# Az Atlasz-család

## Part 16

Book page: https://www.cyberlibrary.org/hu/books/az-atlasz-csalad-27685/index.md

--Én vagyok, Sándor--mondá férjéhez simulva--visszajöttem, elfoglalom ismét helyemet oldalad mellett. Az a gyanú, mely egykor elüldözött tőled, többé nem taszíthat el egymástól; az a föllázadt önérzet, mely egykor távozásra kényszerített, most már elnémult. Bízol-e bennem, vagy nem bízol, nem kérdezem többé; most már csak eskümre emlékszem, melyet az oltárnál fogadtam neked. Csapások, szerencsétlenségek értek; szegény lettél, munkával kell ezentúl kenyeredet keresned: az én helyem itt van, oldalad mellett, s többé semmi sem űzhet el innen, én férjem, én édes, szeretett férjem!

Sándor nem tudott szólni. Némán, reszketve nézett neje arczára, mintha nem hinne boldogságában, mintha még mindig várná, hogy szóljon, többet szóljon, bizonyítsa újra, ismételten azt, a mit nem tud igaznak tartani.

--Nincs szavad számomra Sándorom?--folytatá Klára, egyre közelebb simulva hozzá.--Nem tudtad még elfeledni, hogy elhagytalak? Lásd, én mindent elfeledtem; megbántás, sérelem, harag, fájdalom, minden, minden elenyészett az erős, a halhatatlan szerelemben. Engedd visszafoglalnom helyemet oldalad mellett, hadd legyek segítőd, vigasztalód szegénységedben, nehéz munkádban. Szólj hozzám szeretettel, fogadj ismét magadhoz, uram, férjem, szerelmem, mindenem!

Egészen keblére simult és vállára hajtotta fejét. Sándor karjai lassan fölemelkedtek, s eleinte félénken, mintha még mindig bűnbánatával küzdene, azután mindig bátrabban, mindig erősebben átfogta derekát, magához szorította, könnyek törtek ki szeméből és hangos zokogásra fakadt.

--Életem, boldogságom, téged visszanyertelek, nem félek már a sors semmi csapásától. Jer velem, szegény beteg atyámhoz; hadd lásson, hadd ismerjen meg téged igazán, hadd adja vissza életét a te áldott hangod!

Megragadta neje karját, erősen magához szorította s gyors léptekkel apja szobája felé sietett vele. A szobában csend volt. Eveline a sok virrasztástól elbágyadva elaludt a pamlagon s az ajtó nyilására sem ébredt föl. Sándor az ágyhoz vezette nejét. Atlasz úr hanyatt feküdt, szemei tágra voltak nyilva.

--Édes atyám,--mondá Sándor, föléje hajolva és megsimogatva homlokát,--hallod, mit mondok? Nézd, Klára, nőm áll mellettem. Visszajött, nem hagy el szegénységemben. Ismerd meg őt atyám, ismerd meg és áldd meg leányodat. Édes atyám, nem hallod szavamat?

Atlasz úr semmit sem felelt. Nyitott szemét mereven szegezte egy pont felé és nem fordította a beszélőre. Látszott, hogy nem látja, nem hallja, nem tudja, mi történik körülötte. Aztán lassan mozogni kezdtek újjai a takaró fölött, mintha számolna valamit; ajkai megreszkettek és halkan mormolták:

--Egy rőf pántlika, százezer forint, két rőf pántlika kétszázezer forint. Nem adom alább, nem adom. Senkit sem csalok meg, becsületes ember vagyok.

Hangja mindinkább emelkedett, reszkető kezével támaszt keresett, hogy fölemelkedjék s feje nyugtalanúl lógott ide-oda. Fia gyöngéden vissza akarta nyomni párnájára, de a beteg kiragadta magát kezéből, föltérdelt az ágyban, s kimeredő szemekkel, maga elé nyújtott kezekkel rikoltá:

--Nem adom a pénzemet, nem adom a hitelemet, nem adom a becsü--

Visszahanyatlott a párnára s többé nem mozdúlt meg. Az utolsó szót már nem fejezhette be ezen a földön.

TARTALOM.

Lap CSIKY GERGELY. Irta Mikszáth Kálmán V AZ ATLASZ-CSALÁD 1 I. Kölcsönös meglepetések 3 II. Képek a múltból 29 III. Boglár Kálmán és leánya 43 IV. Boglár Klára 58 V. Az új szomszédok 78 VI. A családi tanács 89 VII. A plébános felköszöntője 106 VIII. Atlasz úr baklövései 128 IX. Pénzügyek 153 X. A féreg a szívben 166 XI. Góg Ferencz fölfedezése 179 XII. Az első évforduló 194 XIII. Eredmény 213 XIV. Az épület inog 241 XV. Az épület összedől 257

KÉPJEGYZÉK.

Lap 1. Csiky Gergely arczképe II 2. --Mit akarsz ezzel mondani? 5 3. Nagy léptekkel halad tova a búzaföldek közt 30 4. --Öreg kópé, te ugyancsak megválasztottad, minek szülessél 51 5. Mikor nemsokára elnézett a templomba 74 6. --Na? Nincs itt a huszár vagy a komornyik? 91 7. A szomszéd falvak lakosai is eljöttek, zászlók alatt és létániákat énekelve 119 8. A vendégsereg visszaözönlött a kastélyba és az ebédlőbe gyűlt 122 9. --Nem tartja ártatlannak Klárát? 150 10. Mereven és feszesen ült egyik középső ülésen 163 11. --Nézd, összeírtam a látogatni való házakat 180 12. --Nem tudok többé nyugodtan hallgatni 203 13. Az öreg asszonyság metsző sikoltással akart fölugrani székéről 211 14. --Kár volt előbb nem szólnod e levelekről 224 15. Némán, hosszasan nézte mozdulatlan arczát 236 16. Megmerevült kezében görcsösen szorítva egy hírlapot 262