# Népdalok és mondák (1. kötet); Magyar népköltési gyüjtemény

## Part 6

Book page: https://www.cyberlibrary.org/hu/books/nepdalok-es-mondak-1-kotet-magyar-nepkoltesi-gyujtemeny-39931/index.md

Bár okos, tudós ne légy, Mint a néma, szót ne tégy, Csak egy két pint bort bevégy, Eszeden kivül is mégy.

190.

Nosza örüljünk, Ünnepet üljünk, Ártatlan örömünkért Meg ne szégyenüljünk.

Kedves gazdánknak, És gazdasszonyunknak, Minden jóra vezető Eleven példánknak,

Sok esztendőket, Boldog időket, Egek harmatozzatok, Nem bajra vivőket.

Hogy vigadhasson, Minket igazgasson; Nagyobb jutalmakra is Idővel kaphasson.

Pinczegádorba, Üljünk le sorba; S gazdánk egészségeért, Kapjunk a jó borba.

191.

E szép szóra: jurátus, jurátus, Oh be rá illik a tus, a bor-tus. Igyál tehát, jurátus, jurátus! Többet ér ez, mint a jus, mint a jus.

Lám! maga is a Krisztus, a Krisztus, Jól tudta hogy mi a tus, mi a tus. A vizet megmásítván, másítván, Mondá, hogy ez be hitvány, be hitvány.

Ős apánk is szent Ivó, szent Ivó, Ő maga is borivó, borivó. Hogy csárdákban tusozott, tusozott, Azért szentté változott, változott.

Vizből lett a vizözön, vizözön, Mindent elöntött a földön, a földön, Ha borözön lett volna, lett volna, Noé most is tusozna, tusozna.

192.

Tudja Bácska, mi a tus, Mi a korhely juratus. Eszik iszik inyére, Énekelget kedvére.

Lám! maga a kis Krisztus, Jól tudta hogy mi a tus, Vizet borrá változván, És csak ugy iddogálván.

A világon vizözön, Mindent elvitt e földön. Ha borözön lett volna, Noé most is tusozna.

193.

Én nekem egy szép gondolat jutott az eszembe, Fel is tettem magamba, teljes életembe Holtig a bort nyelni, a kocsmába járni. Hej dinom dánom! tölts bele, nem bánom.

Meg is hagyom az uramnak én testamentomba, Hogy engemet holtom után temessen hordóba. Te pintes korsó! ez uri koporsó. Hej dinom stb.

Ujjaimat, midőn fonok, megtöri az orsó, Azért én csak azt itélem, hasznosabb a korsó. Ujulok, megvallom, midőn hirét hallom. Hej dinom, stb.

Az én uram azt gondolja, hogy őtet szeretem, De mint eb a somfabotot, őtet ugy kedvelem, Mert haragos, durva, igen hebehurgya. Hej dinom, stb.

A mit egyszer megszeretek, meg van az szeretve, Ha bort látok, majd hogy el nem fakadok nevetve. Oh te kegyes vendég! ugy szeretlek hogy még…! Hej dinom, dánom! tölts bele, nem bánom.

194.

Nyolczan vannak a mi ludaink, Három fejér, három fekete. Gunár a ketteje, Szabad a mezeje, Gunár, gunár, gunár, gunár, Gunár, gunár, gunár, gunár, Gunár a ketteje, Szabad a mezeje.

Ember, ember, ember iszik most, Ember, ember, ember iszik most, Mondjuk tehát nékie, Váljon egészségére. Gére, gére, gére, gére, Gére, gére, gére, gére, Váljon egészségére, Váljon egészségére.

195.

Bort iszom, bort, bort! Borral élek én, Sort iszom én, sort, sort, Sorban vagyok én. Az én kedves galambomat Csókkal tartom én, Csókkal, borral, sokkal, jóval, Csókkal tartom én.

Vizivók! a napot mire nézitek? Mért a szőlő tövét nem mivelitek? Vizben lakik kigyó, béka, Nadály, skorpió, De a borban élet éled, No csak igen jó!

196.

Dinom, dánom, sógor! Előtted a jó bor; Köszöntsük egymásra, Bátorság-adásra, És vigasztalásra.

Szól bátyám dudája, Hip, hop, a nótája; Ugorjunk utána, Kutya, a ki bánja, Lábát a ki szánja.

Kedves, jó barátom, Vagyon kedved, látom; Ugorjunk a tánczba, A komám házába, Sarkantyus csizmába.

Fordulj egyet, pajtás, Ugrik utánad más; Peng a sarkantyúja Lóg a mente ujja. Haja, heje, huja!

197.

Megiszom én a jó bort csutora nélkül is, Ölelem a rózsám nyoszolya nélkül is; Hej kasznárné, kasznárné, taníts meg vadászni, Hogy kell a szép menyecskét körülcsókolgatni.

Az egyik kezemben teli palaczk benne, A másik kezemet teszem a mellemre, Hej haj, istenem, de jó módot kaptam, Utczu kincsem, komám asszony, könyörüljön rajtam.

198.

Jó bor terem Esztergamban, De Budán is; De még ennél jobb terem a Hegyalján is; Igyál, jó barátom, Tőled nem sajnálom, Kiviradtig!

199.

Encze, Bencze, kis medencze, Kis medencze a Velencze; Ne busuljunk semmit, Vincze, Tele van az itcze, pincze.

Nem szeretem én az orsót, Kaszát, kapát, sem koporsót. Jobb szeretem pintes korsót, Forgathatom, mint az orsót.

Ha bú éri az apádat, Apád után az anyádat, Üssed össze a bokádat, Csak igy éled világodat.

200.

Töltsd meg frater, poharamat, Hadd öblítsem a torkomat. Mert a pohár megtöltve jó, Az én torkom öblítve jó. Ej huj! igyunk rája, Ugy is elnyel a sir szája.

Töltsd meg öcsém, a pipámat, Hadd füstöljem ki a számat. Mert a hús is füstölve jó, A bor pedig mindenre jó. Ej, huj! igyunk rája, Ugy is elnyel a sir szája.

201.

Sok ifju hullott a porba, Mért sietett a táborba. Sok legényért ittak torba, Mért bujt be a monostorba.

Guta üti meg azt orrba, A ki vizet tölt a borba. Igyunk tehát tisztán sorba, Igy jutunk el a vén korba.

202.

Jó borunk van; ihatunk, Valamennyit akarunk. Mig a gazda ránk nem un, Mindaddig mulatunk. Eb, a ki nem iszsza, Mig a pohár vissza Százszor nem fordul. Dul dul dul, Százszor nem fordul.

203.

A kinek most kedve nincs, Annak egy csepp esze sincs, Igen lassan foly véri, Tám a napot sem éri. Ha felkötnék a füstre, Vagy a pálinkás üstre, Megérdemlené, Megérdemlené.

204.

Bort iszom én, nem vizet, Kit Jáfet apja szerzett, Tapasztalta ezt Noé, Hiába kapálta-é?

Árt a viz a csizmának, Kisasszony papucsának, A paraszt bocskorának, Hát az ember gyomrának!

Árt az a doktoroknak, Konczionátoroknak, Oskolarektoroknak, És igy minden toroknak.

De vagyon egy hivatal, Mellyben jó a vizital; Ha van komiszárius, Lehet vizivárius.

Vizet iszik ökör, ló, Mert az azoknak való. Szénát nem eszem velek, Tehát vizet sem nyelek.

205.

Bor, bor, bor, bor, Nincsen ollyan bor, Mint a mádi bor, Mellytől az urfi szerelmes, A kisasszony engedelmes. Nincsen ollyan bor, Mint a mádi bor.

Viz, viz, viz, viz, Nincsen ollyan viz, Mint a tiszaviz. Harcsa, potyka lakik benne, Szép menyecske fördik benne. Nincsen ollyan viz, Mint a tiszaviz.

206.

Akarsz vig lenni? tanulj bort inni, Minden hangzatban, bort tölts torkodba, Ne nézd mértékét, sem az értékét.

Ha igazságot, és valóságot Akarsz azonban, találsz a borban. Megtudod szépen, mi lakik szivben.

Fájdalmid ellen, te csak szüntelen Torkod öblögesd, borod hörpögesd, Ez az orvosság, csupa boldogság.

Lám, én gond nélkül vagyok s bú nélkül Igyál, ne igyál: elvisz a halál; Minden hangzatban, bort tölts torkodba.

207.

Elindula szent Péter Rómába, Botját veté vállára haragába; Botja végin csutora, Csutorában jó bora. S iszik, mikor akarja: Fülöpet is kinálja.

208.

Oszlik, bomlik a gond, A ki ellene mond, Csupa merő sült bolond; Ha kulacs van a kezünkben, Erő tenyészik testünkben, Öröm buzdul fel keblünkben.

Kiki hát ugy éljen, Senkitől ne féljen, Bút soha ne szemléljen. Szokása ez a magyarnak, Örül vagy szomorkodik: De ázni kell az agyarnak.

Igyunk hát, barátom! Mert ha én ezt látom, Öntöm belém a jó nedvet, Fütyölök és tánczolok, Ettől kapok én jó kedvet.

209.

Kis csupor, nagy csupor, Mindegy, ha nincs benne bor; De az anyókám megtölti, Ha a csaplárost felkölti, Kis csupor, nagy csupor, Mindegy, ha nincs benne bor.

Kis pohár, nagy pohár, Mindegy, ha üresen áll, De az anyókám megszánja, Ha a tütüt megkivánja; Kis pohár, nagy pohár, Mindegy, ha üresen áll.

Kis kupa, nagy kupa, Mindegy, ha, ha, ha, ha, ha! De az anyókám süt és főz, Mig fejébe nem üt a gőz, Kis kupa, nagy kupa, Mindegy, ha, ha, ha, ha, ha!

210.

Kis csupor, nagy csupor, Mit ér, ha nincs benne bor; De ha jó borral van teli, Azt a torok könnyen nyeli.

A viznél jobb a ser, De a sernél jobb a bor. Németnek kell a ser, Magyarnak kell illyen bor.

Illyen bortól felhevűlni, Annyit tesz, mint üdvezűlni. Ettől gyulad bennem Barátság, szerelem.

211.

Asszúszőlős átalag, Oh be régen láttalak, Kedves alak! Ha még egyszer rád ülök, A mig csak fel nem dülök, Rajtad ülök.

212.

Igyunk barátim, csendesen, Vágtat az idő sebesen; A pohár hadd kerülgessen.

Sült lúd járjon az utczában, Ugorkát tartván szájában, Ezt kiáltsa, gi, gá, gá, gá.

Az ökör sülve sétáljon, Két csipején kulacs álljon, Térdig a borban mászkáljon.

Jaj be okosan találta, A ki a borfát plántálta, Mádot is közé fundálta.

Segítsünk szegény ászokon, Meglehet, hogy még a rokon Sirba hurczolnak azokon.

213.

Milliom teringettét, lencsét! Nem hittem ezt a szerencsét. Megváltozott már sorsunk, Jobbra fordúlt a dolgunk.

Velem is foly vigabban, Nem leszek mindig búsan, Fütyülök és tánczolok, Kedvem szerint mulatok, Hejje, hujja, hujja, ju!

Nosza tehát töltsed teli, Mert a torkom vigan nyeli, Ha nyelvünket megoldja, A tüdőnket gyulasztja. Éljen házi urunk hát, Mert ő az, ki illyet ád. Hejje, huja, hujja, ju!

Oh be édes, oh be nedves, Ez az ital, oh be kedves, Ollyan mint a muskatal, Volna csak sok palaczczal! Tartanánk egy jó napot, Elhínók rá a papot. Hejjehuja, hujju ju!

Éljen Eger, a jó város, Mellynek bora tiz krajczáros. Megtöltjük a kulacsot, Veszünk hozzá kalácsot, Elűzzük tőlünk a bút, Rikkantunk rá ujjujut.

214.

Még három holnapos koromban feltettem, Hogy a kulacs mindig strázsáljon mellettem. Addig iszom, mig a Fogam ki nem ázik; Tőle vérem melegűl, Szemem szikrázik.

Ha én a pinczébe jó kedvvel lemászok, Hol kétszáz hordó bort nyögve tart az ászok, Addig iszom, mig a Fogam ki nem ázik, S a szőlőmag bennem Majd ki nem csirázik.

215.

Hej pajtás, igyunk, igyunk hát! Ha megborosodunk, majd jól elaluszunk. Örömibe, Röptibe, Majd megfogjuk a fecskét, Öleld meg a menyecskét. Csak öleld meg gyenge piros két orczáját, Vedd kedvesen kölcsön adott szép csókját, Tudod, aztán mit? Idd a borodat, idd!

Mind bolond az, a ki busúl, Szomjazzon most a röst, de örüljön a bölcs, Örömibe, Röptibe, Majd megfogjuk a fecskét, Öleld meg a menyecskét. Csak öleld meg gyenge piros két orczáját, Vedd kedvesen kölcsön adott szép csókját, Tudod aztán mit? Idd a borodat, idd!

216.

Igyunk egy pohár bort jó egészségért, Barátság, társaság hosszas voltaért, Nosza hát hörpentsünk egyet, Töltsünk, csöppentsünk, Poharakat emelgessünk és üresítsünk, Száraz, fáradt torkunk igy nedvesítsük.

Ezer jót kivánok úri gazdánknak, Ki bennünket tart s vall jó barátinak. Soha pénze vagy buzája el ne fogyjon, Csapra vétetett hordója vég nélkül folyjon, Háza s egészsége meg ne romoljon.

Tisztes úri háza szerencsés legyen, Hív élete párja sokáig éljen; Gyermekitől, cseléditől minden rosz muljon, Ingó bingó vagyonából senki ne birjon, Bút ne tapasztaljon, se kárt ne valljon.

Szinte ugy éljen ez úri társaság, Kit meg nem bántott e vidám nyájasság, Szerencse jobb szárnya s karja legyen vezére, Ki ellene kél ne legyen semmi ereje, Mint lud, gágogjon nyelve, gégéje.

Többször is kivánom, hogy megtörténjen, Hogy ez úri háznál jó kedvünk legyen. Testi lelki épségünkben egymást láthassuk, A kit talán balsors érend, vigasztalhassuk, Gazdánk barátságát viszonozhassuk.

Sok jókat kivánok házasszonyunknak, Kérem hogy ismerjen jó barátjának, Se köténye se szoknyája el ne szakadjon, Tyukja, ludja télen, nyáron egyaránt tojjon.

217.

Teli szivünk örömmel, rajta vigadjunk, A keservnek örömmel, most utat adjunk. Rajta, rajta, rajta hát, rajta vigadjunk, A keservnek örömmel most utat adjunk!

Kilencz peták, hat garas, és egy poltura, Éljen köztünk boldogul e háznak ura, Rajta, rajta, sat.

Gyöngyvirág, szép kikirics, és galagonya, Éljen ma is, holnap is, e ház asszonya. Rajta, rajta, sat.

Kilencz veréb, hat kakuk, s egy parti fecske, Éljen minden szép leány, és szép menyecske. Rajta, rajta, rajta hát, rajta vigadjunk, A keservnek örömmel most utat adjunk!

218.

Addig kell a vasat verni, a mig tüzes; Semmit sem ér azon erszény, a melly üres. Belé kell hát tenni, ugy lehet kivenni, Ha szükséges.

Nehéz ugyan pénzt szerezni, az is igaz, De könnyü azt elkölteni, még igazabb. Meg kell hát kimélni, ugy lehet költeni, Ha szükséges.

Igaz ugyan, hogy némellyek könnyen kapják, De ollyanok azok közül könnyen hányják; Csak azt veszik észre, hogy nincsen az erszényben, Ha szükséges.

Jó bor terem Badacsonba, de Budán is, Somlyai sem alább való, talán jobb is. Igyál hát barátom, tőled nem sajnálom, Ha szükséges.

219.

Éljen, a ki most iszsza ki Borát a poharából, Éljen, a ki nem vonja ki Magát a barátságból!

Éljen minden jóban járó, Akár szegény, akár báró. Éljen minden vig mulatság, Éljen a barátság!

220.

Isten áldjon pajtás, nékem megbocsáss, Kivánom istentől, vig napokat láss, Velem együtt, veled együtt, holtom után, Holtod után mennyországot láss, láss, láss.

Adja isten többször is, másszor is, Hogy igy megviduljon köztünk a komor is, Más egészségeért, a magunk hasznára Ereszszük ezt a bort a többek utjára.

Adjon isten sok pénzt, bort, buzát, pecsenyét, Éltesse városunk új vejét és menyét. Éljen a barátság köztünk s a szerelem! A ki engem szeret, igyék egyet velem.

221.

Egészséggel, pajtás, nekem megbocsáss, Kivánom, istentől minden jókat láss. Velem együtt, veled együtt, Holtom után, holtod után, Menyországot láss, láss, láss.

222.

Igyál pajtás, jó a szállás, Jó borunk van, jó barátunk. Van jó gazdánk, gazdasszonyunk, Hajts, hajts, hajts, hajts, hajts, hajts, Nosza pajtás, te is hajts!

223.

Muzsla alatt egy nagy tó, Kinek neve Duna, Az alatt van egy nagy fa, Kinek neve fűzfa, Ottan vagyon egy nagy hal, Kinek neve harcsa. – Tartsa isten, tartsa, Ki a bort felhajtja! Tartsa isten, tartsa, Ki a bort fölhajtja.

Egymást szeretőket Az ur isten tartsa!

Éljenek azok, A kik igazok! A kik nem azok, Legyenek gazok. Adjon isten minden jót, Diófábul koporsót.

224.

Éjjel iszom, nem aluszom, Nappal korhely, nem dolgozom. Mikor iszom, nem haragszom, Az rózsámról gondolkozom.

Ökör iszik kellve, ember barátságért; Be jó bor ez, gazda! be jó szőlő hozta. Az ur isten áldja meg, a ki ezt kapálta, A ki ezt hozatta, a ki azt megiszsza! Iszsza már, iszsza már, Kend is _iszsza már_, Kend is – _szamár_!

225.

Adj kezembe egy pohár bort, Kezdjük el az előbbi sort; Ez a pohár majd kiürül, Minden gondom belé merül.

226.

Jerünk, menjünk vendégségbe, Három hétig tart egy végbe, Vigyünk el egy rosta vizet, A nagy harang majd megfizet.

Czini czini! Péter bácsi, Köll-e kendnek a kis Klárcsi? Czini czini! hegedűszó, Szép asszonynyal lakni be jó!

Hejje hujja, szüröm ujja, Tele vagyon mogyoróval, Piros almával, dióval. Tarka szoknya vagyon rajta, Egy igazi magyar fajta.

Kanaán földérül hoztuk, Mint a nyúlat, ugy nyomoztuk, Igen is kedvünkre való, Méltó érte a foglaló.

Megfogtuk már a galambot, Verjük neki a dorombot, Adjuk neki a sült czombot. Légy te gyöngyöm és kedvesem, Nappal, éjjel feleségem.

Már ittunk, ettünk eleget, Hagyjuk itt a vendégséget, Köszönjük a vendégséget, Isten áldja meg kendteket.

227.

Viz, viz, viz! Nincsen ollyan viz, Mint a körösviz, Harcsa, potyka lakik benne; Szép leányka fördik benne; Csak nincs ollyan viz, Mint a körösviz.

Bor, bor, bor! Nincsen ollyan bor, Mint a magyar bor! Ezt barátság poharában, Szürcsölgessük vig óránkban, Mert nincs ollyan bor, Mint a magyar bor!

Bor, bor, bor! Nincs ollyan rosz bor, Mint a * * bor; Ollyan fojtós vaczkor íze, Mint kénköves fördő vize; Csak nincs olly rosz bor, Mint a * * bor.

228.

Adjon isten bort, buzát, egészséget, Országunkban békeséget! Tele legyen mind az itcze, Mind a pincze, mind a bolt; Hogy ne legyen köntösünkön Semmi ringyrongy, semmi folt.

Adja isten, hogy magyar hazánknak, Szolgálhasson mind a német, mind a tót, Mint az előtt régen volt.

Ez az a szőlőtőkének a leve, Bor ennek a neve, Édes volt a leve, Zöld volt a levele; Kit kapafokkal koczogtattak, Görbe késsel sanyargattak, Tölgyfába szorítottak, Mogyorófával körülkanyarítottak.

Ez az elmebódító, ruha-rongyosító, Ma vigasztaló, holnap szomorító. Igyunk az elment gólyákért, Az itthon maradott verebekért, És az egész tanácsnak egészségiért.

229.

Kezdetben az ur isten a bort teremtette, Az emberi nemzetnek élelmére tette, Hogy tőle kedve legyen, vele képesen éljen, Az ostoba állatoktól különözve éljen. Légyen, légyen, légyen, Az állatoktól különözve légyen.

230.

Czifra pohár, veres bor, Mindjárt rám kerül a sor, Mindig iszom ollyankor, Mikor rám kerül a sor.

231.

Isten hozzád, édes eszem, Már ma hasznodat nem veszem. Kiöntlek ürge módjára; Bornemiszák bosszujára.

232.

Adjon isten minden jót! Bort, pecsenyét, olcsó sót. A lengyelnek sok borsót, Ellenségnek koporsót. Adjon isten egészséget, Magyarok közt békeséget. Bort, pecsenyét, egyességet, Szép és jó feleséget.

NEGYEDIK KÖNYV.

HARAMJA ÉS PUSZTAI DALOK.

233. ZÖLD MARCZIRÓL.

Hideg szél fú észak felől, A lelkem is fázik belől. Gyere elő a szép karton Paplan alá, szivem, Márton!

Becskereki, Becskereki, Talán elárultál neki. Ha ravasznak gondolnálak, Örökre megátkoználak.

De te nem vagy rosz emberem, A lelkedet ugy ismerem, Más árula el engemet, Vagy megfogták kedvesemet.

Addig várlak még, Mártonom, Mig ezt a szöszt le nem fonom. Ha el nem jősz akkorára, Mást kötök fel a rokkára.

Már utolsó orsó járja, Hogy szivem szivedet várja, Szól a kakas viradtára, Gyere házam ablakára.

Ki zörgette az ajtómat? Talán meghallotta szómat, Gyere Marczim, bebocsátlak; Oh de tiszta szivvel látlak.

234.

Borulni látom az eget, Egy terhes felhő fenyeget. Fú a szele Fegyvernekről; Reszketek a menykövektől.

Kértem Marczit az egekre, Hogy ne menne Fegyvernekre, De nem hajlott kérésemre, Bánatot hagyott szivemre.

Mikor a végbucsút vette, Száját az én számhoz tette, Megcsókolt még utoljára, Ugy üle fel fakójára.

Oh szerelem tiszta jele! Millyen forrón megölele! Oh te szivem véd angyala, Csókod csupa szinméz vala.

Háromszor tért vissza lova, Mig hordozta ide, s tova, Érzette tán szerelmünket, Szerencsétlen esetünket.

Elment, s tudom mostanába Nem takar be bundájába, Hová hajtsam bús fejemet, Ki melegít fel engemet?

Ha Zöld Marczim veszni talál, Ragadj el engem is, halál! Hadd veszszek el, mert az élet Nála nélkül csak itélet.

235. ZÖLD MARCZI.

A madár elnyugszik zöld fának ágain, Vad kecske aluszik kőszikla ormain, De én nem alhatok, éjjel nem nyughatok, Kedves galambomnak paplanos ágyain.

Hortyogat kedvére róka a lyukában, Pihen az oroszlán setét barlangjában, Kell nekem szenvednem, vég nélkül epednem, Heves vármegyének mély árestomában.

Vigan ugrál bárány halmokon, völgyeken. Csikó tölti kedvét a széles réteken. Én pedig fejemet, elbágyult testemet, Zokogva lehajtom e büdös helyeken.

Sokaknak még igen sokszor megvirrad még, Sokakat megvidít kékellő magas ég, Zöld Marczinak talán holnap már utolján, Megvirrad utolszor; az nagy szörnyüség.

Feljön még az nap is arany sugárival, A hold is feltetszik ezüst fáklyáival. Nap nappal, hold éjjel nekem már nem jő fel; El vagyok temetve örök éjszakával.

Isten hozzád világ, elhagylak tégedet, Nem kedvelem többé gyönyörűségedet, Az akasztófában, társaim sorában, Fogom felejteni csalóka képedet.

236.

Lám megmondtam Angyal Bandi, ne menj az Alföldre, Csikósoknak, gulyásoknak közibe, Közibe.

Mert megtanulsz lovat lopni ízibe, Izibe. Majd ugy kerülsz a vármegye kezibe, Kezibe.

Mikor kezdi Angyal Bandi a lovát Nyergelni, Czifra csikós kantárjával fékelni, Fékelni.

Kurta süveg a fejében, módosan, Módosan, Fejér fátyol a nyakában, bokrosan, Bokrosan.

Czifra bunda válla hegyét nyomitja, Nyomitja, A sallangja lába fejét boritja, Boritja.

Rajta van az arany rojtu gatyája, Gatyája. Slézsiából van az matériája, Riája.

Alabastrom az homloka nem márvány, Nem márvány, Fekete két szemöldöke szivárvány, Szivárvány.

Mikor megyen Angyal Bandi tanyára, Tanyára, Ama gyönge borjuhus vacsorára, Csorára.

Rajta üte Göncz városa megfogni, Megfogni, A két kezét kötéllel is megkötni, Megkötni.

Akkor kezde Angyal Bandi bámulni, Bámulni. A szinében egészen elváltozni, Változni.

Megkötözik Angyal Bandit kötéllel, Kötéllel, Ugy kisérik fel Kassára, fegyverrel, Fegyverrel.

Egy itcze viz, egy font kenyér a Bandi Számára. Harmincz három fontos vasat kezére, Lábára.

237. SOBRI JÓZSI NÓTÁJA.

I.

Somogyvári kis erdőben, Sobri Józsi jó időben; Nyirott haja, gyolcs gatyája, Sárga sarkantyus csizmája.

Sobri Józsi az erdőben, Rejpa Rézi az ölében; Magát avval vigasztalja, Sobri Jóskát csókolgatja.

Sobri Józsi derék gyerek, Paripáján selyem nyereg: Egyik felöl a puskája, Másik felől a baltája.

Sobri Józsi hires zsivány, A kit fogni minden kiván, Hires dupla fegyverével Szembe szállna ezerével.

Sobri elment vándorlani, Elébb tovább fosztogatni; Elébb tovább fosztogatni, Ugy akar meggazdagodni.

II.

Sobri Józsi a csárdában, Maga iszik a korcsmában, Tele itcze a kezében, Karolina az ölében.

Karolinka fejkötője, Izeg mozog a kendője, De nem az ő pénze ára, Sobri Jóska vette rája.

Karolinka csalatkozik, Ha Sobri Jóskába bizik. Mert mindenki csak azt mondja, Hol van Sobri, hogy elfogja.

Sobri Józsi meg azt mondja, Hogy hat megye meg nem fogja. Pedig akasztófa vége, Nem tart mindig legénysége.

238.

Hires vitéz az a Sobri, Bátor gyerek Milfai. Jó vigyázó a Mogor, Strázsát áll a Pap Andor.

Ezek négyen akarják, A megyét felforgatják. A gazdagot pusztitják, De a szegényt nem bántják.

Vagyon pénzek mindenre, Szegény segitségére. Sok kincseket gyüjtenek, Koldust is megsegitnek.

Kávéházban mulatnak, Erdőben sétálgatnak. Esznek, isznak vigadnak, A búnak helyt nem adnak.

Hintón járnak, nem gyalog, Rózsa, Vidám a lovok; Ezeket ha megcsapják, Tesznek sebes vágtátást.

Paripára felülnek, Hol akarnak, ott lesznek. Minden embert szeretnek, Uton is eleresztnek.

Nem is félnek senkitől, Semmi fegyveres néptől. Mert a fegyver nem fogja: Kanász volt Sobri atyja.

Hol akarnak, ott dulnak, Papoknál pénzt nem hagynak; Sem gyujtanak, sem ölnek, Sok emberrel jól tesznek.

Ha pandurok keresik, Azokat csak nevetik. Ha a pandurt meglátják, Csutorával kinálják.

Magokhoz oda hivják, Szalonnával kinálják; Vigan együtt mulatnak, Barátságot is isznak.

Nem félnek ők senkitől, Csak a nagy ur istentől. Azzal is kibékülnek, Mert huszárokká lesznek.

Ott sem lesznek utolsók, Ütközetben hátulsók. Harczolnak ők igazán, Igaz katona módján.

Hogy ha pedig meghalnak, E világból kimulnak; Hirök, nevök fenmarad, Mert vitézül harczolnak.

* * *

Kivált Sobri Józsinak.

239.

Hej, huj! Sobri pajtás, De régen nem láttuk egymást. Hej, huj! ha nem láttuk, Csak hogy jó hirét hallottuk.

Hej, huj! Sobri pajtás, Hogyan tetszik a vándorlás? Hej, huj! nem jól tetszik, Mert kedvesem halva fekszik.

Hej, huj! Sobri pajtás, Endőréden[3] mi a szokás? Hej, huj! az a szokás, Diszlik a szeretőtartás.

Hej, huj! Sobri pajtás, Micsoda ott az a nagy ház? Hej, huj! Sümeg város, Ott lakik a komiszáros.

[3] Baltavári uradalmi major, hol Sobri szolgált.

240. BUGA JAKAB ÉNEKE.

Mit busulsz, kenyeres, midőn semmid sincsen? Jó az isten, jót ád, légy jó reménységben. Kinyilik az idő majd a jó tavaszkor, Hová két szemünk lát, oda megyünk akkor.

Hogy ne busulnék én, én édes pajtásom, A tömérdek gondok uralkodnak rajtam; Gondolkodásim közt se nyugtom, se álmom, Lelkemet is bennem csak alig találom.

Kivan az oldalam, rongyos a dolmányom, Hátam lapiczkáját veri a kalpagom,

A tömérdek folttul nehéz a nadrágom, Zsiros ködmönkém is alig van nyakamon.

Lábárul lovamnak lehullott a patkó, A ki még rajta van, az is csak kotyogó; Patkó nélkül pedig megromlik a jó ló, A szegény legénynek az is nem igen jó.

A köpönyegemben sok kárt tett az eső, Uj mondérhoz pedig a reménység késő. Van még egy tarsolyom, de az is csak végső, Az vigasztal mégis, hogy bajom nem első.

A farkasbőrömnek lekopott a szőre, Palaczka, pókháló a szögön belepte. Nem csalogat engem ifjúság öröme, Mert szennyes az ingem, nincs, ki fehérítse.

Ej kurva az anyja! élek, a mint élek, Kivetem hasamat a jó verőfénynek. Csak ugy dohányozom, mikor megéhezek, Több szegény legénynyel én is eltengődek.

241.

Kecskeméti csárdában, Három betyár magában, Ugy megiszik bujában, Kiforditott bundában.

Egyik fújja nótáját, Hogy elfelejtse búját, Félre veti bundáját, Pengeti sarkantyúját.

Másik kiált: hozz több bort! Mert nem emleget ma tort, Ha nem éri öreg kort, Rúgja lábával a port.