# Gróf Gvadányi József és Fazekas Mihály (Magyar remekirók 6. kötet) ## Part 16 Book page: https://www.cyberlibrary.org/hu/books/grof-gvadanyi-jozsef-es-fazekas-mihaly-magyar-remekirok-6-kotet-45246/index.md Némely’k após czombjára űl, Némely’k alatta bujkál, Egy lyány kereng anyós körűl, Egy a fején babirkál, Igy múlat olykor-olykor A kétszeres gyerek kor. Egy kis legény a fára mász, Keres gyümölcs puháját, Vagy elterűlt ponyvára ráz, S megrakva inge alját, Hogy kedveket találja, A véneket kinálja. Héj, mond após, midőn kezem A fákat oltogatta, Egy vén dudás, emlékezem, Biz’ erre mondogatta: Hogy bóldog, a ki fába Ólt kis legény korába. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY HALÁLÁRA. Él-é a síron túl vagy nem az emberi lélek? Ezt a kérdések kérdését a mi Vitézünk Fejtegeté, de mivel nem akadt nyitjára előlről, Hátúlrúl akará megvizsgálgatni. – Azonnal Ketté nyilt az örök titkok kárpitja előtte, Ő bément, széjjelnézett, s látván a halandók Gyenge világa elől elrejtett mennyei titkot, Gondolatit szárnyára vevé a lelki dicsőség, És ő még fül nem hallott szent angyali hangú Énekek énekein kezdé dícsérni az élet Felséges voltát, mely várja az emberi lelket. Megtetszett kedves zengése az angyali karnak; Mennyei Músának lelkét ott fogta – e halmot Hamvai tisztelik és gyönyörű munkái hazáját. EGY GAZDASÁGTANÍTÓ KÖNYVRE. Hasznunkat szívből kívánó drága barátom! Óh, ki ne kedvelné, hogy gazdáskodni tanítod Édes nemzetedet? ha ki nem hagynád okosan írt Munkádból egy fő titkát e nagy tudománynak, A melly ebből áll, hogy tudjon az ember azokból, A mikhez még csak nem is ért, pénzt gyűjteni; már ezt Lám te tudod, mégis tőlünk titkolni akarnád. Én ugyan azt mondom, hogy nem lesz gazda azokból, A kik megveszik ily tetemes hijjával ez írást. AZ ÉLET. Rövid egy nap életünkbe, Nohát örömbe töltsük; Rövid egy nap éjszakája, Nohát igyuk keresztűl; Rövid egy piroska hajnal, Nohát heverjük által; Rövid életünk: nohát egy Lakzit tegyünk belőle. AZ ÚJ BOR. Be jól esett te kis lyány Zsendűlt cseresznye szemmel Zsendítni a szerelmet. Be jól esett az első Piros epert pirosabb Szácskádhoz illegetnem. Guggon tudod, be jó volt Csipegetni gyenge szőlőt, De levét ezerszer is jobb Dúdolva szürcsölésznünk; S eszemadta kis kezedből Mogyorót szemelni hozzá. Sokáig élj gyerekbor! Nőttön neveld tüzünket, Amor te is! ki nádcsőn Szopatsz velünk szerelmet. A SZERENCSÉS TÖRTÉNET. Ama diós tanyából Egy kis badár leányka Jár a laposra vízért. Minapába vízedénnye A kútba vissza czuppant, Kikapám egy kurta csókért, De szívem ott felejtém. Elmentem én virágért, Hogy szívemet kiváltsam, De nem lelék virágot Az ő vidor szemétől; Epret keresni mentem S kis szájja bíborától Eperre nem találék: Szívem csak ott maradsz hát, S az övével összeolvadsz. KÖLCSÖNADOTT GYÜMÖLCS. Kis lyány! jut-é eszedbe, Hogy míg kicsinyke voltál, Kertemben bármi zsendűlt, Mindig te kóstolád meg? Hát az jut-é eszedbe, Mit mondtam olykor-olykor? «Kis lyány! te is ha zsendűlsz, Számomra tartsd magad meg.» Akkor te csak virágszál, De már pirúl gyümölcsöd, Nohát fizess meg édes! Csak annyi csókot adj bár, A hány szem epret adtam; Ha többre megy se sajnáld, Inkább egész bigecském Tied legyen, – de én is. JÓ A BOR. Kiköltözött azoknak Az ész kabak fejekből, Kik vizbe telhetetlen Lúdnak való torokkal A bort merik gyalázni. A bort! az éltető bort! A bort! ama nagy Isten Képére alkotódott Bölcs ember oktatóját. Be messze elfajúltak Nóé apánk eszétől, Ki a töméntelen víz Peshedt nyomát azonnal Borfával ülteté be. Áldott emlékezetben Maradjon én előttem, Mert én ha rá botolnék Száraz porára, tüstént Jó borral önteném meg. Hej! kár gyalázni a bort! Hiszen! ha a garadra Felöntök én, ki nálam Az ég alatt vitézebb? A legnagyobb vezér sem Furfangol oly manővert, Mint a fejembe készűl. Elbúhat a világnak Minden mihaszna bölcse, Ha néha kótyogósan A physikába vágok, Vagy astronomizálok, Forog nekem nap és föld, Sőt a sut is megindúl. – Ha én amúgy búsásan A torkomat megöntöm, Hozzám jöhetsz tanúlni Bízvást akarmi nyelvet. – Ha fejem nem ollyan éppen, A mint magam szeretném; Egyszerre fínomabb észt Tudok belé locsolni. – Rebelliót ha érzek Belső monarchiámban, Egy jó palaczkkomandó Lecsendesíti tüstént. Ki a király, ha én nem? Hej kár gyalázni a bort! EXSURGE COR MEUM. Szívem emelkedjél, Mig ügyed ártatlan, Légy tántorithatatlan; A rossz szerencsének S rendetlenségének Pálmát ne engedjél, Szívem emelkedjél. Ne szűnj reményleni, Szélvész után mindég Kellemetesebb az ég; Majd ha jól kiderűl; S a bús tenger leűl Szép lesz rajta menni, Ne szünj reményleni. Csak dühösködjetek Mennyköves fellegek, Szórjatok lángot egek. Mindég nem tartatok, Majd más csillagzatok Lenyomják mérgetek’ Csak dühösködjetek. Reménylek mig élek, A nagy lélek nem fél, Akármint fújjon a szél. A hab ha rám dűl is; Hajóm elmerűl is: Úszva is reménylek, Reménylek míg élek. Szívem békével élj, Mert ha nem tántorog, Reménységem győzni fog; A mit sok átkozott Esztendő nem hozott Megád egy percz, ne félj, Szívem békével élj! A SERDŰLŐ BAJUSZHOZ. Ifjú tolla Ámor nyilának Serdűlő bajusz! idvez légy! Sok szerelmes csókok párjának Felibe prémkoszorút tégy; Míg a finnyás nyári lepkéket Torzos tarlód el nem inti, Vagy mig a göndör szőröcskéket A tél dérrel be nem hinti. Mondja bár a szépség Mómussa, Hogy ékesnek nem tart senki, Ne hidd, kis Cupido mókussa, Csak pelyhed jobban tessen ki; Hogy játszhassanak búvócskákat Bársonyában a kellemek. Majd meglásd, milyen gyöngyszikrákat Szórnak rád minden szép szemek. Én is sodrom, de mind hiában Zúzos fürtjét a szürkének, Elhűl ettől a csók szájában A könnyen ingó hőlgykének; S midőn szeme rezzenéséből Bóldog jelemet képzelem, Borzomtól megdobbant szívéből Akkor reppent a szerelem. KALENDÁRIOM MAGYARÁZATJA UTÁN SERKENT GONDOLATOK. Gergely pápa az időnek Baján úgy segíthetett, Hogy tízet egy esztendőnek Napjából számkivetett; Ha ez így menne sorba, Hány idő lenne csorba? Ha éltemen végig nézek, Csak elijjedek tőle Magam is, hogy mennyi tízek Esnének ki belőle, Melyek e jó hazának Hasznára nem valának. Hanem azzal mégis végre Magamat megnyugtatom, Hogy a közös segítségre Volt mindég akaratom; Ha mikor nem kellettem, Én arról nem tehettem. De tudtam mindég érzeni, Hogy kellene igazán És haszonnal segíteni E bajban forgó hazán. S ha többet nem tehettem, Legalább kesergettem. Használtam is megismérem Mikor hogy tőlt, ha kellett, Buzgott is és folyt is vérem Érdemes hazám mellett; Hogy ennyit is tehettem Boldogságom érzettem. Olykor, midőn a felkentek Helikon tetejére Zengedezni lanttal mentek Nyelvünk dícséretére, Én kenetlen, dudában Dícsértem a pusztában. Ha más hazánk óltárára Ökröt vagy bakot vágott, Áldozatúl tettem arra Én is egy-két virágot; S hogy többet nem tehettem Rá csillagot festettem. Többre nem is számolhatom Éltem arany számait; De majd ha megtalálhatom A nagy titok kúlcsait, Ujra nyíló életem’ Hasznosabban tölthetem. AGGODALOM. Virágzásom idejében Akármerre kerültem, A természet nagy kertjében Minden nyitott körűltem, Minden újúlt, éledett, Minden örvendeztetett. Ah! de már hogy meghervadtam, Ha lehajtom fejemet, Azt sugja a föld alattam, Hogy mahólnap eltemet. Sorsom így ha képzelem, Elgyalít a félelem. De ha nézem a temérdek, Csillagokkal tőlt eget, És tanácsot tőle kérdek, Ő magához integet, Hol kinyílva tölthetem Ujra munkás életem’. Lelkem ezt ohajtva látja És repűlne hirtelen, Csak az fáj, hogy test barátja Tőle válni kénytelen. Ő a világi sok bajt Únva nyúgalmat ohajt. VÉGBÚCSÚ. Elunván már várakozni A világ jobbúlásán S haszontalan gondolkozni A szív titkos forgásán, Szegény testem bár nem ohajt Jó lelkétől elesni, De ez ő rá keveset hajt, S jobb hazát megy keresni. Barátim! kik türhetétek, Elnézvén, sok hibámat, És édessé tehetétek Sok keserű órámat, Én a kétség nagy kárpitját Íme már elérhettem, Melynek eddig titkos nyitját Észszel fel nem érhettem, Már ajtaja felén vagyok, Már küszöbén lépek bé, S íme mindent ide hagyok Csak titeket veszlek bé. Lábjegyzetek. [Footnote 1: _Kocsord:_ ez Bagos és Nagy-Károly között vagyon, melly nem más hanem hosszú posványon csinált töltés.] [Footnote 2: Nemes Szabolcs vármegyének eggyik processusa Nyírnak neveztetik, ez ligetes erdőkből és homokból áll, azért is sok dinnye terem benne.] [Footnote 3: A savanyú tejet megfőzvén, túrós leves lészen belőle, az hivattatik katrabuczának.] [Footnote 4: A fejér ló: vendégfogadó.] [Footnote 5: Debreczenybe olly jó szappant csinálnak mint Velenczében; de a fenék szappan legjobb.] [Footnote 6: _Látókép_: ez korcsma egy dombon Debreczenyen túl.] [Footnote 7: _Kárakatona_, fekete madár, olly nagy mint egy örves galamb, nagy sereggel tartózkodnak a pusztákon.] [Footnote 8: _Kaczagánt_ viselnek a pásztorok, mások is az alföldön hátokon párduczbőr helyet. Juhbőr ez.] [Footnote 9: _Habda_: egy pár sarú-szár, a pásztorok bocskorok felett lábok szárokon viselik a harmat ellen.] [Footnote 10: A pásztorok szolgafának híják azon fát, a mellyre a tűz mellett, ha főznek, a bográcsot akasztják.] [Footnote 11: Azok vóltak a juhász hat ebeinek neveik.] [Footnote 12: Csordapásztorok sat. ez a római katholikusoknál karácsonyi ének.] [Footnote 13: A tar-varjú vak fekete madár, éjtszaka rút kiáltással szokott szóllani.] [Footnote 14: Majd Füredtől fogva vagyon egy széles árok egész Jászságon keresztűl és paraszt _tradítzió_. hogy valami Csősz király – némellyek ezt a királyt cseh királynak nevezik – akarta vólna az által a Tiszát a Dunába hozni.] [Footnote 15: _Karám_ annyit tészen, mint galyiba vagy gunyhó.] [Footnote 16: A Jászok eredeteket a filisteusoktól dedukálják, tehát a nótárius azon okból nevezi őket azoknak. Mivel Jász-Berény a jászok fővárossa, s ez az a metropolis.] [Footnote 17: A Scithiából kijött kapitányok között eggyike a Lehel vala, ennek a kűrtje ez, magam is ittam belőle; de Jász-Berénybe mint jutott, nincs _traditio_ róla.] [Footnote 18: Jubál az, a ki a muzsikát első kitalálta.] [Footnote 19: A poéták _Midást_ királynak irják, a kinek igen hosszú szamárfülei vóltak és másképpen is tanúlatlan és ostoba vala.] [Footnote 20: Egyiptomban hajdan temetőhelyeken tornyokat építettek, a hová a testeket temették, mellyeket úgy tudták balzsamérozni, hogy mostan is találtatnak illyetén testek; csak hogy a régiség miatt igen feketék; ezeket hívják _mumiának_.] [Footnote 21: Hiúz-mál (=bőr). _Kiadó._] [Footnote 22: _Vert dragon_ igen setét zőld posztó, hogy pedig a kalmároknál jobb kelete légyen, azért hívattatik illy módossan.] [Footnote 23: Szalámi. _Kiadó._] [Footnote 24: _Lakatos_ igen híres és jó magyar szabó mesterember; de taval meghala: Bécsbe lakott éltében.] [Footnote 25: _Sartli_ Nagyszombat várossába lakozó igen jó csizsmadia mesterember.] [Footnote 26: _Kalugyerek_ az oláh, rácz és orosz szerzetesek, basiliták.] [Footnote 27: _Vladika_ oláh, rácz vagyis orosz püspököt teszen.] [Footnote 28: _Slusba_ isteni szolgálat, mellyet oláh, rácz és orosz papok tésznek.] [Footnote 29: _Pluviale_, nagy hosszú széles palást, a mellyet a papi rend csak isteni szolgálatkor vész magára.] [Footnote 30: _Amuletum_, reliquiák, vagyis szentség, mintegy vánkoskában nyakon viseltetik.] [Footnote 31: _Szent Mihály lovának_ mondatik azon fa-szer, mellyre a koporsó tétettetik és vitetik.] [Footnote 32: _Lithurgiának_ mondattatott a régi _ecclésiában_ az, mellyet a mostaniban _misének_ mondanak.] [Footnote 33: _Pruszkora_ tészen apró pogácsákat, a mellynek tetejét az áldozóknak és lithurgiához szentelnek az oláh, rácz és orosz papok.] [Footnote 34: _Bozsenyitza_ az ürmények s ráczok kedves ételek; napon aszott fiatal kecskebakok lapoczkái.] [Footnote 35: _Rakiának_ hívják a ráczok az égett bort s más pálinkát.] [Footnote 36: _Billiet_ franczia szó, ez egy kis czédula, mellyet a külső ajtónál azért a pénzért kiki nyér, a mellyet a helyért fizetni kell, a bémenő ajtónál elveszik ezen czédula-jelt, hogy megfizetett az: ki bé akar menni.] [Footnote 37: Igazán magyarúl mondani a _damaskát kamukának_ kellene; de mivel a közbeszédbe a mai világban inkább a _damaska_ szó gyakoroltatik, én is azért a _kamuka_ szó helyett damaskát tettem verseimbe.] [Footnote 38: _Parfumírozott_, teszi, a ki magát szagos kenetekkel, hasonló vizekkel békeni-feni, hogy jó szag éreztessen testéről s ruhájáról.] [Footnote 39: _Manónak_ mondatik a rosszlélek a magyaroknál.] [Footnote 40: _Lódítani_, _indítani_, _símítani_, a magyarok mintegy allegorice mondják, azt értvén azon, hogy megverik aztat, a kinek ezek mondatnak.] [Footnote 41: A dámák öltözetjeinek nevei mivel a versekben kimagyaráztatnak, nem tartom szükségesnek betűkkel való megjegyzéseket és a versek alatt teendő kijegyzéseket.] [Footnote 42: _Paraszol_ olly ellenvető legyező a nap ellen, mellynek a teteje kerekdék és széles. _Paraplü_ is hasonló eszköz az eső ellen.] [Footnote 43: _Sapó pá_ annyit tészen, hogy a fejére nem teszi kalapját, hogy a _frisúra_ meg ne romoljon, hanem hóna alá.] [Footnote 44: Teszi a szép s jó erkölcsök tudományját, mellynek a becsűlet czélja.] [Footnote 45: _For zsoli par Dió_, annyit tesz francziájúl: Isten látja, hogy szép.] [Footnote 46: Notterdámák Pozsonyba franczia apáczák, kiknek fő kötelességek a kisasszonyok nevelése.] [Footnote 47: _Lipsiába_ professor Gotsédnek felesége nagyon tanúlt vólt, főképpen poéta vólt és jeles német _orátor_.] [Footnote 48: _Lámát_ tartják a tatárok azon nagy szent és főpapnak, ki még soha meg nem hólt, templomokat, óltárokat építettek nékie, az ő lakását Butan országba a Putala hegyén tartják lenni.] [Footnote 49: A _boloniai kutyácskák_ mind olly gyapjasok mint a magyar júh, és kicsiny marad.] [Footnote 50: _Diánna_ a vadászat istenasszonyja írattatik kutyákkal, tegez- és nyilakkal, a feje tetején pedig holdvilág.] [Footnote 51: _Hermafrodita_ az, a ki egy holnapba férfi, a másikba asszony.] [Footnote 52: _Xantippé_ ama híres bőlcs _Socratesnek_ vala felesége; de felette mérges és tökélletlen asszony vala.] [Footnote 53: Krimia Tatárországnak egyik tartományja, a Fekete és Azóvi tengerek között. A rómaiak _Tauritániának_ hítták.] [Footnote 54: _Bessarábia_, _Moldva_, _Ukránia_, a Duna és Fekete tenger között fekvő ország.] [Footnote 55: Spáhi, a lovasság vagy cavalleria. Jancsárság infanteria.] [Footnote 56: Nagyvezér. Ez császár után első személy, első miniszter] [Footnote 57: Seráskier bassa, ez utánn való személy.] [Footnote 58: Ága, a jancsároknak fővezére.] [Footnote 59: Kán, a tatárok fővezére.] [Footnote 60: Kapuczi bassa, a hajós sereg fővezére, admirál.] [Footnote 61: _Matrószok_ a hajókon lévő szolgák.] [Footnote 62: Szokása ez a városi polgároknak, különösen a bécsieknek, mindenféle _plánumokat_, _projectumokat_ tenni a kávéházakban és ital közben, a háborúnak idején.] [Footnote 63: _Kozákok_, a Don és a Bog vize körűl lakó nép, mintegy fél tatárok; de ó hitűek; sok számmal vagynak, a fegyverjek hosszú hegyes tőr, ők _pikának_ hivják, a csatába _kolit_, _kolit_ kiáltanak: azaz _szúrjad_! _szúrjad_!] [Footnote 64: _Hiripi_ és _Súgár_ Szathmár várossába jeles két czigány muzsikusok.] [Footnote 65: Túl a Tiszán a parasztság a tengeri buzát vagyis kukoriczát málénak is szokta nevezni.] [Footnote 66: Peleskéhez igen közel van egy faluhely, melly Zajtának neveztetik, most már ott egy puszta templom áll.] [Footnote 67: Ugocsa vármegyében vagynak néhány faluk, a melyeknek nevek _Palád_, azért is mondatnak Paládok, vagyis Paládság.] [Footnote 68: A katona angyalbőrnek nevezi a pantallért.] [Footnote 69: _Mekka_ arábiai város, a hová Mahomet szalada és ott meg is hala, vaskoporsóba függ, mintha levegőégbe állana, azért eztet nagy csudának tartják a törökök, pedig mágnes kövek tartják ezen koporsót.] [Footnote 70: _Castriótát_ a törökök _Epirus_ és _Albánia_ fejedelmének tették, elpártolt utóljára tőlök és ellenek hadat kezdett, a mint is 16,000 népével negyvenszer verte meg egymásután a törököt, azért Scándernek nevezték, mely törökűl Sándort tészen és oly nagy vitéznek tartatott tőlök, mint Nagy Sándor vala.] [Footnote 71: Avasnak hívnak Szathmár vármegyében egy egész _processust_, melly tiszta oláhságból áll.] [Footnote 72: Lásd Verbőczi Part. II. Titt. 30.] TARTALOM. I. GRÓF GVADÁNYI JÓZSEF. _Bevezetés_, irta Négyesy László 5–66 Egy falusi notáriusnak budai utazása 67–209 II. FAZEKAS MIHÁLY. _Bevezetés_, irta Négyesy László 211–246 Ludas Matyi 247–266 Kisebb költemények 267–306 Ruszánda a moldva szép 268 A grácziákhoz 271 Egy véres ütközet estvéjén – Az öröm tündérsége 273 Végbúcsú Ámelitől 275 Ugyanahhoz 277 A korán jött esőhöz – Az én kis kertem 278 A bölcs 283 Szükségben segítség 284 Az önnönszeretet 286 A megégett debreczeni nagytemplom 289 Nyári esti dal 291 Hortobágyi dal 292 Ki a bóldog? – Csokonai V. Mihály halálára 296 Egy gazdaságtanító könyvre 297 Az élet – Az új bor – A szerencsés történet 298 Kölcsönadott gyümölcs – Jó a bor – Exsurge cor meum 299 A serdülő bajuszhoz 300 Kalendáriom magyarázatja 301 Aggodalom 302 Végbúcsú 303 [Transcriber's Note: Javítások. Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: 5 |szenvedett, Hadik |szenvedett. Hadik 11 |mentorral, A |mentorral. A 15 |(1758), Közben |(1758). Közben 16 |az ú. n, |az ú. n. 18 |szememnek leve, |szememnek leve. 20 |az első, |az első. 26 |öeszevagdalása, a |összevagdalása, a 44 |közrebocsáttatott.» |közrebocsáttatott. 73 |utazások olyasására |utazások olvasására 98 |illy consequenliát |illy consequentiát 126 |hamuszínű frakkha’ |hamuszínű frakkba’ 143 |tíz óráta |tíz órára 217 |Egy más alkaommal |Egy más alkalommal 239 |áll, Legtöbbször |áll. Legtöbbször 244 |szerkesztette, Kisebb |szerkesztette. Kisebb 304 |a moldvai szép |a moldva szép]