# Gaal György magyar népmese-gyűjteménye (2. kötet)

## Part 14

Book page: https://www.cyberlibrary.org/hu/books/gaal-gyorgy-magyar-nepmese-gyujtemenye-2-kotet-39336/index.md

Egykor amidőn így búsúlt, el talált ismét menni a bolondhoz; ez akkor is a pénzét exercíroztatta, és lármázott mellette; a leány bármely nagyon szomorkodott is, mindazonáltal még sem tarthatta meg magát a nevetéstől; amidőn ezt látja János hogy őneki szomorúságában is tetszik, kihúzta a kardját, és kiabált: hej, jobb szárnya előre, s a többit; itten látja a leány az ujján az ő saját gyűrőit; hát azt tanálja magában gondolni: ez biz az én gyűrőm; megszólítja: hallod-e te, nem vagy te bolond, hanem másokat tartasz annak; hol vetted a gyűrőmet? nemde te voltál tegnap estve énnálam? Eleintén mondja János: mit beszélsz? és mentegette erőssen magát, de minthogy a leány megölelte, és kérte hogy ne tetesse magát bolonddá, úgy nagy nehezen okosan megszólamlott. Itten kérdi a leány Jánostól: No édes lelkem, már mostanába mondd meg hogy hívnak, és miféle dolgodban jársz? Ez ugyan megmondotta a rajta esett szerencsétlenséget, de azt még se mondotta meg, hogy ő királyfi volna; itten a leány, minthogy János szép gyenge orcájú, máskülönben a szemiből is valami különös nemesi erkölcs látszatott ki, azt mondja nekie: tudod-e mit, János, délután várj meg engemet itten ilyenkor, és egy zacskó aranyat hozok számodra. Ő valóban meg is várta őtet, és a leány szavát is megtartotta. Amidőn a zacskó aranyat általadja Jánosnak, mondja már mostanába: menj be a városba abba a kocsmába aki az apjáé volt, és végy magadnak egy különös szobát, és csináltass magadnak a legjobb szabó által szép gavalléros ruhákat, és úgy jőj be vasárnap a templomba, és ülj az első székbe; ottan lesz az én atyám is, ez pedig igen kedvelli az ífjakat, és magához fog híni ebédre, köszönd meg és jőj el. Jól vagyon; amint már mindezeket a János jól megértette, szinte úgy is cselekedett; az elkészített szép ruháját felvette, és még elébb ment be a templomba mint a leánynak atyja, és beült az első székbe. Amidőn a leány az atyjával bement, és leültek, szinte csudálkozott rajta, hogy ilyen külsőországbeli gavallér itten tanálkozik. Kinek örűlt itten a szíve jobban mint a leányé; az atyja pedig bátran megszólítja, kérdi: hogyha meg nem bántaná az urat a kérésem, mint esmeretlent bátorkodom egy barátságos ebédre mára meghíni; amelyet János megköszönt. Amidőn már a templomból haza mentek Jánossal egyetemben, mindenekben kedvét keresték a vidékinek; beszéd közt kérdi a leány atyja: ugyan nem volna-e kedve megházasodni? amelyre mondotta: még nem, mivel több országokon is szeretnék keresztülmenni, és mindeneket megpróbálni; de minthogy sokat beszéltek János fülibe, meggondolta magába aztat, hogy ő atyját meghazudtoltatta, és mi lesz őbelőle? már úgy se mer többé visszamenni: jobb lesz őneki még is megházasodni, legalább békével fog élni. Itten kérdi a János: hát kedves úr, kit szerezne nekem feleségűl? feleli: akit akar itten ebbe a városba, mindegyiket. No tehát nem bánom, hogyha leánya hozzám jön, én elveszem. Kiki gondolhatja a leánynak örömit: itten harmadnap mindjárt öszveesküdtenek, és gazdaságokat a lakodalom elvégzése után szerencsésen folytatták, és a két ífju házasok igen csendesen éltek egymással.

Egykor eszébe jön Jánosnak: bizony még is haza kellene az én atyámhoz menni, és engedelmet tőle kérni; de még is féltette a bőrit, hanem elhatározta magába, minekelőtte haza menne, írni fog édes atyjának egy alázatos levelet, amelyet meg is cselekedett. Egykor leül délután az asztalhoz, és ír, hát amidőn egy két rendeket írt volna, bejött a felesége, ő pedig elkapta írott levelét; eztet észre vette a felesége, nem tudta ezen cselekedetit mire vélni, kérte őtet sokáig csakhogy mutassa meg a levelet, de mind hiába volt, hanem annyit mondott nekie, hogy az atyjának ír. Akkor csudálkozott el a felesége, mivel aztat mondotta hogy szüléi nem volnának. Kérte feleségét, hogy most távozna tőle, rövid idő alatt úgy is mindeneket meg fog mondani. Így eltávozott, és folytatta kezdett írott levelét, és megírta atyjának egész volt szomorú esetjeit, és hogy meg is házasodott, egy gazdag kereskedőnek leányát vette el, bocsánatot is kért: ha megvetette is őtet, legalább halála után ne átkozza, minthogy olyan cselekedeteket vitt véghez. Itten amidőn már az atyja megkapta levelét, és felszakasztotta, örűlt csak azon okból is, hogy János fiától levelet kaphatott, annál inkább hogy az ő ártatlansága még sziviben lakott; ezekre meglágyult az atyjának a szíve, hogy az ő fia oly szépen kéri őtet, és bánja tett cselekedetét, azért az atyja mindjárt visszaírt, amelyben volt: Édes fiam János, megkaptam írott leveledet, és tudom hollételedet is, azért el sem is mulaszthattam a levélirást; azon különösen örűlök, hogy az isten még éltet, és hogy jó egészségbe vagy; és hogy megházasodtál, azon épen nem haragszom, és kívánom is látni feleségedet; amire kértél, mindeneket megengedek, csak gyere mentől elébb hozzám feleségeddel egyetembe, hogy megláthassalak benneteket; máskülömben rosszúl is vagyok. Ezt amidőn János felnyitotta, örömkönyhullatások közt ment feleségihez, és az ő szüléihez, hogy mit ír az ő édes atyja; akkor hűltek el itten valamennyien, hogy az ő leányokat királyfi vette el; és bezzeg még százszortább nagyobb tisztelettel voltak eránta, mint régenten. A rendelés más napra megtétetett, és feleségestől és szüléivel egyetemben elmentek János atyjához.

Amidőn már odaérkeztek, bemennek hozzája, térdre esik a János, és mégcsokolja atyjának a lábát, és mutat a feleségire, akit az atyja jól megnézett, és meg is csókolt, és mondotta: no édes fiam, isten áldjon benneteket; és mint más napra megkoronáztatta, és még éltiben a birodalmat általadta neki, az atyja pedig nem sokára meghalt. Ekkor a két bátyjai előljöttek ugyan mint főtisztek, de ellenben egész invalidusok voltak, úgy meg voltak sebesítve: ezek örűltek az öcscsöknek szerencséjén, hogy van egy ép közöttök, aki kormányozhatja az országot; és itten elbeszéllették egymásnak sorait, de bizony akinek a világon pátrónusa nincsen, avagy pénze, bizony nem szolgál annak a szerencse se, mint a két királyfinak, akik egész főhadnagyságig hozhaták annyi idő alatt. Igy a Jánost, mint amely legszerencsétlenebb volt, jóllehet hátát megszellőztették, a felesége szerette, és szüléi is ott maradtak nála, míg meg nem haltak. És így rövid idő alatt elment az egész történetnek a híre az országba hogy mint szolgált a szerencse a kereskedő leánynak. Igaz hogy ő, amidőn bolondnak tette magát, akkor is segített rajta: így tehát valóban megérdemlette ezen szerencsét, s így lett véges vége.

[Transcriber’s Note:

Alternative spellings have been retained as they appear in the original.

List of corrected typographical errors: Page 12, "azt mondotta Erzébet" changed to "azt mondotta Erzsébet" Page 14, "a két téstvére" changed to "a két testvére" Page 31, "oskola utan" changed to "oskola után" Page 35, "Amidőn a kiraly" changed to "Amidőn a király" Page 69, "es felugrott" changed to "és felugrott" Page 91, "egy vén asssony" changed to "egy vén asszony" Page 94, "szerezhetünk penzt is" changed to "szerezhetünk pénzt is" Page 95, "tetszesök szerint" changed to "tetszésök szerint" Page 108, "megeresztem a vivet" changed to "megeresztem a vizet" Page 143, "voltam a királykiasszonyt" changed to "voltam a királykisasszonyt" Page 172, "Károly a kaplárjával" changed to "Károly a káplárjával" Page 232, "hírét felhagyja," changed to "hírét felhagyja." Page 236, "vigyázzon reájok tavolról" changed to "vigyázzon reájok távolról" Page 238, "most a tánácsadáson" changed to "most a tanácsadáson"]