a sarkantyumat. Ha meghalok, tudom, hogy eltemetnek Boszniai temetőbe letesznek. Diófaszin legyen az én koporsóm, Barna leány legyen az én siratóm. 58. Indulásra készen állok egész nap, Gyenge vállam feltöri a czakonpakk. Csak a szivem nem töri fel semmi sem, Haptákba is rád gondolok, kedvesem. Ha elmegyek muszka ellen csatába, Gondolsz-e majd, rózsám, a te babádra? A ki ott áll véres csata mezején, Fényes csákó ragyog feje tetején. Nem hiszed, hogy megyünk már a csatába, El kell hinned majd alkonyat tájába. Hejh halovány lesz akkor az én orczám, Mikor tőled el kell válni, szép rózsám! 59. Ne felejts el, rózsám, ne felejts engemet, Ha a harcz piaczán végzem életemet. Hozd utánam fejér zsebkendődet, Úgy takard bé igaz szeretődet. 60. Fúvom az éneket, de nem jó kedvemből, Fútatja a bánat szomoru szivemből. A fekete hattyu gyászt visel magáért, Én is azt viselek elhagyott babámért. Szállj le hattyu, szállj le, a fekete földre, Hogy irjak levelet régi helységembe. Egyiket apámnak, egyiket anyámnak, Harmadikot irom elhagyott babámnak. Irom levelemet, nem adom nevemet, Jól tudod édesem, hogy’ hinak engemet. Irom levelemet gyorsan kezeimmel, Le is pecsételem gyászos pecsétemmel. Irom levelemet szebeni birónak, Szebeni birónak, törvényszék fiának. Jaj hogy ne sorozzon engem katonának, Hanem inkább hagyjon az édes anyámnak. 61. Korond között nevekedtem, Ne te ne! Jaj de kevély huszár lettem, Ne te ne! A parajdi bányász lányok, Jaj de nyifra a szoknyájok, Ne te, ne te, ne te, ne! Visznek engem katonának, Ne te ne! A németek kutyájának, Ne te, ne! Bornyu nyomja a vállamat, Más öleli a rózsámat, Ne te, ne te, ne te, ne! 62. Le van az én rózsám képe Hiv szivembe rajzolva, Értted vagyok gyenge rózsám Katonának kiirva. Értted élek, halok is, Most is értted szenvedek, Értted, rózsám, a mig élek, Fekete gyászt viselek. 63. Udvarhelyről három zsandár utazik, A császárral az utba’ találkozik. Ő felsége kérdi, hogy: mi az ujság? Nagy az adó, gyászba’ van Magyarország! TRÉFÁS ÉS GUNYDALOK, KRIZA JÁNOS GYÜJTÉSE. 1. Meghalt az én apám, Nagy gazdagság maradt rám, Hat ökörnek kötele Három vasvilla nyele. Ha neki szomorodom Öt kötelet beiszom, Hatodikat megfogom S a nyakamba akasztom. 2. Az én anyám káposztát főz, A fejébe ütött a gőz, Hányja-veti a kalánját, Kinek adja kedves lányát. Ne búsuljon szegény feje Lesz még valaki a veje Megveri az Isten vele. 3. Hála neked nagy Ur Isten! Hogy a bolhán patkó nincsen Mert ha rajta patkó volna, Sok szép asszonyt agyon rugna. Hála legyen az Istennek, Hogy nincs szarva az egérnek, Mert ha néki szarva volna Sok asztagot széjjel-turna. 4. Huzzák a harangot Sirnak az asszonyok, Harmad napja vagyon, Elek oda vagyon. Mondják vala nagyon, Gegő ütte agyon; Gegő mondja nagyon: Én nem üttem agyon. Az Egres tetején Egy fa alatt vagyon, Ott sem Isten nyila, A bor ütte agyon. 5. Oh te szegény denevér, Se nem madár, se’ egér Az unitárus legény Se’ pogány, se keresztény. 6. Molnár legén voltam én, Annak se’ voltam jó én: Elévettem a kupát Mind elmérten a buzát, Ej haj dunnám alá, Buj, be bundám alá. Csizmadia voltam én, Annak se’ voltam jó én: Elévettem az árat, Meglyuggattam a szárat. Ej haj dunnám alá, Bujj be bundám alá. Szabó legén voltam én Annak se’ voltam jó én: Elé vettem az ollót, Elnyirbáltam a posztót. Ej haj dunnám alá, Bujj be bundám alá. Korcsomáros voltam én, Annak se’ voltam jó én: Elé vettem a korsót, Mind megittam a jó bort. Ej haj dunnám alá, Bujj be bundám alá. Deák legén voltam én, Annak se’ voltam jó én: Elővettem a tentát, Bele vertem a pennát. Ej haj dunnám alá, Bujj be bundán alá. 7. Nem hiszek kendteknek, hugom asszony, Mert kendtek hamisak, való bizony, Kend hamis, ő hamis ő keme is, Ki hiszen kendteknek, hamis az is Felforrott már kendben száz hamisság, Szavában, százban sincs egy igazság, Jézsvita[14] volt apád, mert okos vagy Okos is, hamis is egyaránt vagy. Kivülről nyájas vagy, belül hamis, Szádból a hazugság foly mint a viz, Jobb Mátyás nap után bizni jéghez, Mint, kedves hugocskám, kegyelmedhez. BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE. 8.[15] Az én rózsám felcsiki, felcsiki, A bocskorát – zibidum-zabtum, Zetelati-latiban, – felcsipi, Zetelati-latiban, – felcsipi. Egyszer-másszor úgy köti, úgy köti, Hogy az utczát – zibidum-zabtum, Zetelati-latiban – kisöpri. Jó gazdasszony vagyok én, vagyok én, Két fazékban – zibidum-zabtum, Zetelati-latiban, – főzök én. Az egyikbe fuszujkát, fuszujkát, A másikban – zibidum-zabtum, Zetelati-latiban – tót répát. 9. Addig ültem a tűzhelyen, Mig kiégett a pendelyem, Annál több pendelyem sem volt, Azon is volt harminczkét folt. Motollámon három pászma, Azt is hat hónapig fontam, Még is eleget aludtam. A bornyukot kihajtottam, Komám asszonyt megtaláltam. Én ott addig diskuráltam, Mig a csordát visszavártam. A csürömben rakás buza, Azt is a korcsmába hordtam, Jó uramnak elhazudtam. 10. Megházasodtam te Pista, Van feleségöm Aniska, De Aniska olyan tiszta, Kétszer seper egy hónapba’. Megházasodtam te Gyurka, Van feleségem Aniska. Felkél jókor, nyólcz órakor, Feje olyan mint egy bokor. Megházasodtam te Miska, Van feleségem Aniska. Szeme nem lát a csipától, Keze nem fog a mocsoktól. Kenyeret is jót tud sütni, Ötször-hatszor megkeleti, Ötször-hatszor megkeleti. S még is keletlen béveti. Puliszkát is jól tud főzni, Ötször-hatszor sót vet neki S mig a puliszkát keveri, Hosszu haja térdit veri. 11. Volt nekem szeretőm, Juczi volt a neve. Elhagyott, másé lett, Egye meg a fene. 12. Elmehetsz már a templomba, Szép hired van a faluba’. Béülhetsz az első székbe, Sárig rojtos keszkenőbe. 13. Az én csizmám disznóbőr, disznóbőr, Apám hozta – zibidum-zabtum, Zetelati-latiba – Sükőből. A sükei mesternek, mesternek, Bocskora van – zibidum-zabtum, Zetelati-latiba – szegénynek. Kötögeti bocskorát, bocskorát, Sepergeti – zibidum-zabtum, Zetelati-latiba – udvarát. A sükei határon, határon, Megy a pap egy – zibidum-zabtum, Zetelati-latiba – szamáron. A mester is utána, utána, Kötőfék a – zibidum-zabtum, Zetelati-latiba – nyakába’. 14. Az olyan leányért nem adnék egy hagymát, Ki minden hajnalban keresi a szoknyát. Haza leány, haza, otthon van a szoknya, Az ajtó sarkán egy szegre van akasztva. Az olyan legényért nem adnék egy hagymát, A ki minden reggel keresi a lovát. Haza legény, haza, otthon van a lova, A biró udvarán szól a csengő rajta. (Nagy-Galambfalva.) 15. Főbe ütték a birót Egy nagy tökkel, hogy meghót. Hej szegény biró, de kár vót! Nekem kereszt apám vót! Megdöglött a biró lova, Megnyuzta a biró maga. Jó lesz a bőre bundának, Annak a kevély fiának. 16. Nincsen olyan jó gazdasszony, Mint Kondáné komámasszony. Tepsibe süti a lepényt, Úgy csalogassa a legényt. Ha lepényem megettétek, A leányom elvegyétek. Nem kell nekünk a kend lánya, – Szállást kap a fináncz nála! 17. Egybegyültek, egybegyültek, a miskolczi lányok, Ej, haj! hej, huj! a miskolczi lányok. Lisztet kértek, lisztet kértek, egy kis markocskával, Ej, haj! hej, huj! egy kis markocskával. Össze-gyurták, össze-gyurták turós gombiczának, Ej, huj! hej, huj! turós gombiczának. Kitálalák, kitálalák, egy nagy lapitóra, Ej, huj! hej, huj! egy nagy lapitóra. S mind megette, mind megegette, a papné kutyája, Ej, huj! hej, huj! a papné kutyája. D’ugy megütték, d’ugy megütték a laskanyujtóval, Ej, huj! hej, huj! a laskanyujtóval. Hogy megdöglött, hogy megdöglött, a papné kutyája, Ej, huj! hej, huj! a papné kutyája. S igy lett vége, s igy lett vége, a miskolczi bálnak, Ej, huj! hej, huj! a miskolczi bálnak. 18. Ha megházasodál, Sokat ne kóborálj; Mert ha nem vagy otthon, – Legény csúsz bé az ajtón. 19. Turót eszik a czigány, hum! A czigány, hum! Mikor megyen az utczán, Heje, hujja, hum! Kérek tőle, de nem ad, hum! De nem ad hum! Még azt mondja: pofon csap, Heje, hujja, hum! 20.[16] Három dió, hat baraczk, Urfi szeret, nem paraszt. Ha az urfi megmaraszt, Kell a sulynak a paraszt! Mert az urfi pengőt ad, A paraszt csak csókot ad. (Torja.) 21. Két ökörvel, szekervel, Bé Gyergyóba edényvel, Apokával, anyóval, Bé Gyergyóba bogyóval. (Bodos.) 22. Nagy-baczoni hires lányok, Mind az urfik után járnak. Kifésülik a hajukat, Úgy keresik az urfikat. (Nagy-Baczon.) 23. Udvarhelyi veres torony, Elejtettem az ostorom. Adja ide hugom asszony, Mert ha élek megszolgálom, Vagy kapálok, vagy aratok, Vagy egy éjjel kenddel hálok. (Karatna.) 24. Kertem alatt szól a haris, Este hozzád megyek Maris. Ha megfogom a csecsedet, Ne taszitsd el a kezemet. (Karatna.) 25. Hej kiállott, hej kiállott! Kapu eleibe, Ez a barna kis leányka. Hej láncz, váncz! Oda mene a mátkája, Kérdi tőle: mit varrsz kapu eleibe? Hej láncz, váncz! Lengyel inget, lengyel gatyát, Szép szederincz, vincz! Telebokros, áncz, váncz! Hej láncz, váncz! (Nagy-Baczon.) 26. Szereti a czigány a veres nadrágot, Hej de nem szereti a szent igazságot. Ilyenképen éltek a zsoltáros czigányok, Énekeltek egy tálból, imádkoztak egy fótból. A vén vajda tanitotta, Peti fia kántor vala. A füstös község hallgatta, Hogy az irást magyarázta: Volt a pokol száján egy ágas-bogas fa, Mely czigány lélekkel sürün meg volt rakva, Hát, egyszer egy nagy szél csak neki zúdula, S a sok czigány lélek mind pokolba hulla. 27. Téj, turó, téjfel, Bolond vagy te Péter, Mert a feleséged Mást szeret, nem téged. 28. A szép asszony messze lát, Csillárom haj! Vizre küldi az urát, Csillárom haj! Mig az ura vizre jár, Barna galambja bejár Csillárom, csillárom, csillárom haj! 29. Molnár leányt ne szeress, Csillárom haj! Mert annak a viz keres, Csillárom haj! Fejér leányt se szeress, Mert az árnyékot keres. Csillárom, csillárom, csillárom haj! Piros leányt se szeress, Csillárom haj! Mert az részeges lehet, Csillárom haj! Barna leányt szerethetsz, Mert az jó dolgu lehet, Csillárom, csillárom, csillárom haj! (Kis-Baczon.) 30. Jaj Istenem, bánat-napom! Bánom, hogy a papnál lakom. Este-reggel csak a czibre, Igy lesz életemnek vége. 31. Ha az alsó malom mind aranyat járna, Úgy se’ kéne nekem a molnár leánya. Lisztes a szoknyája, mocskos a bokája, Azért nem kell nekem a molnár leánya! (Kis-Baczon.) 32. Ide ki az évegcsürnél[17] jó bort mérnek, Jőjön édes komámasszony, igyunk egyet! Egy-két, három kupa bor Leszivárog mindenkor. Komámasszony! Az a ménkő vén ember nincs ide haza, Ott vagyon már harmadnapja fogadóba’. Még oda ül egy hétig, Meggyógyulok én addig. Komámasszony! Majd haza jő hónap este nagy borosan, Hol a buza? azt kérdezi haragosan. Azt hazudom én neki, Hogy a patkány hordta ki. Komámasszony! (Bikszád.) 33. Elment János az erdőre, Elvették a fészit[18] tőle. Csak egy csatlót vágott véle, S negyven rezet vettek értte! (Karatna.) 34. Czifra száru laboda, Nem termettem dologra, Nem termettem dologra. Lábam termett a tánczra, Szemem a kacsintásra, Szájam a borivásra. (Köpecz.) 35. Voltam én még molnár is, Csak azért is. Nem jól mértem a vámot, Szidták a vén anyámot, Csak azért is! Voltam én még halász is, Csak azért is! Kifogtam a nagy halat, Kolozsvári hid alatt, Csak azért is! Voltam én még legény is, Csak azért is! Félre vágtam sapkámat, Kinevették a lányok, Csak azért is! Voltam én még kovács is, Csak azért is! Megkoppintám a szeget, Nagyot sikoltott egyet, Csak azért is! Voltam én még timár is, Csak azért is! Ráfeküdtem a bőrre, Mégsem ment le a szőre, Csak azért is! 36. Piros leányt ne szeress, Mert az részeges lehet. Tűz leány ő magába’, S a tűzet is kiállja. Fehér leányt ne szeress, Mert az árnyékot keres. Fehér bőrét kiméli, S a világot úgy éli. Szőke leányt se szeress, Mert az restecske lehet. Immel-ámmal dolgozik, S hamar elrongyosodik. 37. Én vagyok az, én vagyok az, a ki nem jó, Boros kancsó-hajtogató. Éfi asszony, ki a házból! Most jövök a korcsomából. Én Istenem, én Istenem, tégy jót véle, Vedd el a szent lelket tőle. Huzd el a száját is félre, Hogy ne igyék többet véle. (Nagy-Baczon.) 38. Mikor az Isten a czigányt teremtette, Egy hosszu deszkára de ki teritette, Azután a tüzes nappal megsüttette, S azóta maradott a czigány fekete. 39. Mostan hevertemben egy dolgot mondanék, Ha a fejér sereg meg nem haragudnék. Rólok egy éneket majdan énekelnék. Közpéldába’ szokta fejérnép mondani: Hétfőn és szeredán, két nap nem jó fonni; Sőt azon napokon nem jó matollálni, Mert az olyan fonal nem fog jól megkelni. Szombaton el szokták a guzsajat dugni, Hétfőn, kedden, szerdán ráérnek keresni. Pénteken nem igen jó kenderre nézni, Fonó keze-lába meg fog guzsorodni. Csütörtökre ilyen magyarázat vagyon, Hogy a ki fon este, ördög örül azon. Ott sok üres orsót hány bé az ablakon, Nagy zörgetést támaszt éjjel a padláson. Igy hát jó fejér nép, jól vagyon dolgotok, Minden héten hat nap ünnepet tartotok. S a kender munkának ellene mondotok, Dicséreteteket földre tapodjátok. Örzse szaparicska, Kata hamaricska, Zsuzsika puhácska, Éva boriczácska. Panna patvaricska, Ilkó palinkácska, De bezzeg közöttök ritka jó fonálka. Kilencz kötés kender, veti a vállára, Zsuska sietséggel viszi a vásárra. Nincsen pendelykéje s eladja magára, Gyócsot vészen s toldja ingének aljára. Te álmos Rebeka, mit szunnyodsz mint patkány? Jobb volna farodat riszálnád a rokkán, De anyád sem kapott mint te a fonócskán, Alvásába hót meg a száraz padocskán. 40. Az én kedves ángyom asszony Három héten négy orsót fon. Kiruházta jól az urát, Csinált belőle maszkurát. Adott reá csepü inget, Maga visel czicz fersinget. 41. Kinek nincsen pántlikája, Menjen frissen Szent-Királyra. Ott vagyon egy hires dáma, Vagyon neki pántlikája. Selyem papucs a lábába,’ Három pár még a ládába’. 42. Szentgerlicze: szekercze, Harasztkerék a nyele. Azon alól Madaras, Ott a leány hat garas. Azon alól nem adják, Inkább magnak meghagyják. VEGYES DALOK. KRIZA JÁNOS GYÜJTÉSE. 1. Este felé jár az idő, Szállást kérnék, de nincs kitől, Apám, anyám mind elhaltak, Testvéreim megtagadtak. Még azt mondják: nem ismernek, Azt se’ tudják, hogy ki légyek, Nem is vagyok atyjok fia, Nem is láttak engem soha. Erdők, mezők, vad ligetek, Hadd bujdossam tibennetek, Hadd bujdossam a vadakkal, Sirjak a kis madarakkal. 2. Érik a szöjlő Hajlik az ága, Fodor a levele. A kovács-legény Menne vándorolni, De nincsen kenyere. Süss leányom rétest Tarisznyáld fel néki, Hadd legyen az utra. Sütök anyámajszon, Jól meg töpörtyüzöm, Haza jő tavaszra. Szép madár a fecske Az is tavaszszal jő, Itthon várja fészke. A kovács-legény is Tavaszon hogy jöjön Várja szeretője. Haza jött a fecske Mégért már a szöjlő De nincs kovács legény Addig vándorola Verte a sok vasat, Hogy meghala szegény. 3.[19] Első házam vala Rengő bölcsöm fája, A második lészen Koporsóm deszkája. Mi haszna a házat Hogy én épitettem, Más költözik belé Ma holnap helyettem. 4. Egy vén ember bánatjában, Csak kesereg ő magában, Ifjuságát ohajtozza, Öregségét siratozza: »Mire juték vénségemre, Sok búval teljes életre, Nem remélett öregségre, Jaj mit érek még végtére. Gyászba borult a vén fejem, Búra fordult mind örömem Nagy jajszóra minden kedvem, Kiért gyakran könnyez szemem. Mert megutált egész világ, Hogy kóróvá vált a virág, Elfonyadott a szép zöld ág Madár sem száll reá immár. Jaj egyedül elhagyottan Barátimból mind kifogytam, Erőmben megfogyatkoztam, Szép elmémtől elmaradtam. Jaj én nékem már szegénynek Nagy bánatban élő vénnek Nincs hallása a fülemnek, Nincs látása a szememnek. De a világ hadd utáljon, Csak az Isten el ne hagyjon, Oly kegyelmet nekem adjon, Kiben lelken vigadhasson.« 5. Ifju legény vagyok el-elszomorodom, Magános sorsomról sokat gondolkozom, Dolgomat miképen forditsam, nem tudom, Ideje volna már társamra akadnom. Páros gerliczeként fészekbe repülnem, De sehogy se’ tudom, kit kéne elvennem, Négy ut van előttem, melyiken kell mennem, Bár bizonyos volna s ne kéne tévednem. Egyik ut a rutság, a mely utálatos, Másik ut a szépség, a mely kivánatos, Harmadik gazdagság, a mely volna hasznos, A ki reá talál szerencse kell ahhoz A negyedik pedig lészen a szegénység, A mely emberek közt utolsó nagy inség, A ki reá akad, éri keserüség, Falusi, városi közt nincs nagy különbség. Hogyha rutat veszek, jaj hogy szerethessem, Igaz jó kedvemből meg se’ ölelhessem? Szomoruvá teszem egész életemet, Vele eltemetem minden jó kedvemet. Hogyha szépet veszek megy a fejem gőzi És aztat strázsálni mindenkor ki győzi, Hamar elhódítják, ha ember nem őrzi, A búbánat árja a fejemet éri. Ha gazdagot veszek, lesz sulyos keresztem, Azt is panaszolja, a mit iszom, eszem És szememre hányja, hogy csak készre jöttél, Enyém ám a jószág, kit te nem kerestél. Most is szegény vagyok, hátha szegényt veszek, Egy koldusból kettő, még szegényebb leszek. S majd esztendő mulva két koldus sem elég, S a jó Isten tudja, öt-hat is lehet még. Ha udvarit veszek, nem szokott munkához, Nem sokat kell bizni gazdasszonyságához, A serényen nem lát a maga dolgához, A sült galamb pedig nem repül szájához. Igy lesz házasságom gondból rakott fészkem, Jobb tehát én nékem ifju legénységem. Ezernyolczszáz után negyvenegyedikbe’ Irom ezt a verset nőtelenségembe’. BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE. 6. Zabot vittem a malomba, Azt hittem, hogy törökbuza, Törökbúza, édes málé, Engem szeret a molnárné. Fujja a szél a levelet, A molnárné engem szeret, Engem szeret nem az urát, Én csókolom meg a száját. 7. Esztendőbe egyszer esik karácson, Férjhez megyen a nagyságos kisasszony. Cse’bogár, cse’bogár, Kutya nem agár! Esztendőbe egyszer esik hushagyó, Akkor sütik minden háznál a pánkót. Cse’bogár, cse’bogár, Kutya nem agár! Esztendőbe egyszer esik nagy péntek, A kisasszonyt megcsókolni nem vétek. Cse’bogár, cse’bogár, Kutya nem agár! Jó volna, ha kétszer kéne szürni bort, S ne hoznának soha executiót. Cse’bogár, cse’bogár, Kutya nem agár! 8. Kis koromban árvaságra jutottam, Nagy koromban szolgálatba állottam. Megtanultam, hogy kell türni, szenvedni, E világon búval, bajjal megélni. Szolgállottam, szolgállottam négy tulkot, Ki mind a négy gazdám keze alatt volt. Megtanitom a négy tinót ekébe, Szántogatok a más szántóföldjébe. 9. Édes anyám nyujtsd ki a jobb karodat, Fogadd bé bús vándorló leányodat. Árva voltam életemnek napjáig, Jaj Istenem, életemnek add végit! 10. Adjon Isten minden jót, Mind ezelőtt régen volt. Süvegelje meg a magyart, Mind a lengyel, mind a német, Mind az oláh, mind a tót. Adjon Isten minden jót, Diófából koporsót. Bort, buzát az élőknek, Mogyorófát a németnek! 11. Ki-ki járja tánczát, Ne sajnálja talpát, Bolhabőr bocskorát; Mert egy ilyen jó muzsikás Megér egy polturát. No hát a lányokat Szedjük mind egyaránt! A vén brugós is vegye a brugóját, Hogy el ne felejtsük a székelek tánczát! 12. Jaj de megöregedtem! Örömmel bút cseréltem. Félre tőlem búbánat, Nem érek én több nyárat. Ha érek is csak hármat, Nem rakok én kővárat! 13. Nincs okosabb, mint a ló, Nem kell neki vigánó. Fejkötője a kantár, Úgy illik rá a huszár. 14. Szépen kérem tensúr, Ne kötődjék velem. Isten ugyse pofon ütöm, Kitelik az tőlem. Ne, ne, ne! hová nyúl? Ép’ a kötőm alá! Ugyan bizony mit gondolna, Ha valaki látná?… Nyitva vagyon ajtó, ablak, Benézhet akárki, Nézze meg, a kályha megett Alszik Pista bácsi. 15. Mind azt mondják a nagy gazdalegények: Mire isznak szegény szolgalegények? Arra isznak szegény szolgalegények: Istenben van nekik minden remények. 16. Árva vagyok, árva, Én vagyok az árva, Áldja meg az Isten, Ki az árvát szánja. Búval és bánattal Élem világomot, Búval teritették Az én asztalomot. Majd felhozza Isten A szép fényes napot, Felderiti Isten A sok szép csillagot, Hadd rakhasson minden Szegény jó asztagot. 17. Sirhat az az édes anya, Kinek két fia katona’. Két leánya Barassóba, A tömlöczbe’, az alsóba’. TÁNCZ SZÓK. BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE. 1.[20] Gyapot rost, Megyünk most! Happ szüz, korombüz! Ég a szemed mint a tüz. Látom lábod fejérségit, Eszem a szemed szépségit. Aló vigan legények, Itt vagyok én, segéjtek. Huzzad czigány, hegedüs, Fekete vagy mint az üst, Kürtön jártál mint a füst. Huzzad czigány reggelig, Le a falu végeig. A sarkantyum taréja Puliczkából van rakva. Ha az oláh meglátja, Túróval fut utána. Három krajczár a napszámja, Mégis fodros a szoknyája. Uczczu, bolond, ha nincs eszed! A mi volt is, mind elveszett. 10. Megölelem, meg biz’ én, Meg én Isten ucscsegén! Ó de ügyes, ó de jó! Ó de kedvemre való! Száraz kóré nem nedves, A vén asszony nem kedves. Aj Istenem, azt a vént Hogy ölelem meg szegényt! Olyan ránczos a bőre, Félrehuz a vér tőle. Vén asszonynak nem kár volna, Ha pokolban lánczon volna, hopp! Apró murok, petrezselem, A vén asszony veszedelem. Alig várom az ördögöt, Hogy elvigye a vén dögöt. Kicsi csupor hamar forr, A vén asszony puskapor. Úgy szeretem az öreget, Mint a bival a töreket. A vén leány dereka, Hajlik mint a gyertyánfa. 20. Ez a kicsi, ez is másé, Mégis tánczoltatom, ládd-é! Kicsi nekem ez a csűr, Kirepülök mint a fürj. Huzd ki czigány a nótát, Ha megetted a rókát.