# Esik a hó: Novellák

## Part 8

Book page: https://www.cyberlibrary.org/hu/books/esik-a-ho-novellak-40669/index.md

Én tudom mér haragudott a papám, mert a mamám a darabba nagyon csókolta a Bubáky bácsit, aki a hősszerelmet játszotta a darabba. Egész hazafelé a papa nem szólt semmit, csak a mamám beszélt és adott nekem egy virágot az én drága mamám. (Sóhajt.) (Szünet.)

Ha én leánynak születtem volna, én is szinésznő lennék, mint a mamám. Olyan szép, drága szinésznő és szagos ruhába járnék. (Sóhajt.) de én tisztességes katona leszek mondta a papa.

Én rám nem kell vigyázni, mondta a papa. (Köhög.) Az én papám olyan erős… háromszor olyan erős, mint a legerősebb ember a világon… Én magam is be tudom venni az orvosságot, mondta a papa… Én tudom, mért busul mindig a papa, mert a mama sohase lehet otthon és csak nagyon későn jön haza, mikor én már alszom… Én megmondtam a papának! nézd, papa, hát nem jöhet haza, ugy-e, (ujjain számol) ugy-e délelőtt egyig van a próba, akkor ebédel kettőig, kettőkor a szabóné, meg a kávéház miatt, ugye, az hozzá kell a domborításhoz. Aztán hatkor már a szinháznál van, na most a darabnak tizenegykor vége, akkor még vacsorázik… A Málnássy bácsi hazakiséri…! (Köhög.) Hát ugy-e, papa, még nem lehet itt. Mondja az én papám, hogy csak aludj fiam, én úgy is teszek, mintha aludnék, de nem alszom, megvárom, mig hazajön a szinésznő, olyan szép az én mamám… és hazajön és olyan jószagu, mikor elmegy az ágyam előtt és olyan szépen suhog… Es a papám, multkor, mikor a premier volt, vett virágot és én nekem kellett odaadni a mamának, de olyan soká jött a mama és akkor fáztunk meg a papával a szinház előtt… (Köhög)… de az én papámnak nem árt, mert a papám olyan erős, hogy egyszer fölemelt há… há… háromszáz kilót. De én egy kicsit megfáztam… és olyan sötét volt az ucában… és a szinházba belül nagyon világos volt… és azóta köhögök kicsit… és mindig olyan hamar fáradt vagyok… (Köhög.) De azért megvárom most már a mamát… (körülnéz)… majd addig leülök valahová… aztán… megvárom a mamát… és odaadom a csokrot… (Leül, középen egy székre. Nézi a közönséget.) Né… mennyien vannak… telt ház… majd fog örülni a mamám, ha jelenése lesz… (Köhög.)

Borzasztó nagy sikere volt az én mamámnak a „Lancelot“-ba. Jelenés közben is volt taps, mert a mamám gyönyörűen játszotta a szerelmet a Lancelot-val, fölemelte a karját a mamám és olyan furcsán, olyan kiabálósan mondta (fölemeli karjait, elváltoztatott nőies hang) „A gyermekem, Lancelot! Gondold meg, a gyermekem! Ki adja őt vissza nekem, ha egyszer elveszítem?!“ És a mamám sírt, mindenki sírt, olyan szépen sírt az én mamám, de csak olyan szinháziasan sírt pedig, nem igazán, azt lehet domborítani, így: „bü… hű! bü… hű!“ (mű sirást produkál, utána erősen köhög, nevetve mutatja a szemeit). Tetszik látni? Egy könny nincs a szemembe. Ez a szinházias sírás. Hja, ja (sóhajt).

(Szünet. Álmosan elgondolkozva himbálja a lábait, maga elé néz. Hirtelen indulatosan megrántja a vállait). A Suléti!… nem rossz! (Megvetően legyint. Szünet). A Suléti! Az is szinésznő? (A közönség felé fordúl, bizalmaskodva). De hiszen a Sulétinek a pofája tele van szeplővel és görbe orra van és nincs semmi hangja. Miért tetszik tapsolni a Sulétinak, kérem szépen, közönség úr,… (közelebb hajol, körülnéz, habozik, szájához emeli kezét, súgva)… ne tessék tapsolni a Sulétinek, mert az árt a mamámnak, ő nem mondja, de én azt látom. Az én szép, drága szinésznő mamámnak tessék tapsolni… mert ő domborítja szépen a végszójelenést a Lancelot-ba, mikor a szerelem van… Én azért jöttem, hogy megmondjam ezt, tisztelt közönségnek… hogy annál a jelenetnél tessék tapsolni, mert ott van a domborítás… és annak örül az én szép, drága, jószagú mamám… Tessék tapsolni a mamának… de ne tessék megmondani, hogy én mondtam… (köhög) mert annak nem örülne a mamám… (köhög)… a mamám nem szereti, ha idejövök, mert ő nagyon el van foglalva… Hát azért ne tessék megmondani neki… én még egy kicsit itt ülök most… aztán vissza szököm a kuliszákba és hazaszaladok… és nem tudja senki, hogy itt voltam… csak a közönség úr… (Köhög. Elgondolkodik. Ásit).

Hja, ja. Bocsánatot kérek, hogy olyan álmos vagyok. De nagyon későig vártam, hogy ideszökhessek. Már úgy tettem, mintha lefeküdnék… a papám is lefeküdt és kotorászott a mamám fiókjában… aztán nagyon hideg volt és a papám lefeküdt… és nagyon csodálkozott valami leveleken, amiket pedig én már rég láttam… a Málnássy bácsi írta… (Ásit, köhög. Szünet. Lóbálja a lábait)… Hát te ezeket láttad, édes fiam… kérdezte a papám… mondtam, hát persze, hordárral gyüttek… (Ásit)… Erre kialudt a lámpa, nem volt több petróleum… a papám magához húzott az ágyba, mert hideg volt… mondtam a papának… (Ásit. Köhög)… rosszak ezek a petróleumok… a szinháznál vannak az izzófények… ez elég annak a sok közönségnek… ez meg kettőnknek se elég… Erre… (Ásit)… erre megint sírt a papám… mondtam a papának… mer má, álmos voltam… hiszen te olyan erős voltál (Ásit) megvertél három rablót… itt van három rabló,… a… a hordár… (számol) a… az izzófény… meg… meg… a… a… közönség… hát mér nem vered meg… Erre a papám még mindig sírt… Erre aztán sorra még kérdezte a papám,… hogy én mért nem olvasom a Robinsont, amit vett nekem… mondtam a papámnak… hogy az nekem unalmas… erre kérdezte, hogy hát akkor mi az érdekes… mondtam… a… a szinház érdekes… és akkor még nagyon soká vártuk a mamát… és nekem nagyon kellett köhögni, de nem akartam… és akkor… (Ásit) és akkor a papám elaludt… és én kezdtem nagyon félni… mer még mindig nem jött… és akkor gondoltam, ideszökök… és lassan felöltöztem… és kiszöktem… és vettem virágot… mert az én drága szinésznőm nagyon szereti a virágot, az én szép, drága mamám… Hát csak ezt akartam mondani.. (Ásít)… hát csak ezt… és most megyek… hogy ne vegyenek észre, hogy vele jöttem… hát ne tessék szólni… (Ásit) arról… hogy itt voltam… mert akkor baj lesz megint… (köhög, ásit)… hát csak azt akartam mondani… hogy ott tessék tapsolni… annál a jelenetnél, amikor… a Lancelót-val… és kérem… (előrebukik a feje)… és kérem szépen… már megyek… már megyek haza… hát csak… hogy tapsoljanak a mamának… (visszabukik a feje, a karjait leejti. Álomban motyogja)… Tapsoljanak a mamának… (Elalszik).

(Csöngetnek).

* * * * * *

Transcriber's note: Javítások. Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

8 terveim Magam terveim. Magam

10 eléggé, Egy percig eléggé. Egy percig

13 os szkedvüen és dideregve rosszkedvüen és dideregve

13 nézett, Nézd nézett. Nézd

14 földön Köréje földön. Köréje

15 Otthagytam, Nekitámaszkodott Otthagytam. Nekitámaszkodott

24 megfagyott, Arcába néztem megfagyott. Arcába néztem

24 hadd abba, Hadd abba hadd abba. Hadd abba

63 reggele… reggele…“

67 Mert szeretlek, ó örökkvalóság! Mert szeretlek, ó örökkévalóság!

89 most érke-kezett most érkezett

92 fogtok megérteni. fogtok megérteni.“

92 benne, kiterjedásükön benne, kiterjedésükön

94 szánlak tiíetek szánlak titetek

95 Snob!. Stréber! Snob! Stréber!

95 Metafizika Metafizika.

101 mtntha a tüdejéből mintha a tüdejéből

101 belő-belőlük belőlük

104 vésztjósló némasággel vésztjósló némasággal

126 teremtett, Látni teremtett. Látni

134 észre.., beszöktem észre… beszöktem

136 En tudom Én tudom

137 háromszáz kilót, De háromszáz kilót. De

137 bü… hű! bü… hű!“ „bü… hű! bü… hű!“

139 láttam.,. a Málnássy láttam… a Málnássy