# Eredeti népmesék (2. rész)

## Part 10

Book page: https://www.cyberlibrary.org/hu/books/eredeti-nepmesek-2-resz-39386/index.md

A pinczében hét kád volt egymás mellett sorjában elhelyezve. Ezekben pedig élire verve szám nélküli sok pénz; az egyikben volt vert-arany, a másikban termő-arany, a harmadikban nyers-arany, a negyedikben vert-ezüst, az ötödikben termő-ezüst, a hatodikban nyers-ezüst, a hetedikben pedig, mely ugy a szegletben állott, rézpénz.

Most az ördög azt mondta a Jankónak, hogy válasszon abból, a melyikből tetszik; akár az aranyból, akár az ezüstből, akár a rézpénzből.

De Jankó egyikből sem választott.

És ezer volt a szerencséje! mert mihelyest akármelyik kádpénzhez hozzá nyúlt volna, az azonnal lobbot vetett volna s ő ott, tüstént azon szempillantásban izzé-porrá égett volna!

Mondom, hogy Jankó egyikhez sem nyúlt, előfogta az ördögöt, hogy fizesse meg neki azt a kanpoltrát, melyet holdvilágnál sírdombon nyert tőle.

Az ördög nem tudott fizetni. Jankó azért elővette a sut-zsákot; kinyitotta a száját és ezt az egyetlenegy ördögöt is bele hajította.

Jankó aztán a sut-zsákon hurkot vetett, a hátára hajította s hazafelé indult a pokolból.

De most az volt a kérdés, hogy menjen ki, hogy el ne tévedjen, mert 32 szoba során keresztül menni nem bolondság ám!

Nem is jött volna ki onnan senkisem; de a mi Jankónk mégis kijött.

Kijött pedig azért, mert ő eleve élt a gyanúperrel, mindegyik szoba ajtajában egy-egy kártyát hullatott el.

Igy jött vissza Jankó a pokolból, igy nem tévedt el s még azon éjszaka haza is ért.

Otthon aztán tizenkét kovácslegényt kért a falu birájától. Az adott neki. Ő aztán a tizenkét kovácslegénynyel, mindegyik kezébe egy-egy mázsás pörölyt adott, a sut-zsákot össze-vissza kovácsoltatta s mindaddig verette-üttette, míg az nem porzott.

Mikor aztán a sut-zsák porzani kezdett, kinyitotta annak a száját és a port szélnek eresztette.

E porból lett a vöröshangya. Azért oly mérges a vöröshangya csipése, mert ördögporból való.

E napságtól fogva nincsenek ördögök.

A falu aztán Jankónak ezért a szolgálatáért egy bornyas tehenet adott.

Ő pedig aztán a bornyas tehenet elvitte a vásárra, hogy majd sóra-húsra ragaszt belőle egy pár garast. De a mint egy rengeteg erdőn keresztülmenne, egy fiatal sudar fa elkezd a mi Jankónk előtt hajlongani, csikorgani.

A bolond azt gondolta, hogy a sudar fa a tehenet akarja megvenni.

– Megveszed, kérdi a bolond, megveszed?

A sudar fa csak nyikorgott, csak hajlongott előtte.

– No, ha megveszed, itt hagyom; de holnap reggel az áráért eljövök s ha akkor meg nem fizetsz, ezt a nagy apádat, mely itt melletted áll, tüstént ki vágom.

Jankó aztán a borjas tehenet a sudar fához kötözte s azzal hazafelé bandukolt.

Másnap aztán Jankó, hátára vetvén egy fejszét, elindult a rengeteg erdőbe a pénzért.

Hogy odaért, hát látja, hogy a farkasok a tehenet borjával együtt még azon éjszaka megették, csak a kötele, csak a csontja maradt ott, a pénznek pedig se híre, se neve.

Megharagszik a mi Jankónk, hogy őt a sudar fa így rászedte, ugy rászedte, neki esik a vén fának, mely a fiatal fa mellett állott s a fejszével vágni kezdte.

Csak vágja, csak vágja, egyszer a fa oldalából egy irtóztató nagy rakás pénz dölt ki.

A Jankónak sem kell több, hazaszaladt, kocsit hozott s a sok pénzt hazaszállitotta.

Sok volt a pénz, ezért szó se lehet arról, hogy meg lehessen számlálni. No, ha nem lehetett megszámlálni, vékával kell megmérni. Azám, csak volna, de még ez se volt!

– No, ha nincs vékánk, szólt a szegény ember, eredj el fiam a paphoz, kérj tőle vékát, de meg ne mond neki a világért se, hogy pénzt mérünk.

Jankó elmegyen a paphoz, megáll előtte mint a peczek s szót szólt:

– Köszönteti tiszteletes uramat apám-uram, adjon egy üres vékát, mert pénzt mérünk.

A pap adott neki, de fölébredt benne a kiváncsiság, hogy valjon ez a bolond igazat beszél-e?

Mondom, hogy a tiszteletes urban fölébredt a kiváncsiság, a szegény ember házához sompolygott s betekintett az ablakon, hát látja, hogy a szegény ember, meg a fia, ketten mérik a pénzt; egyik a zsákot tartotta, másik pedig az aranyat lapátolta.

Itt a szegény ember észreveszi, hogy a pap az ablakon leskelődik, neki sem kell több, kiküldi a fiját egy nagy ebadta bunkos bottal, hogy ijessze meg a papot, de vigyázzon, nehogy agyon üsse.

Itt a bolond kimegyen a furkos bottal s ugy ütötte főbe a papot, hogy az még a kis-körmét se mozditotta meg, hogy még azt se mondhatta, hogy: bá! Pedig ép ekkor kezdett pitymallani, ép ekkor szürkült az idő.

Itt a bolond mit mit nem cselekszik, a hátára veszi a papot, elvitte a szomszéd asszony kertjébe még pedig oda, a hol a hagymás ágy volt. Egy fej vörös-hagymát nyomott a pap kezébe, mintha az a hagymát kezdené dézmálni, pedig a szomszéd asszony kardos egy asszony volt, ki még a papnak sem engedett.

Itt lelkem teremtette mi történik a dologból, mi nem, a szomszédasszony észreveszi, hogy valaki a hagymájában gazdálkodik.

Ennek se kell több, beszalad az azsagért s ugy főbe találta kolintani a papot, a mint ott guggolt, hogy az menten, tüstént azon szempillantásban felfordult, és csak ekkor vette észre, hogy az a tiszteletes ur volt.

Megijed az asszony, hogy ő a papot igy ütötte, ugy ütötte agyon.

A mi Jankónk úgy a kerités mellett leste, hogy mit csinál az asszony, hogy mint sír-rí fejre kulcsot kézzel.

Megszánta Jankó a szegény asszonyt, átkiált a keritésen ilyeténképen:

– Mit sír, mit rí szomszédasszony olyan keservesen?

– Hogyne sirnék, oh jó Jancsi! mikor a tiszteletes uramat, ki ide jött hagymát lopni, agyonütöttem.

– Sose sírjon azért szomszéd asszony; kisebb gondja is nagyobb legyen annál! mert ha nekem jó pénzzel megfizet, elsímítom én a dolgot.

– Oh jó Jancsi, a mi pénzem van, mind odadom; pedig csuporral áll a huszas a láda fenekén!

– Nem kell nekem a kigyelmed pénze, van nekem elég, de ha a leányát, a Juliskát, nekem adja – ugyis régota szeretjük egymást – még a hajaszála sem görbül meg.

Az asszony igérte, esküjével megpecsételte, hogy neki adja feleségül egyetlenegy legkedvesebb leányát, ki a faluban a legszebb leány volt.

A bolondnak se kell több, ismét a hátára veszi a papot, átvitte a másik szomszédba, hol a gazda böllér-mesterember volt.

Mondom, hogy a papot átvitte a szomszédba, a hidas ajtaját kinyitotta, egy disznót ugy szíven szúrt, hogy az még nemis nyikkant, aztán a papot, kezébe adván egy nagy kést, a disznó hátára ültette, mintha az ölte volna meg a szegény párát.

Itt fölébred a böllér, kimegyen a szobából, hát látja, hogy a hidas ajtaja tárva-nyitva van.

– Tyű, disznó teremtette! kiáltott a böllér, itt nem jol van a dolog! A böllér aztán kezébe kap egy vasvillát, s ugy oldalba teremtette a papot, hogy menten lefordult a disznóról.

És a böllér csak ekkor vette észre, hogy az a tiszteletes ur volt.

Neki se kell több, szalad egyenes a faluházához, hogy a tiszteletes ur igy akarta ugy akarta a disznaját ellopni, hogy egyet már le is szúrt, hogy ő aztán így ütötte, ugy ütötte agyon a tiszteletest, bár csak egyet huzott rá.

A birákok aztán kimentek a helyszinére s azt mondták a tiszteletes úrra: úgy kell neki, mért akart zsivány lenni, mért akarta a más disznaját ellopni.

A szegény böllérnek pedig semmi baja sem lett.

Jankó aztán a falu legszebb leányát elkendőzte, eljegyezte, aztán lakzit laktak s még most is élnek nagy boldogan hogyha meg nem haltak. A sok pénz még a Jankó eszét is meghozta.

_Wigand K. F. könyvnyomdája Pozsonyban._

TARTALOM.

A hamupipőke 3 A nádszál kisasszony 35 Az aranyhajú kertészbojtár 65 A csodaszörny 101 A Lidércz 127 Prücsök János 143 Patkós Körmöndiné 157 A mostoha leány és az édes leány 169 A szegény ember és az obsitos 189 A terhes asszony 197 A vén leány 203 A boszorkány 209 Bolond Jankó 213

[Transcriber’s Note:

Alternative spellings have been retained as they appear in the original.

List of corrected typographical errors: Page 5, "mintha élte gyökéren" changed to "mintha élte gyökerén" Page 6, "adott neki almizsnát" changed to "adott neki alamizsnát" Page 7, "te jóféle bátyaid" changed to "te jóféle bátyáid" Page 15, "hintóslovak kicsisának" changed to "hintóslovak kocsisának" Page 19, "viszed a tizenharmamadikat" changed to "viszed a tizenharmadikat" Page 24, "valászolt a Hamupipőke" changed to "válaszolt a Hamupipőke" Page 31, "kedves gazdam" changed to "kedves gazdám" Page 37, "hanem az ő feléségének" changed to "hanem az ő feleségének" Page 42, "haróm aranyhajszálat: majd" changed to "három aranyhajszálat: majd" Page 45, "fényes tekintétet" changed to "fényes tekintetét" Page 46, "gazdaját ismét láthatja" changed to "gazdáját ismét láthatja" Page 55, "Aztan összeölelkeztek" changed to "Aztán összeölelkeztek" Page 55, "felmázott a fűzfára" changed to "felmászott a fűzfára" Page 60, "kirepűlt az alakon" changed to "kirepűlt az ablakon" Page 62, "Ez ismétlődődött" changed to "Ez ismétlődött" Page 63, "de Jáncsi azt" changed to "de Jancsi azt" Page 68, "a mi Jacsinknak" changed to "a mi Jancsinknak" Page 69, "zokog keserven" changed to "zokog keservesen" Page 73, "lánczos fekete kutja" changed to "lánczos fekete kutya" Page 78, "elvezett az aranyalmája" changed to "elveszett az aranyalmája" Page 82, "kéri a közepső" changed to "kéri a középső" Page 85, "felsegés királykisasszony" changed to "felséges királykisasszony" Page 87, "fésülködik a kapszás fejű" changed to "fésülködik a kapczás fejű" Page 89, "aranyalmat is megkapja" changed to "aranyalmát is megkapja" Page 89, "azt sem tudtak: bosszankodjanak-e" changed to "azt sem tudták: bosszankodjanak-e" Page 92, "kogy neked sok" changed to "hogy neked sok" Page 93, "ki nem bújt a köréből" changed to "ki nem bújt a böréből" Page 93, "vezett kutyát agyonlövi" changed to "veszett kutyát agyonlövi" Page 97, "hol ott hagya jó tátoslovát" changed to "hol ott hagyta jó tátoslovát" Page 98, "hanem leoldolta" changed to "hanem leoldotta" Page 105, "minden isenadta nap" changed to "minden istenadta nap" Page 109, "mepszólal egy hang" changed to "megszólal egy hang" Page 116, "A csodaszörry abban" changed to "A csodaszörny abban" Page 159, "keze-lába összesugorodott" changed to "keze-lába összezsugorodott" Page 122, "búbájos asszony" changed to "bűbájos asszony" Page 130, "ki ne erezd" changed to "ki ne ereszd" Page 131, "tüstent azon szempillantásban" changed to "tüstént azon szempillantásban" Page 131, "tüstent fölébredne" changed to "tüstént fölébredne" Page 134, "üvegcsengetjü ilyeténképen" changed to "üvegcsengetyü ilyeténképen" Page 171, "annak a masiknak" changed to "annak a másiknak" Page 185, "ezt kiabalván" changed to "ezt kiabálván" Page 202, "a tütejed és a májad" changed to "a tüdejed és a májad" Page 206, "ásított: mondván:" changed to "ásított, mondván:" Page 217, "a harangszó csendíteni jött" changed to "a harangozó csendíteni jött" Page 219, "kutját is kár kiereszteni" changed to "kutyát is kár kiereszteni" Page 221, "szinte haragni" changed to "szinte harapni" Page 221, "egészen megvilásogodott" changed to "egészen megvilágosodott" Page 224, "fa csak nyigorgott" changed to "fa csak nyikorgott" Page 228, "tiszteles ur volt" changed to "tiszteletes ur volt" Page 228, "ütötte agyon a tiszeletest" changed to "ütötte agyon a tiszteletest" Page 228, "azt mondtak a tiszteletes" changed to "azt mondták a tiszteletes"]

End of Project Gutenberg's Eredeti népmesék (2. rész), by László Merényi