# Palóc népköltemények ## Part 2 Book page: https://www.cyberlibrary.org/hu/books/paloc-nepkoltemenyek-40740/index.md – Fiam, éldes fiam Én német Mikulám Mi menyasszonyt hoztá’ Hogy nem szó’ én hozzám? Se kezit nem nyujtja, Se szavat nem adja, Lábát se mozdétja. Menyem, édes menyem, Szép piros Örzsébet, Nem is ösmertelek, Mégis szerettelek. Sok szép vendégeim Gyászba őtöztetted, Fiamot, magamat Mekkeserítetted! 2. Szász Ferenc. Én Nyirba indoltam, Két kisasszonyt hor’tam, Visszafelé gyövetelen Egy zsidót megő’tem. Megő’tem a zsidót Tyizenkét forinté’, Elvesztettem a lelkemet Egy pogány zsidóé’. – Szász Ferenc, a zsidót Hogy merted megő’ni? Jó’ tudod, hogy a halá’é’ Halá’t kell szenvedni? De akkó’ Szász Ferenc Nem tudja mit tegyen, A megő’t zsidó legényé’ Katonának megyen. Katona vagyok má’ Senkitő’ se félek, A mit cselekettem Mindent kibeszélek. Akkó’ Szász Ferencrő’ Lehányták a mundért. Kezit, lábát, nyakát Keresztvasba tették. Agygyig a béróná’ Vason várakozott Míg az igaz törvény Igazságot hozott. Három szó’gabéró Ugy végezte sorát, Hogy az akasztófán Szé’ fujja ruháját. Három eladó lyány Le akarta vágni, Vice szó’gabéró Nem akarta hagyni. Verje meg az isten Vice szó’gabérót! Hogy jobban könyörőtt Egy rosz pogány zsidót. Ne sirass má’ engem Többet éldes anyám! A te sok szép átkod Szállott má’ én reám. Ne veress má’ engem Többet az Istenvel! Jaj keserves annak Kit az isten mevver! 3. A három árva. A temető árokjába Kiballagott három árva. – Keljen kend fel éldes anyám, Lerongyollott az én ruhám! – Nem kelhetek éldes lyányom, Szanaszét van minden csontom. Van má’ nektek mostohátok, A ki gondot visel rátok. Mikó’ a fejetek féslyik, Két orcátok pofonverik. Mikó’ a levest beviszik, Három árvát kikergetyik. 4. Nagy Jancsi. Ki hallotta annak hírit nem régen, Hogy Nagy Jancsit agyon vágták Bikkvő’gyön? Ugy levágta Barna Andris egyszerre, Mingyá’ leboró’t a ház közepire. Oda ugrott az ő kedves pajtása, De má’ akkó’ nem segithetett rajta, Ugy meffürdött maga piros véribe, Mint mikó’ az anyja meffürösztötte. Feötették a háromlovas kocsira, Ugy vitték ki a hármas kis határra. Mé’tóságos grófné azt nem engette, Magáho’ Kis Terennére vitette. A ki őtet kimosdatta a vérbő’ Ágygya meg a szentlélek az egekbő’!! 5. Angyalom, angyalom, Mi bajod érkezett? Talán a vacsorád Nem jó ézűn esett? Itt van egy pohár bor Igyá’ hát belőle! Szomoró a szived – Mevvidámol tőle. Nem kell nekem borod, Csak te magad igyá’! Szüzliány koromba Hogyha nem sajná’tá’. Sajná’talak babám Mikó’ mecscsaltalak – De má’ most az isten Viselje gondodat! – Kertek alatt lakom Keress meg galambom! Csendes folyóviznek Csak zúgását hallom. Két ut van előttem – Melyiken indoljak? Kettő a szeretőm Melyikhe’ fordoljak. Az egyikhe’ menek – A másik haragszik. Igy hát az én szivem Soha mennem[1] nyugszik. 6. Jaj istenem, bó’dogtalan órába Indó’tam ki Gyöngyösrő’ Pásztohára. Zsidó legényt felvettem a kocsimra, A szurdokba megő’tem bánatomra. A hogy én a zsidó legényt megő’tem, Aranyórát, magyar ruhát elvettem. Aranyórát od’attam a rózsámnak, Vele együtt a garisba csukattak. Má’ Pásztohán kimeszeöték azt a fát, Kire szegény katonát felakasztják. Fujja a szé’ pamuk ingit, gatyáját, Veri öszsze rézsarkantyus csizmáját. Keresztény közt csak egy vót a pártfogóm, Akit anyám én mellettem egyet szó’t, Akit anyám én mellettem egyet szó’t: Hogy akaszszák fel én mellém a zsidót. Piros borvav, bárányhusvav é’tem én – Az urakvav egy pohárbó’ ittam én. Az urakvav ettem, ittam egy tá’bó’, Mégis ki kellett mú’nom e világbó’. 7. Darvas Kis Kelemen. Táncó’nak, táncónak A sári legények A sári ivóba. Köztök van, köztök van Darvas Kis Kelemen. Nem eszik, nem iszik, Sem a táncba nem á’. Elmentek, elmentek A sári legények Sári béróného’, Sallai Katáho’: – Jó napot, jó napot Jó sári béróné, Elgyöttőnk, elgyöttőnk Sári béróného’, Sallai Katáho’. – Anyám, éldes anyám, Gazdag éldes anyám, Hozza be hát nekem Azt a bályi ruhám! Aranyfejő pártám, Kis kamuka szoknyám, Keskeny talpó csizmám! – Elmentek, elmentek A sári legények A sári ivóba. – Gyere hát táncó’ni Sári béró lyánya Sallai szép Kata! – Nem menek, nem menek, Darvas Kis Kelemen Piszkos a te ruhád, Szennyes leszek tőle. – Másodszor is mondom Gyere hát táncó’ni Sári béró lyánya Sallai szép Kata! – Nem menek, nem menek Darvas Kis Kelemen, Piszkos a te ruhád, Szennyes leszek tőle. – Még harmadszor mondom Gyere táncba, gyere! Sallai Szép Kata! Csufot tetté’ rajtam, Csufot teszek rajtad. – Anyám, éldes anyám Hozza be hát nekem Azt a bályi ruhám! A selyem kalapom, A bársony kabátom, A zsebit rakja meg Aranyvav ezüstvev! Gyere hát táncó’ni Sári béró lyánya Sallai szép Kata! Muzsikás, muzsikás, Tyizenkét muzsikás, Ha este mehhuzod Regvő legyen végi. Ha regvő mehhúzod Este legyen végi! – Ereszsz eö ereszsz eö Darvas Kis Kelemen! Aranyfejő pártám A fejembe dagadt. – Dehogy eresztelek, Hétszer kérettelek – Ha nekem nem adtak, Másnak se adjanak! Muzsikás, muzsikás, Tyizenkét muzsikás, Ha regvő mehhuzod Este legyen végi. Ha este mehhuzod Regvő legyen végi! – Ereszsz eö ereszsz eö Darvas Kis Kelemen! Kis kamuka szoknyám Derekamra dagadt. – Dehogy eresztelek, Hétszer kérettelek, – Ha nekem nem adtak, Másnak se, adjanak. Muzsikás, muzsikás, Tyizenkét muzsikás, Ha regvő mehhuzod, Este legyen végi. Ha este mehhuzod, Regvő legyen végi. – Ereszsz eö, ereszsz eö Darvas Kis Kelemen! Vékony talpó csizmám Telyi alutt vérvev! Dehogy eresztelek, Hétszer kérettelek, Ha nekem nem adtak, Másnak se adjanak. Muzsikás, muzsikás, Tyizenkét muzsikás, Ha regvő mehhuzod, Este legyen végi. Ha este mehhuzod Regvő legyen végi. – Ereszsz eö ereszsz eö, Darvas Kis Kelemen! Jaj má’ oda vagyok, Mingyá’ szörnyűt halok. Fogjatok meg engem Jó lyány pajtásnéim! Vigyetek eö engem Sári béróného’ Az éldes anyámho’. Nyis’ ki anyám, nyis’ ki Leveles kapudot! Vesd me’ nekem, vesd me’ A fekő ágyamot! Keresd is ki nekem A haló ruhámot. – Anyám, éldes anyám, Ugyan kinek húzzák A hármas harangot? – Fiam, éldes fiam Darvas Kis Kelemen, Sári béró lyánynak Sallai Katának. – Jó napot, jó napot Jó sári béróné! Elgyöttem még egyszer Sári béróného’ Sallai Katáho’.[2] 8. Fekete Miklós. Véres a Fekete Miklós gatyája, Véres lehet, mevverték a csárdába. – Kilenc zsandár véres testem mevverte, A tyizegyik a babámot ölelte. – Béró uram, agyon isten jó napot! – Agyon isten éldes fiam, mi bajod? – Béró uram, nagy is az én esetem, Kilenc zsandár véres testem mevverte! – – – – – Nem akarnék a babámtó’ mevvá’ni, Az irigy is akár mit mond felőle, A halá’ se választhat el ő tőle. 9. Fehér Anna. – Béró, béró, Horvát béró Tá’ aranyat, tá’ ezüstöt, Csak ereszd ki a bátyámat! – Nem keö nekem Fehér Anna Tá’ ezüstöd, tá’ aranyad… Csak há’ velem egy éccaka! – Bátyám, bátyám Fehér László Azt mondotta itt a béró: Hállyak vele egy éccaka, Kiszabadolsz szép hajnalba. – Hugom, hugom Fehér Anna, Ne há’ vele egy éccaka! Szüzességed elveszejted, A bátyádot megöleted! Nem haugatott Fehér Anna, Csak vele há’t egy éccaka. Nem auhatott Fehér Anna, Nagy csörömpölésit hallya. – Aludj szivem Fehér Anna! A lovam viszik a kutra, Annak csörög a zablája. Nem auhatott Fehér Anna Eüfut a temlec ablakra: – Bátyám, bátyám Fehér László, Aluszol-e vagy ébren vagy? – Se nem auszok, se nem nyugszok, Most is rólad gondolkozok. Nem auhatott Fehér Anna Megest[3] eüfut az ablakra: – Bátyám bátyám, Fehér László, É’sz-e mé’ vagy má’ mehhautá’? Ezt felelyi egy szegény rab: Ne itt keresd a bátyádot! Zöld erdőbe, sík mezőbe, Akasztófa tetejibe! – Béró, béró, Horvát béró Szüzességemet eüvetted, A bátyámot megöletted. Lovad lába botollyon ki, Magad nyaka szakadjon ki, Mosdóvized vérré vállyon, Törő’köződ lángot hányjon. 10. Sajó Pesta. – Kocsmárosné heje huja hallja kend, Nekem vacsorára halat süssön kend! Nekem vacsorára halat süssön kend, A mellé jó veresbort készijjen kend! Kocsmárosné heje huja hallja kend, Ausó, feüső[4] kapuját csukja be kend! Szo’gállóját álléjja ki strázsára, Kilenc zsandárt várhatja a bajára. Szo’gállója beszalad nagy ijedve – Amott látok kilenc zsandárt hogy gyön be. Sajó Pesta nem vette ezt tréfára, Felugratott kis pej lova hátára. Felugratott kis pej lova hátára, Beugratott sajóvő’gyi pusztára. Lova lába beesett egy güdörbe, Kilenc zsandár ott fogta meg fektyibe. – Zsandár uram kérem a nagy istenre, Tekintsenek a csillagos egekre! De a zsandár nem haugatott szavára, Arra szóra belelőtt a karjába. Sajó Pesta azt kérgyi a zsandártó’ Mőre[5] szaladt kis pej lova magátó’? – A kend lova elment maga bajára, Hónap viszszük kendet Félegyházára. – Kendet viszszük hónap Félegyházára, Ott itéllyük fel az akasztófára. – Megüzenem hát a feleségemnek Jó gondját visellye gyermekeimnek. – Engem visznek hónap Félegyházára, Ott ité’nek fel az akasztófára! – Jaj de szennyes a kend ingi-gatyája! Beszennyeztem a bécsi kaszárnyába. Mos’ ki babám gyócsingemet tyisztára, Hónap visznek az agyitor házába. Ha bemenek az agyitor házába, Leborólok törvényszék asztalára. Vast lábamon keservesen csörgetem, Jaj de bánom ezt a szabad életem! 11. Szépen legel a kisasszony gulyája, A kisasszony maga sétá’ utánna. Mé’ messzirő’ kajátja a gulyásnak: Szivem gulyás, terídd le a subádat. Kisasszonyka nem terítem a subám, Mer’ behajtya éldes apád a gulyám. Má’ te avval gulyás legény ne gondolj! Kiváttya az éldes anyám ha mondom. Éldes anyám vá’tsa ki a gulyáját! Velem tőtötte el az éccakáját. Lyányom, lyányom, lyányomnak se mondolak, Ha én téged egy gulyásnak tartolak. Nem bánom én éldes anyám, tagadj me’ Az én szivem a gulyásé’ hasad me’. Kivágatom az erdőbe azt a fát, Kire szegény gulyás legényt akasztják. Fujja a szé’ haját, öt szé’ gatyáját, Összeveri a sarkantyus csizmáját. – – – – – Ássák nekem a mélységes temetőt. Sárga homok szíjja fejir testemet, Szivem gulyás, sajná’sz-e te engemet? 12. Elment az én uram Idegeny országra. Levelet iratott Hogy mennyek utánna. Nem menek utánna, Gyászolok szobámba, Délyig feketébe, Délután fejirbe, Estétő’ regvelyig Rózsaszin selyembe. 13. Udvarombó’ az aumafa. Kilátszik. Minden éjjel tyizenkétszer Virágzik. Az aumája piros auma, Jószagó. Érted vagyok éldes rózsám Szomoró. Befogott a szó’gabéró Vétettem. Vármegyére ne menj rózsám Érettem. Csak itt sirok, csak itt sirok Utánnad. Jaj istenem, de nehéz a Búbánat! 14. Ezt az erdőt Szegegyig mejjárom, A rózsámnak párját nem tanálom. Öszszejártam a kerek ég allyát, Mé’[6] se láttam a rózsámnak párját. 15. Késő este nem jó furollyázni, Ablak alatt kopogósan járni. Mőné[7] jobban kopogósan járok, Anná’ jobban szeretnek a lyányok. A patakot folyóviznek mongyák, A rózsámot tőlem igen tyittyák.[8] De hijjába tyittyák el én tőlem, Hóttyig fáj értte nekem a szivem. 16. Jaj istenem, mi annak az oka, Ausó, feüső szomszédom mostoha? Irigylyik a szabad életemet – Jó az isten, messegit engemet. 17. Házam előtt van egy topolyafa, Rászállott a sárga rigó fija. Hallod babám mit csacsog a rigó? Katonának ir a szógabiró. Temlecajtó rézveö van kiverve, A két szögi ki is van meszeüve[9]. Köszönöm a nemes vármegyének: Cifra kaszárnyát ad a legénynek! Csak aszondják[10] ne tartsak szeretőt, Megásta a német a temetőt. Vagy az ágyu, vagy a vas gulyica, Az jár nekem végemre valaha. 18. Csipkés a szőllő levelyi, Barna a szeretőm nevi, Ha barna is, de nem cigány Szeret az engem igazán. Ez a város jaj de sáros, Amott gyön a komiszáros. Ha ott gyön is de nem német, Szeret az engem mig élek. Komiszáros fakó lova Nem akad az országutra, Mekkellene tanyítani: Hogy kell a vármegyét járni. 19. Míg én élek, feketébe járok, Ha mehhalok, fejirbe sétálok. A páfalyi[11] utcán végig járok – Mig a szeretőmre nem tanálok. 20. Uccu kis lyány de mennyőtté’[12], Sunajdunajdánom! De kár hogy férhe’ nem menté’ Sunajdunajdánom! Mentem vóna, de nem vettek Sunajdunajdánom! Engem itthon felejtettek Sunajdunajdánom! 21. Esik eső cseperegve, Kis pej lovam felnyergelve. Czo fel éldes lovam betyár, Rózsám kapujáná’ megá’![13] Napkeletrő’ fúj a szellő, Levél gyött a regementrő’. Tudom háboró fog lenni, Ha nekem is el kell menni. Fényes kardom fel kell kötni, A franciát le kell vágni. Éldes anyám ne sirassá’ Azé’ hogy csecsvev tartottá’![14] Én is elbirok egy kardot, Mint más szegény legényt látok. Éldes anyám, éldes anyám, Keresd ki a fejir ruhám! Mer’ most menek olyan utra, Honnét többé ne vár’ vissza! 22. Becskereken jártam, Szépen lovagó’tam. Kis pej lovamat elattam, Árvaságra juttam. Árva vagyok, árva, Az isten is láttya. Árvaságom nem sajnálom, Csak a rózsám bánom. 23. Má’ én többet kaszás legény Nem leszek. Katonának adott apám, A leszek. Kardot kötök ódalamra, Nem kaszát. Avvav fogom védelmezni A hazát. 24. Még aszondják a semsei lyányok: Mire iszunk mi szegény betyárok. Van még egy pár csikó a mezőbe, Békóm kócscsa[15] itt van a zsebembe. Kocsmárosné rom rom rom rom rom rom! Jaj de fáj az én gyomrom rom rom rom. Hozzon ide egy kis bort, hadd iszom! Hadd ne fájjon az én gyomrom rom rom. Kocsmárosné, arra kérem kendet Mondja meg az én kis szeretőmnek: Három napja m’óta itt mulatok. M’óta itten búmban borozgatok. 25. Éldes anyám, adjon isten jó estét, Itt hozom a piros barna menyecskét. De nem azé’ hoztam el, hogy szeressem, Szegény vótam, gazdagságot kerestem. 26. Mély a Dunának a szélyi, De mé’ mélyebb a közepi. Barna legény méregetyi, Á’tal akar rajta menni. Barna legény méregetyi Átal akar rajta menni, Átal akar rajta menni – Csipkerózsát szakajtani. Csipkerózsa ne virágozz! Barna legény ne házasodj! Genge[16] vagy a házasságra, Ugy mégy el a másvilágra. 27. Nem hiszed, hogy katona vagyok én. Majd elhiszed ha masirolok én. Rezes csákó vágja a fejemet, Kék atilla szorétja mellyemet. Kilenc fontos golyó ha eltaná’, Asse[17] mondom vót-e éldes anyám. 28. Ablakomba szállott a sas, szavaimba ne válogass! Vagyok még én olyan személy, Mint a kié’[18] mevvetetté’[19]. Száraz a bokor a tetőn – Haragszik rám a szeretőm. Fekete sas, fejir üröm – Bánat az nekem, nem öröm. 29. Nem akarnék én itt soká Mulatni. Maga lyánya genge száját Csókolni. Régen vót má’ az az idő, Ki elmút, Kibe nekem maga lyánya Kedves vót. 30. A tyizmámnak[20] sem kérge, sem taupa[21], Mind eünyüttem[22] az magyar táborba. Majd elmenek a szombatyi bótba, Ujat veszek, nem járok a roszba. Nem taná’tam ott kedvemre valót Szép csendesen behuztam az ajtót. – Mihály gazda jó napot, jó munkát! A számomra varrt-e rámás tyizmát? Nincsen itten kennek való tyizma, Uradalom számára van varrva. Mégis varrok husz forinté’ egypárt Ha megadja jó’ az ádomását. Akkó’ vette magát gondolóra, Betekintett a pézes zsacskóba. Ha a pézem mind tyizmáé’ adom, Hát a szeretőm mibő’ ruházom? Inkább járjak én magam rongyosan, Csak a rózsám járjon szép csinosan! 31. Fekete bárány de barna. Árva szegény, nincsen anyja. Én is szegény árva vagyok; Mer’ szeretőm né’kü’ vagyok. Elúntam má’ honzád járni Sáros patakon átjárni. Hidat fogok csiná’tatni, Azon fogok hozzád járni. 32. Az istenmezei tóba Fürgyik a fekete csóka. Kiki repű’ a partjára, Az én rózsám bánatjára. Mindé’[23] tartottam szeretőt Néha egyet, néha kettőt. Most is van nekem egyecske Piros barna kis menyecske. 33. De sok erdőt, de sok fődet mejjártam, De sok üres istállókra tanátam. De sok lovat elloptam kantárostó’, Jaj de távó’ vagyok éldes anyámtó’. De szeretnék pántos tyizmát hordani! De szeretnék barna kis lyányho’ járni. Megölelni, mecscsókolni, ott hagyni, A rózsámnak jó éccakát mondani. 34. Három csillag ragyog ama nagy rét felé, Három legény ballag a fonóház felé. Mikó’ az odaér, má’ akkó’ mevvirad, Genge szerelmönnek[24] hamar végi szakad. Leteszi csuháját fekete ládámra, Lehajtya bus fejit gombos nyoszolyámra. Agygyá’ babám kendőt, agygyá fejir kendőt, Takard el a szemem a sok irigy előtt! Adok babám adok, akár tyizenkettőt. Nem keö tyizenkettő, csak egy fejir kendő. 35. Cifra szűröm szögre van akasztva. Hosz’ ki[25] rózsám, akaszd a nyakamba! Hoz’ ki, hoz’ ki, itt annak a helye, Még az éjjev betakallak[26] vele. 36. Eümenek, eümenek[27], El is van vágyásom. Homok Terennében Nincsen maradásom. Hulljatok levelek, Rejtsetek el engem! Mer’ má’ az én rózsám Sirva keres engem. 37. Amott megyen egy kis lyány, Kossót[28] visz a hátán. Utánna egy kapitány Daru szőrő paripán. Megá’, megá’ te kis lyány, Adj egy ital vizet! Pengőforint az ára, Osztán megölellek. Engem bijony nem ölelsz, Nem vagyok én dáma. Én vagyok az anyámnak A letszebbik lyánya. Utánnam a cimborám, És hogyha melláttya, Éldes anyám asszonynak Könnyen bekiáttya. 38. Éldes anyám feüneveüt[29] csendesen, Sirathat ő engem keservesen. Még akkó’ a bőcsőbe ringatott, Mikó’ katonának beiratott. 39. Garibalgyi Eger felé ballagott, Előtaná’t egy hadnagyot, egy rabot. Kérgyi tőlök Garibalgyi mi ujság? – Nagy az adó, gyászba van Magyarország! 40. Feügyött-e má’ az a csillag, Ki a szegény rabra virad? Feügyött, feügyött Novák felé, Szegény legény feje felé, Búsolok is, bánkodok is, Mer’ idegen fődön vagyok. Idegen főd határjába Búsolok mint szegény árva. 41. Barna kis lyány merítyi a vizet, Akkor lelyi a szerelemhideg. Barna kis lyány öncs’ ki a vizedet! Elhagyatom rólad a hideget. 42. Sárga répa, petrezselyem nem retek, Má’ én többet barnát nem is szeretek. Nem hogy csókot adnék két orcájára, Még a szememet se vetem reája. A Tyiszáig a Dunáig megégett, Má’ Tarjánba’ vászon gatya nem kellett, Patyolat van má’ ott minden szegénynek, Az illyik a tarjáni legényeknek. 43. Nyis’ ki babám nyis’ ki Ablakod fiókját! Mos’ ment erre Rózsa Sándor Setét pej paripán. Arany a kantárja, Ezüst a zablája, Én vagyok a régi rózsám Elmaradott párja. 44. Három csillag van az égen sorjába, Három szeretőm van nekem Nógrádba. Három köző’ bá’ csak egy tanákozna, A ki nekem igaz szeretőm vóna! 45. Két szem szivva[30] duráncai, Tudná’-e rám kacsintani? Kacsintsá’ rózsám a szemembe! Hadd éledek fel örömembe. Akkó’ zengett Buda vára Mikó’ honvéd rohant rája. Poros, rongyos, poros, rongyos a ruhája, Mégis bátran, mégis bátran rohant rája. 46. Lyányok, lyányok, rólam tanóllyatok! Katona szeretőt ne tartsatok! Lám az enyim piros kis katona, Piros hajnal vetegetyi haza. 47. Éldes anyám kiment a kis ker’be. Feütekéntett[31] a csellagos égre. Jaj istenem, megölöm magamot! Katonának vitték a fiamot. Éldes anyám ne ölje me’ magát! Kérje meg a zsandárfőkapitányt, Zsandárfőkapitány is asz’monta Egyes fiu nem lehet katona. 48. Ugyan rózsám fáj-e a te szived, Hogy elvesztetted a szüzességed? Szebb rózsát se taná’tam náladná’ – Csunyábbat se a gyalázatodná’. 49. Ha feüvetem szemeimet A kék csellagos égre, Ott látom a bús madárkát Szá’ a hazám felére. Szá’ le madár ha lehet, Vidd el ezt a levelet! Mondd meg az én éldesemnek: Ne sirasson engemet! De szeretnék, de szeretnék A szép lyányvav háláni, Sík mezőbe, ződ erdőbe Vele együtt sétáni. Fáj a szivem szivedre, Genge fattyu létemre, Lehajtanám bus fejemet Selyemkendős mellyedre. 50. Az én éldes apám háza Tennap este borót gyászba. Bá’ feüfordóna fenekvev! Minek adott még engem ev. 51. Gyere be gyere be Záros kis komrámba! Ölelj me’, csókolj me’ Szép legény módjára! 52. Ritka kukorica szára. Ritkán folyik fel a fára, Nincsen az a tyitkos dolog Kit rózsámnak ki nem mondok. Fehér üröm, fekete nád, Mindé’ szerettem a barnát; Mer’ a barna genge karja, Gengén ölel ha akarja. 53. Cintányiron, cintányiron Bogácsa[32]. Fáj a szivem, fáj a szivem Magára! Én rám bijony, én rám bijony Ne fájjon. Nem házasodok én mé’ me’ A nyáron. 54. Szerettelek sok ideig, Tyizenhárom esztendeig. Ugy-e rózsám e szép idő? Ilyen az igaz szerető. 55. Őszi harmat, hideg eső, Éldes nyájam fogy a mező. Sem ablakom, sem kosárom, Éldes nyájam mibe zárom? Kerek erdő a kosárom, Éldes nyájam bele zárom. Bungyi kutyám a bujtárom, Juhászbotom utyitársom. Azt is tudom ha van károm, Mer’ szomoró a bujtárom. Azt is tudom ha nincs károm, Mer’ mosolyog a bujtárom. 56. Éldes anyám nevelési vagyok, Ugy járok a hogy magam akarok. Végig, végig, végig az utcában, Magos sarku kordovány tyizmában. 57. Nincsen olyan mint az egri madár, A ki mindé’ a lebegőbe jár. Ha lerepü’ fészket rak az ágra, Oda jár a minden éccakára. 58. Buda alatt szépen szóllott a banda, Világosra gyászba borót a hangja. Világoson ott raktuk le a fegyvert, Mer’ Görgei ott adott el bennünket. Má’ Görgei híres vezér elszaladt, Szegény magyar arcra borót, ott maradt. Sír az isten tehát önnön maga is, Hogy a fődön nem marad egy magyar is. A magyarnak nem lesz többet vezéri, Mer’ elszökött az a hires Görgei. Ne fé’ magyar! bízzá’ a jó istenbe! Reménységed lesz a fényes egekbe. 59. Hej búbánat, búbanat, Nem vágok én több nádat. Ha vágok is keveset, Mer’ a keves kereset. 60. Kikiricses rózsás pallag… Az én rózsám arra ballag. Nagyon mekkente a haját. Bezsirozta gyócsingujját. – Mos’ ki rózsám az ingujjom! – Ki is mosom, bevasalom, Genge testedre ráadom. 61. Szépen megyen a gőzhajó a vizen, Szépen legel a kis bárány a réten. Szépen szó’ a fakó lovam csengője, Elbucsózok tőled rózsám örökre. 62. Kikötöm a fakó lovam tyilosba, Betérek a madarasi csárdába. Egy icce bort jó izően megiszok, Barna hajó[33] galambomra gondolok. Barna hajó szép Mariskám, éldesem, Gondósz-e mé’ a betyárra szivesen? Nem gondó’tam mikó’ meszszerettelek, Hogy ily könnyen elfelejtlek tégedet. Hadd vérzengjen szegény szivem, nem bánom, Ugyis nyugtom csak a sirban tanálom. 63. Az aragyi[34] fogház ki van festve, Oda van a rózsám berekesztve. Irok neki vigasztaló levelet, Szabadíjja ki az isten ha lehet. 64. A páfalyi régi száraz malom, Levelet irt a kedves galambom. Háromszor irta a levelyibe Nem űsz többet rózsám az ölembe.