# A vénülés elhárítása és az élet meghosszabbítása Célszerű életmóddal és gyógyeszközökkel

## Part 16

Book page: https://www.cyberlibrary.org/hu/books/a-venules-elharitasa-es-az-elet-meghosszabbitasa-celszeru-eletm-6d7b8f00/index.md

Már Brown-Séquard a nagy fiziológus, a belső kiválasztás tanának megalapítója, számos kisérlet alapján azt a teóriát állította fel, hogy az állati herekészítmények képesek a vénülés jelenségeit befolyásolni. Tengeri malacok és kutyák összenyomott heréjéből előállított készítményeket használt s azokat saját karjába és lábába fecskendezte és azt állította, hogy izomerejének, valamint szellemi képességeinek csakhamar jelentékeny gyarapodását észlelte magán. Nehezebb munkákat végzett mint azelőtt, anélkül hogy elfáradt volna. A lépcsőjárás most semmi fáradtságába sem került. Hashajtó használása nélkül rendszeressé vált a székelése és a vizeletfolyása erősebb, ami a húgycső izomzatának nagyobb erejét bizonyítja. Órákig elállt munkája mellett, melyet azelőtt ülve végzett.

Brown-Séquardnak ezen állítása és megfigyelése, bár eleinte sokan kétkedéssel fogadták, kiindulópontja lett a szervekkel való gyógykezelés tanának. Adatait más kutatók is megerősítették. Zoth és Pregl az izomerő nagyobbodását a Mosso-féle izomerőmérővel (ergograph) állapították meg, be akarván bizonyítani, hogy ezt nem a képzelődés okozza. A Poehl-féle Sperminum, Poehl és Tarchanoff szerint, fokozza a vér lúgtartalmát s egyszersmind testünknek a fertőzések elleni ellenállóképességét, amit Loewy és Richter is megerősítettek.

Bukojemsky, Hirsch és mások a spermiumot aggkori elgyengülés ellen, Bosse pedig két aggkori bőrviszketegség esetében találta hatásosnak. Érdekes utóbbi szerzőnek egy szemidegsorvadásos esete, mely syphilis után lépett fel. Az illető nő csaknem vak volt, de 16 spermium befecskendezés után állapota annyira javult, hogy már az óra mutatóját is újra felismerte. Spermium különben az emberi test különböző szerveiben található. Nagyobb mennyiséget tartalmaznak a vérmirigyek, legtöbbet pedig a herék.

Egy további szervi praeparatum, mely a vénülés elleni küzdelemben értékes szolgálatot teljesít, a disznó veséjéből előállított készítmény. Ennek segítségével vesegyulladás, valamint a mérges anyagoknak hiányos kiürítése és a testben való visszatartása következtében létrejövő vizelési zavaroknál lehet jelentékeny javulást elérni. Nemcsak a vese alakelemeinek, hanem a fehérjének kivizelése is csökken általa, a vizelet mennyisége viszont növekedik. A vesekészítmények használatát tehát oly egyéneknél tartom célszerűnek, akik a vénülés következtében fellépő veseműködés csökkenésében, a napi vizeletmennyiség kevesbedésében, valamint a vese hámelemeinek a vizeletben való alkalmi előfordulásában szenvednek. Ilyenkor is ajánlatos, mint azt számos kisérlettel bebizonyítottam, egyidejűleg pajzsmirigytablettákat is rendelni, minek következtében rendszerint a konyhasókiválasztásnak és a vizelet fajsúlyának nagyobbodása mutatkozik, amely jelenségekből megjavult veseműködésre vonhatunk következtetést. Naponta két, később négy tablettát szoktam betegeimnek rendelni, melyeket azok jól elbirnak.

A leghatásosabb szervi készítmények közé sorolom a hasnyálmirigykivonatot, mely számos szerző véleménye szerint kitünő szolgálatot teljesít emésztési nehézségeknél. A hasnyálmirigy tudvalevőleg a vénülés közeledtével kötőszöveti szaporodást mutat. Természetes tehát, hogy az emésztés ilyenkor nehézségekbe ütközik; a hasnyálmirigy ugyanis ilyen állapotban nem képes elegendő mennyiségű erjesztőt létrehozni, hogy a táplálék fehérjéjének, szénhydrátjának és zsirjának felszívódását és átalakítását elősegítse. Ennek következménye azután, hogy sok öreg ember lesoványodik. Ezek számára a hasnyálmirigykészítmény úgyszólván »külön hasnyálmirigy« jelleggel bir. Fokozzák náluk a megfogyott hasnyálmirigynedv kiválasztását és elősegítik a fehérje-, de főleg a zsírtáplálkozás kedvezőbb megemésztését, mint az Salamon, Noorden és E. Meyer munkáiból kitünik.

A Salomon által először ajánlott Pankreon-tabletták használatakor az emésztési nehézségek állandó javulását észleltem. Nagyobb étkezések után magam is 2–3 tablettát vettem, főleg olyankor is, amikor oly ételeket ettem, melyeket különben nem tudtam egykönnyen megemészteni. Használatuk után csakhamar gázok felböfögése következett be s ezáltal gyomromban a nyomás és teltség érzete megszünt. Egy Olaszországban tett téli utazásom alkalmával, amikor nem kifogástalan eredetű és frissességű ételeket raktak elém, ezek a tabletták kiváló szolgálatot teljesítettek. Mindenekelőtt megakadályozták éjszakai nyugalmamnak bőséges vacsorából eredő zavarását.

A máj és a hasnyálmirigy belső vonatkozásban állanak egymással. Az egyik szerv elváltozása rendszerint a másikét is maga után vonja s vénüléskor gyakran találkozunk mindkettő elváltozásával. A Pankreon tapasztalásom szerint mindkét szerv betegségénél hatásos, éppúgy krónikus epekőbetegségnél is, amikor sokszor a hasnyálmirigyet is megtámadja és erős lesoványodás lép fel. Ilyen esetet figyeltem meg nem régen, amikor egyik betegem 25 kilót fogyott egy év alatt. Hangsulyozni kívánom még, hogy e tabletták segélyével az étvágy fokozását is elő lehet segíteni. Sajnos, hogy e készítmény igen drága.

Ez a hasznos szer azonban mindenképpen kitünő példát nyujt arra, hogy a szervi készítmények az észszerű gyógykezelés jövőjére nézve nagy reményekre jogosítanak. Ami a pajzsmiriggyel, mellékvesével és hasnyálmiriggyel lehetséges, az más szervekkel is sikerülni fog, ma ez már csak a tökéletesedő technika kérdése.

3. Az állatvér mint vastartalmú tápláló és szervi kivonatokat tartalmazó gyógyszer.

A vas vérünknek legfontosabb eleme, melynek hiánya sokszor igen komoly következményekkel jár. Hogy ezt megelőzzük, vasat kell testünkbe vezetni, ami kétféleképpen lehetséges. Egyik a természetes út, amennyiben szervezetünk bizonyos élelmiszerek által jelentékeny mennyiségű vasat szed magába. Másik a mesterséges, amely abban áll, hogy ezt a fontos elemet meghatározott gyógyszerek segítségével adjuk át szervezetünknek. Ez az utóbbi mód előnyösen kombinálható az elsővel.

Az összes vastartalmú tápszerek közül a vér és pedig a sertésvér áll első helyen. Bunge és mások kísérlete szerint azok az állatok, amelyek vasban szegény táplálékot kapnak, vérszegények. Ezt az állapotot fiatal házi nyulakon figyelték meg, melyeket tejjel tápláltak. Amint azonban zöld főzelékkel, káposztával és répával hizlalták őket, vérük vastartalma csakhamar nagyobb lett.

Ha nem is szenvedünk vérszegénységben, állandóan gondoskodnunk kell arról, hogy testünk elegendő mennyiségű vasat kaphasson. Különösen szól ez a változás utáni korban lévő asszonyoknak, amikor a petefészkek sorvadni kezdenek és a vérszegénység sokkal gyakoribb jelenség. Mint már többször említettük, a petefészek nagy befolyást gyakorol a vérképződésre, éppúgy a pajzsmirigy is, mely a klimaktérium után szintén sorvadni kezd. Mondottuk azt is, hogy a csontvelő, vagyis a vörös vérsejtek főképződési helye, valamint egyáltalán a csontrendszer a fentemlített vérmirigyek behatása alatt áll.

A vasnak a vénüléskor való felhasználása már azért is ajánlatos, mert e korban gyakran mutatkozik csökkenés a vérképződésben. Naunyn mondja könyvében: »Az öregek vérszegények.« Már Geist is kiemelte a vérmennyiségnek az aggkorban való csökkenését, amit ő a vérképző szervek sorvadásából magyarázott. Előrehaladott korban a csontvelő valóban jelentékeny elváltozást szenved. Grawitz megfigyelése szerint öregeknél a vas hatása nagyon is bizonytalan. Ennek okát nézetem szerint abban kell keresnünk, hogy a vérképző szervek, melyekre a vas hat, véneknél elváltozásoknak vannak alávetve. Ha tehát a szervetlen vas előrehaladott korban kevésbbé hatásos, akkor annál több okunk van oly táplálékot ajánlani, mely sok vasat tartalmaz, tehát tojássárgáját, bizonyos mennyiségű húst, parajt, spárgát, burgonyát és más vastartalmú élelmiszereket; főleg egyébként tejjel táplálkozók részére, mert a tej tudvalevőleg vasat nem igen tartalmaz.

Említettem már, hogy a sertésvér a legtöbb vasat tartalmazó élelmiszer. S ha véreshurka, vagy lepény alakjában élvezzük, mint ahogy némely vidéken a vért készítik, jelentős mennyiségű állati vasat juttathatunk testünkbe. Bunge élettani tankönyvében olvassuk, hogy a baseli sápkóros lányok a vágóhídra mennek s ott az állatok friss vérét isszák; s ha néha megfigyeljük, hogy kutyák vagy macskák mily mohón nyalják vagy szürcsölik más állatok vérét, arra a gondolatra juthatunk, hogy ösztönük tanította meg őket e táplálék jó ízére, vagy talán a máskülönben vasban szegény táplálkozás kényszeríti őket annak élvezésére. A friss vér evése nem valami étvágygerjesztő, sőt néha veszedelmes, mert az állatokat néha betegen mészárolják le. Vannak azonkívül olyan egyének is, főleg asszonyok és lányok, kik a vágóhidon kapott vért már puszta idegességből sem birják jól elviselni. Egy nőibetegem mondotta, hogy egy ideig meglehetős sok friss vért ivott naponta, míg emésztési nehézségek léptek fel s székében vért pillantott meg.

Etekintetben célszerűbb a dr. Hommel-féle Haematogen, melyet ökör véréből állítanak elő. Még jobb eredményt kapnának, ha sertésvért használnának, melynek 100 gr.-ja Bunge szerint 226 milligr. vasat tartalmaz.

A disznó szervei bonctanilag és fejlődéstanilag közelebb állanak az ember szervezetéhez mint az ököré, táplálkozási módja pedig, mint mindentevő állaté szintén hasonlóbb az emberéhez. Meggyőződtem arról, hogy a többi szervi készítmények, melyeket a disznó heréjéből, petefészkéből, veséjéből vagy hasnyálmirigyéből állítanak elő, jóval hatásosabbak mint azok, melyeket más állatokéból, például az ököréből, nyernek. Már ezen oknál fogva jobb eredmények várhatók a disznóvér alkalmazásától. Nehéz azonban e vérből nagyobb mennyiséget kapni, mert a disznó öléskor sokkal kevesebb vért ad, mint például az ökör. A legtöbb disznó azonkívül elzsirosodott és ennélfogva kevésbbé vérbő állapotban kerül leölésre. A 150 kilós disznó csak egy liter vért ad, a 450 kilós ökör ellenben 9–12 litert. A vágóhidra való célszerűtlen szállítás következtében gyakran szenvednek a disznók tüdőgyulladásban, úgy hogy a vér élvezése csak az állat előző megvizsgálása után ajánlatos.

Nagy mennyiségű vasat tartalmaznak a véreshurkák, melyeket kényelmesebb módon is élvezhetünk. Némely vidéken ugyanis, mint Angliában, Dánországban, Svéd- és Norvégországban, a tiszta disznóvérhez lisztet, cukrot, néha mézet, árpát, darát és mazsolát adnak s ezáltal pudding- vagy lepényszerű ételt készítenek belőle, melyet többszöri evés után fölötte ízletesnek találtam. Az ilyen pudding a norvég vendéglők étlapján is gyakran található, Kopenhágában pedig, minthogy sokáig eltehető, ott láthatjuk a legtöbb mészárszék kirakatában is.

A vért gyakrabban kellene értékesíteni. Ha jól van elkészítve, könnyen emészthető és gyorsan szívódik fel. Érthetetlen előttem, hogy mint élelmiszert oly kevéssé használják. Bunge is a vérnek mint élelmicikknek legmesszebbmenő elterjesztését ajánlja. A vér azonban még más igen fontos tápanyagokat is tartalmaz. A vason kívül van benne mangán és foszfor. Tartalmaz továbbá egy kevés jódot és Gauthier párisi kémikus szerint arzént is. Van a vérben továbbá zsír (0·1–0·2%), azután lecithin, cholestearin (Hoppe-Seyler), glykogen stb. Fontos erjesztőkkel is bir és rendkívül fontos, hogy ezeken kívül a vérmirigyek váladékát is tartalmazza. Hogy ezek váladékukat közvetlenül a vérnek adják át, az általánosan elfogadott tény, melyre először Claude Bernard hívta fel a figyelmet. A vér élvezésekor tehát testünk mindazon anyagokat megkapja, melyek a pajzsmirigy, petefészek, here és mellékvese váladékában előfordulnak, s amelyek általában az emésztésnek ellenszegülnek. Fontos továbbá, mint azt Kehrer kimutatta, hogy üzekedő tehenek teje más tehenet is üzekedővé tesz, ami valószinűleg a vérbe s innen a tejbe való átmenetelét mutatja. A Hommel-féle Haematogen hatását sem birom annak vastartalmából megmagyarázni, mert hiszen az a két-három evőkanálnyi, amit napjában rendelünk, csak minimális vasat tartalmaz. Még abban az esetben sem, ha feltesszük, hogy a vas a vérben előforduló alakjában nagyobb hatást gyakorol. Sokkal valószinűbbnek tartom, hogy inkább a szervek váladékának mint vastartalmának köszöni hatását. Hogy a szervek váladéka igen kis mennyiségben is hat, azt az emberi testben való viszonyuk is magyarázza. Ezek az apró vérmirigyek, amilyen pédául a csak néhány grammot nyomó hypophisis és mellékvese, egész testünk szükségletét képesek váladékukkal ellátni. A vér tehát igen értékes szervi gyógyszer, s ennélfogva a Haematogenhez hasonló vér alakjában előállított szervi készítményt igen előnyösnek tartom. Lehetséges volna talán egy hasonló szert előállítani, melyből nagyobb mennyiséget lehetne egyszerre bevenni.

Testünkbe még a tranzfuzió (vérátömlesztés) módszerével is vihetünk friss vért azáltal, hogy egyik viszerünkbe befecskendezik. Ez azonban nem jár veszély nélkül, mert, mint Landois kimutatta, ez az idegen vér mérges hatásu s feloldja a mi vérünket. Hufeland említi, hogy Angliában már egy pár évszázad előtt végeztek tranzfuziós kisérleteket fiatal állatok vérével öreg juhokon, borjakon és lovakon. Megfigyelték, hogy utána a megoperált állatok vidámabbak és virgoncabbak lettek. Sőt Hufeland azt is említi, hogy ezáltal a hallási érzék is megjavítható. Párisban Denis és Riva végeztek először embereken tranzfuziót és jó eredményt értek el vele. Előfordultak azonban halálesetek is, úgy hogy a további kisérleteket törvényileg eltiltották. Csodálatos, hogy a régiek az ilyen vállalkozásokkal és kisérletekkel megelőztek bennünket. Habár a sebészek manapság sokkal vakmerőbb műtéteket is végeznek, úgy látom, hogy a tranzfuziót aránylag nagyon ritkán veszik igénybe. Bier a tranzfuziót a lupus (fekély) néhány súlyos esetében próbálta meg. Eleinte mérges tünetek mutatkoztak, amit azonban feltünő javulás követett. Talán nem tulságosan merész jóslás, hogy a jövő évszázad belgyógyászai szintén be fognak rendezkedni a vénülés ily módon való gyógyítására. Az állatvért azonban mindenképpen drágább és értékesebb anyagnak tartom, semhogy csak vérlúgsó és véreshurka gyártásához használják fel.

4. Néhány szó a fiatalos külsőről.

Az ember fiatalos külseje főleg arcszine, foga és haja állapotától függ. Akinek üde szinezetű arca, természetes – fehér vagy kissé barnás – vörös arcbőre, telt, nem petyhüdt arcizmai vannak, annak arckifejezését fiatalosnak mondjuk.

Hogy arcszinünket frissen tartsuk és bőrünket egyszersmind a hervadástól is megóvjuk, arra nézve rendelkezünk néhány, főleg egészségügyi rendszabállyal. A naponkénti szapannal való mosakodás nem éppen hasznos. Jobb hogyha felkeléskor kora reggel a törülközőt friss, puha, leginkább esővízbe mártjuk és azzal az arcot mindenütt benedvesítjük. A frissítő hideg által izgalomba jönnek arcizmaink s ez megóvja azokat a petyhüdtségtől. Ajánlatos ugyanezt esetleges fáradtság esetében többször napjában megtenni, esetleg kissé higított kölni vízzel, vagy 30%-os alkohollal. Az arcbőrt mindenképpen csak gyöngéden nedvesítsük be, mert a bőséges mosakodás legfeljebb kiszáradását segíti elő. Hogy a tisztátlanságot arcunkról eltávolítsuk, használjunk néha igen enyhe, bőséges zsírtartalmú szappant. Este lefekvés előtt tanácsos az arcot állati zsírból készült kenőccsel, például lanolinnal és glicerinnel bekenni. Ezt azonban nem szükséges mindennap megtenni. Az arcmasszázst, mely által az arcizmok megtelnek vérrel, óvatosan kell végezni. A szépítőszerek oly gyakori alkatrésze a benzoetinktura szintén felfrissíti az arcbőrt. Nagy jelentőségű e tekintetben a bélnek naponkénti bőséges kiürülése is. Gyakran megfigyelhető, hogy ez után a fonnyadt sárgás arcbőr friss szinűvé változik át. Hogy a máj működésében beállott zavarok szintén elváltoztatják a bőr szinét, azt bizonyára mindenki tudja.

Nagyon hasznosak a testmozgások, különösen a szabadban való nagyobb séták, mert ezáltal a vérkeringés az egész test felületén, tehát az arcon is, nagyobb lesz és az anyagcsere fokozódik. Rendkívül fontos továbbá a helyes táplálkozás. A nagy húsevők arcszine bizonyára nem oly üde mint a főleg vegetariánus táplálékot élvezőké. Étrendünk tehát főleg tejből, tojásból, vajból és növényi eledelekből, köztük sok gyümölcsből, álljon!

Kétségtelen, hogy a vidám kedélyhangulat szintén kedvezően befolyásolja az arckifejezést és a bőr szinét. Szenvedélyektől, bánattól és gondtól ráncossá és barázdássá válik az arc.

Már a korai, néha az első életévekben, sőt újszülötteknél is láthatunk ráncokat, melyek a pajzsmirigy degenerációja folytán jelentkeznek. Pajzsmirigykezelés által azonban, különösen a korai vénülés esetében, ezek eltüntethetők.

A bőrnek vérrel való bőségesebb ellátását és fokozottab működését főleg meleg fürdőkkel érhetjük el.

A fiatalos külsőre nagy fontossággal birnak a jó fogak. Előrehaladott korban rendszerint kihullanak. Ezáltal az ajkak és pofák elvesztik csontos alapjukat és beesnek. Az orr-ajakredő erősebben látszik, az áll pedig hegyessé válik. Az arc magassága kisebbedik és fellép az öreges külső. Hogy mindezt elkerüljük, különös figyelemmel kell gondoznunk fogainkat.

A fogak kihullását külső és belső ok idézheti elő. Nehezebben elkerülhető és fontosabb az utóbbi. A külsőt főleg baktérium okozza, amit gondos tisztántartással meg lehet akadályozni. A belső természetűnek egyik főoka a foghús rossz táplálásában rejlik. Ha nincs elegendő vérbősége, vagy nélkülöz bizonyos fontos anyagokat, vagy mérges természetűeket tartalmaz, mint például a cukorbetegségnél, akkor elsorvad, visszahúzódik és így a fogak támasztéka elégtelenné válik. A nyál savanyú tulajdonsága folytán fogkő rakódik a fogakra, ami a fogüreg genyedésére, alveolaris pyorrhoeára, adhat okot. Ilyenkor a fog nyakát geny veszi körül, amely szétroncsolja a fog állományát és a fog ennek következtében menthetetlenül elvész. Leginkább húsevőknek van savanyú nyáluk, de bizonyos betegségeknél, így a cukorbetegségnél, is előfordul. Az alveolaris pyorrhoea, mint azt Herrmann kimutatta, bizonyos anyagcserebántalmaknál, köszvénynél, cukorbetegségnél és krónikus vesegyulladásnál szokott fellépni. Patterson szerint igen gyakori az alveolaris pyorrhoea krónikus orr- és torokhurutnál, különösen ha az illetők szájukon át vesznek lélegzetet.

A legjobb eszköz a foghús vérrel való rendszeres, ellátására: a masszázs. Ennek kivitele bezsírozott újjal az alsó állkapcson alulról fölfelé, a felső állkapcson pedig felülről lefelé történjék. A fogaknak fogkefével való gyakori tisztítása által csaknem ugyanez az eredmény érhető el. Legcélszerűbb a fogakat alkáliát tartalmazó (amilyen a karlsbadi só, vagy a szóda bikarbona) pasztával kefélni. A fogak gyakori kiöblítése 30%-os alkohollal, – a fogak között ide-oda szürcsölve – továbbá fertőtelenítő és a foghúst összehuzó szerekkel, amilyen a borax és az angolok által oly kedvelt myrrha, szintén nagyon ajánlatos. A legideálisabb fogtisztító folyadék bizonyára a hydrogén hyperoxid (H2O2). Erős oldata értékes szolgálatot teljesít gyulladt, erősen vérbő foghúsnál, melyet a vele benedvesített vattadarabbal naponta egyszer dörzsöljünk be.

Ha a fogakhoz haladó vér nem tartalmaz elegendő vérmirigyváladékot, mint például pajzsmirigyváladékot, (esetleg myxödémánál), akkor a foghús is kóros elváltozást mutat. Pajzsmirigytablettákkal képes voltam egyes esetekben a foghús dagadtságát és vérbőségét megjavítani. Az ivarmirigyek állapota is befolyással van a foghúsra, ami abból látható, hogy terhesség idején, sápkóros esetekben stb. gyakran elváltozások állapíthatók meg az állkapocsnyulványon és a fogakon.

Ha valakinek életkorát akarjuk megállapítani, akkor elsősorban hajának szinét és erősségét szoktuk figyelembe venni. Ha az illető kopasz, vagy gyér, ritka hajzata őszül, akkor arca sokkal öregebbnek látszik. A vénülés közeledtével a fejbőrt ellátó hajszálerekben is kötőszöveti szaporodás észlelhető, miáltal ezek ruganyossága nagyban csökken, a vérnek odajutása pedig szintén nehézségekbe ütközik. Ilyenkor adott esetben a jódkezelés ajánlatos, mely az ereket tágítja, úgyszintén a hajzat masszirozása is, ami lanolinnal bekent vattadugóval ellátott vékony kis pálcával, szokott megtörténni. Nem szabad mindenek előtt a hajzat vérkeringését nehéz, kemény kalapok viselésével megnehezíteni. Legokosabb kalap nélkül sétálni, de ne a perzselő napon, mert a vegyileg nagyon hatásos fénysugarak ártanak a fejbőrnek. Ehrmann tanár szerint a haj villanyozása nagy előnnyel jár. Szárazságát állati zsírokkal, mint disznózsírral vagy lanolinnal kell, megszüntetni. A haj kihullásának, melyet gyakran élősdiek okoznak, fertőtlenítő kenőccsel, szublimáttal, alkohollal stb. való bedörzsölése által is elejét vehetjük.

A vérmirigyek, főleg a pajzsmirigy és az ivarmirigy alkotása és a hajzaté között feltünő összefüggés észlelhető. Ha az elsők degeneráltak, akkor a hajtalaj gyér; a haj rövid marad, száraz és törékeny és könnyen kihull. Hosszú ideig tartó pajzsmirigykezelés után többnyire erősebb hajnövés is észlelhető. Kezdetben a betegesen elváltozott haj kihull, később azonban új haj nő helyébe. Hasonló eredmény észlelhető arzén adagolása után. Egyáltalában mindaz, ami a bőr és az egész szervezet egészségi állapotát elősegíti, az a hajtalajra is hasznos.

Nagy jelentőségű a fiatalos külsőre továbbá a karcsú megjelenés. Karcsú emberek rendszerint fiatalnak látszanak. A pocakosság viszont a vénülésre jellemző. A szabadban való gyakori tartózkodás által táplálékaink jobb elégésére tehetünk szert és ezáltal, valamint a szénhydrátot és zsírt tartalmazó ételek korlátozásával, a hájkór számos esetének vehetjük elejét. Izzasztófürdők, erősebben ható hashajtók, karlsbadi vagy marienbadi kúrák szintén előnyösek. A pajzsmirigy- és petefészek-, vagy herekészítmények segélyével többször ugyancsak kedvező eredményt érhetünk el.

XI. A HOSSZÚÉLETŰSÉG TIZENKÉT PARANCSOLATA.

A vén Parr Tamásról felvett boncolási jegyzőkönyvben Harvey a 152 éves és kilenc hónapos patriarka halálát annak tulajdonítja, hogy Parr az ő nyomoruságos, szegényes táplálékát, mely sajtból, tejből és száraz kenyérből állott, egy londoni vendégszerető barátjának megrakott asztalával volt kénytelen felcserélni. De nemcsak a régi étrendet, melyet Harvey »sorry fare of subrancid cheese and milk in every form«-nak mond (szomorú koszt, mely csaknem avas sajtból és mindenféle formájú tejből állott), hanem a tiszta falusi levegőt is kénytelen volt felcserélni London ködös éghajlatával.

Aki azzal a kérdéssel fordulna hozzám, hogy miképpen lehetne legkönnyebben 100 éves, annak minden vonakodás nélkül így felelnék: Menj barátnak egy kapucinus kolostorba, vagy vétesd fel magad egy angol szegényházba, vagy vedig légy »paraszt«. Ezek az emberek kevésbbé ismerik a gondot. Szegényes, egyszerű, de rendszeres életmódjukat nem teszik ki mértéktelen élvezeteknek és nem hülnek meg a szinházból, hangversenyről, vagy kávéházból való késői hazamenetel által.

Hogy az embernek kétségkívül módjában áll jóval 100 éven felül elélni, azt Parr Tamás példája mutatja, valamint azok, melyeket Pflüger, Pel, Metschnikoff és Hufeland ismertettek. Akadt közöttük egynéhány, aki, mint Jenkins, 169 évig élt, amit okirat is bizonyít. Az ő okos életmódjuk nekünk is példaképpen szolgálhatna. Az egészséges vérmirigyek öröklése mindenesetre kedvező tényező, de helyes életmód mellett gyenge szervezetű emberek is magas kort érhetnek el és utódaik is jobb alkotású vérmirigyeket fognak örökölni.

Miközben az egyes fejezetekben előadottakat összegezem, a következő tanácsokat adom a lehetőleg magas kor elérésére:

_1. Tartózkodjál lehetőleg sokat friss, egészséges levegőn, főleg, hacsak nincs túlságos meleg, napfényben. Gondoskodjál ilyenkor elegendő mozgásról és tégy naponta nagyobb sétát._

_2. Húst csak mérsékelt mennyiségben egyél napjában egyszer. Étrended főleg egészséges tehenek, vagy kecskék, forralatlan teje legyen, továbbá tojás, földtermékek, zöld főzelék, vaj, sajt és gyümölcs. Minden harmadik hónapban egyáltalán kerüld a húsevést. Az ételeket gondosan rágd meg._

_3. Fürödjél meg naponta; ha vérkeringésed egészséges, végy hetenként egyszer izzasztófürdőt._