# A tanító / Pompei utolsó éje ## Part 3 Book page: https://www.cyberlibrary.org/hu/books/a-tanito-pompei-utolso-eje-30277/index.md LENTULUS: Lehangolnak a fekete romok... LESBIA: Majd felvidit ajkam piros dala! LENTULUS: Igen, igen,--daloli csak, Lesbia! LESBIA (dalol): Töltsd tele égő, vérszinü borral Lobogó vágyad aranypoharát, Oltsad a szomjad lángoló csókkal, Kérve a párod bibor ajakát!-- --Testem a vágytól tüzesen ég-- Evoé! Szép vagy! Isteni szép! Szedd tele húsos hó-liliommal Lobogó mámor piros serlegét,-- Öleld át forrón, erős karoddal Remegő párod puha termetét! --Liliom és csók szedni való-- Evoé, csókom isteni jó! MIND: Evoé, evoé, gyönyör az élet, Gyönyörben érjen életünk véget! LESBIA: Emlékezel? Több mint egy éve már, Hogy ajakad ajkam csókjára vár-- LENTULUS: És nem adtál! LESBIA: De most, hogy meghalok: Halálomban egész tied vagyok!! LENTULUS: Mi a multban szép álom volt csupán-- Csodás való Pompei ravatalán!-- LESBIA: Szép Lentulus, nem érhet ugy a vég, Hogy ne legyek egészen a tiéd! EGY RÓMAI: Jupiterre, megremegett a föld! MÁSIK RÓMAI: Meneküljünk! A csarnok összedőlt! HARMADIK: A tető ég! NEGYEDIK (befutva): A kert tüzet fogott! ELSŐ: Verres háza még épen áll amott, Pincéje jó! MÁSIK: Az utcán láva foly! LESBIA (Lentulushoz): Két karoddal erősen átkarolj, S ugy várjuk, mig szétfut a gyáva had! (A mulatók mind riadtan menekülnek, csupán Titus és Lentulus marad a teremben. Lentulus ijedten kitekintget, Titus szomoruan Lesbiát nézi. Lesbia szenvedélyesen Lentulushoz lépve, kezeit megragadja.) LESBIA: Végre, végre itt van a pillanat! LENTULUS (zavartan): Igen, igen,-- EGY RÓMAI (futva): Dőrék, a házba égtek! LESBIA: Most kezdődik számomra csak az élet! (Körülnézve) Nincs senki már, aki tanuja lenne, Hogy átölelsz forró, szent szerelembe'... LENTULUS: Menjünk innen, Lesbia! Pillanat, És a tető lángolva ránk szakad! --Nem magamért, érted félek csupán... LESBIA (gunyosan): --S a te arcod lett mégis halovány?! Az enyém, nézd, pirosló, mint a rózsa... TITUS: Csodás álmok rejtelmes álmodója Fehér lelked... Lesbia, értelek! LENTULUS: Nem meghalni, élni vágyom veled, Nem egy percig,--örökre kell nekem A te csókod... Lesbia, jöjj velem,-- Még nem késő, megmentjük életünk', Aztán együtt-- LESBIA (szenvedéllyel): Mindnyájan elveszünk! Menekülés nincs,--Lentulus--sehol! TITUS (Lentulushoz): Szerencsétlen! Te még gondolkodól, Mikor forró csókkal vár kedvesed?! LESBIA: Igen Titus, igazad van neked, A szenvedélyt megyilkolja az ész-- LENTULUS: --Az élet vig és a halál komor, Miért hivod? Jöjj! LESBIA: Lentulus, te félsz?! LENTULUS: Én? Nem, dehogy!--Vérszinü, régi bor Gyujtsa lángra agyam rideg szavát, Hadd higyjem, hogy a halál messze még! --Add Lesbia ajkad szüz biborát! LESBIA (megcsókolva): Igy, Lentulus, igy vagy nekem te szép! LENTULUS: Csókolj, ölelj! Ne tudjam, hogy az óra, Melyben karom először átkarolja Szüz testedet,--remegő, tiszta vággyal-- Együtt száll el lelkünk vég-sóhajával... LESBIA: Végre, végre előttem áll a férfi, Aki lelkem--sokára bár, de--érti, Ki rajongva hal meg szivem felett... TITUS: És én talán nem értem lelkedet?! LESBIA: Menj, Titus, te barátom vagy csupán,-- LENTULUS: Tied a mult, a mienk a jelen... LESBIA: Nászéjünk van Pompei ravatalán,-- TITUS: Nektek gyönyör,--halálos kín nekem... LESBIA: Menj, menj, Titus! Mint irigy, barna felleg Miért állasz tüzes napom elé? TITUS: Igazad van,--koldulni bús szerelmet Most nem való. Váljon hát semmivé Pompejivel reményem, hitem, álmom... Félreállok.-- LESBIA: A szörnyü pusztuláson Kacag szivem, mert forróbb lánggal ég, Mint a Vezuv, és szemem fényesebb, Mint tört fénye, melyet az égre vet.-- LENTULUS: A vágy tüzes, pirosló köntösét Boritja rám ajkad izzó szava,-- Te vagy a kín és mámor, Lesbia, A halálban az öröklét te vagy! Menyországba tévesztő kárhozat! LESBIA: Végre, végre, Lentulus! LENTULUS: Mintha szállnék Tüzes szárnyon--mámorfelhők felett-- LESBIA: Csitt, csitt, ne szólj,--a csókod édesebb, Ha mit se szólsz.-- (Az oszlopok mögül szomoru, fiatal leány lépdel elő, merően a földre nézve, mintha keresne valamit. Hosszu haja kibontva hull alá, ruhája összetépve.) A LEÁNY: --Fekete, gyászos árnyék,-- Égő romok,--rezgő föld,--tüzeső,-- --Halott család,--halott sziv,--halott isten,-- Égő város,--tüzhegy,--izzó mező-- LENTULUS: És égő sziv! LESBIA: Csókolj hát! A LEÁNY: --Szive sincsen,-- Rejti, rejti fekete, gyászos árnyék,-- Halott álom,--halott sziv.--Mintha járnék Lelkek között,--nehéz, sulyos a lég.---- --Halott isten-- LENTULUS: Csodálatos beszéd... A LEÁNY: Szeretkeztek? Mámortól, vágytól égtek? Az ég s a föld átkozott frigyre léptek, S ma válnak el... LENTULUS (komoran): Hallod? LESBIA: A félelem Vehette el szegénynek az eszét,-- LENTULUS: Szivembe tép-- LESBIA: Fehérlő keblemen Keress vigaszt! A LEÁNY: --Mert hütlen lett az ég,-- És megrepedt a föld égő szive, S most vonaglik, mint én,-- LESBIA: Borulj ide! LENTULUS (a leányra figyelve): Halld csak! A LEÁNY: --Mint én,--mint az én bús szivem,-- (Fájdalmasan) Légy átkozott, te ég, légy átkozott! Hütlenséged kínos halált hozott Szerelmemre! Elvetted mindenem! LESBIA: Nézz már reám! LENTULUS: Nem, nem, most nem tudok! A LEÁNY (felzokogva): Cornélius! Felelj, szólj, merre vagy? Égő lángban, sötét romok alatt Keres sirva szegény menyasszonyod! LENTULUS: Boldogtalan! A LEÁNY: Szerelmem, jöjj elő! Sehol sincsen!--Rengő föld,--tüzeső-- Halott család,--halott sziv,--halott isten,-- Égő város,-- LENTULUS: Hallod? A LEÁNY: Óh kegyetlen Fekete ég, add vissza holtamat! LESBIA: A halálban a csókom üdvöt ad-- LENTULUS: A csókodban a halál ize van,-- Szép Lesbia, tanits felejteni... A LEÁNY (kivülről hallik): Cornélius! LENTULUS: Kedvesét keresi Szegény leány! LESBIA: Látod,--boldogtalan, Mert nem halhat csókolva kedvesét.-- LENTULUS: --Nézd Lesbia, jobb élni szerelemben, Mint szeretni egy óráig, azért, Hogy a láva örökre eltemessen... LESBIA: S ha csókollak, te gondolkodni tudsz? LENTULUS: Ajkam csókol és a szivem szeret, Testem forró, szent mámorban remeg, De az agyam-- LESBIA: Mondd ki, remegve futsz A vész elől s csókom nem élvezed.-- LENTULUS: Mikor látok vonagló, bús szivet, Melyet gyötör halálos fájdalom: Jéggé dermed a csókod ajkamon. LESBIA (hizelegve): Nézd, elment már,-- LENTULUS: S hogyha elképzelem, Hogy szép tested, amely még csupa élet, S melyet most még szerelmed vágya éget,-- --A halálé,--hát elszorul szivem... (Titus, ki eddig szótlanul egy oszlophoz dőlve figyelte őket, hirtelen előlépve, az elfojtott szenvedélytől remegve szól Lesbiához.) TITUS: Szép Lesbia, miért is méltatod Őt szóra még? Remegő, bús fejét Mért fogja át ölelő két karod?! --Gyermek ő még s éretlen, kis szivét A félélem szaggatja s futni vágyik... LESBIA (meghatottan): És te itt vagy és őrzöl önfeledten! Arcod tüzes, szemedből vágy sugárzik... Titus, Titus! LENTULUS (ingerülten): Elég már! Mert ti ketten Nem tudjátok felfogni a veszélyt, Engem, mivel eszemre hallgatok: Kigúnyoltok.--Tekintsetek no szét, S lássátok, hogy Pompeji már halott... --Az utca ég, a házak összedőlve, A hamu száll, alig hogy látni tőle-- A megfulás iszonyu kínja vár itt... LESBIA: Mit bánom én, ha ajkam csókra vágyik?! TITUS: S mit bánom én, ha látom Lesbiát?! Ő nélküle mit sem ér ez az élet! LENTULUS: Jupiterre, nem türhetem tovább Eszeveszett, őrjöngő fecsegésed, Eredj, Titus, nincs idő itt a szóra... TITUS: És Lesbia? LENTULUS: Megmentem én magam! Jőjj Lesbia; Derekad átkarolva Kimentelek, hallgasd meg szavam! LESBIA: Nem engedem, ne érintsen karod! --Ha nem tárod mámorral, ölelésre, Hozzám ne érj!--Ha csókom akarod: Csókolj meg itt! LENTULUS: Lesbia! Vége! Vége! ÖREG EMBER: Segitsetek, ha van még bennetek Romlatlan hit a régi istenekben! --Féllábamra izzó tüzkő esett, Nem birom már vonszolni gyenge testem... LENTULUS: Ily sorsra jutsz te is, szép Lesbia! AZ ÖREG EMBER: Segitsetek, s tietek lesz a kincsem! LESBIA: Halj meg te is, ha meg kell halni Pompejinek! AZ ÖREG EMBER: Egek, hát senki sincsen, Ki megmentse életem gyermekimnek?! TITUS: Szegény öreg, nem kell nekem a kincsed, De megmentlek,--erősen fogd karom... LESBIA: Óh hát te is? Te is csak gyáva vagy?! LENTULUS: Hallod?! Nem, nem,--hiába akarom, Nem birom már tovább! LESBIA: Hah, gyáva had! LENTULUS: Agyam lüktet,--hótested vértől ázik, Ha rád nézek s lángkéve szöghajad,-- Az ajkadon pirosló láng cikázik, S éjfél szemed lila villámokat Vakitva szór... LESBIA (gúnyosan felkacagva): Haha, a gyávaság Ha megőrjit, költővé is tehet! LENTULUS: Félek tőled, Lesbia,--nem lehet Csókot adni, ha végső csókot ad A világnak a szörnyü, vad halál... LESBIA: Mégy? Futsz? No menj. Lentulus, mire vársz még? LENTULUS: Ne nézz ugy rám, Lesbia. Szemeidben Delei lobog s bilinccsel tartja itten A lekemet... LESBIA: Haha, menj,--mire vársz még?! LENTULUS: Igen, igen, halott lány halott lelke Halott város halálát rám lehelte... Nézd, Lesbia, fekete füst kel ott,-- Egő romok,--rengő föld,--tüzeső,-- Halott isten,--óh titkos, bősz erő Légy átkozott, ezerszer átkozott!! (Lentulus vissza-visszanézve, mint aki nem tudja, hogy mit tegyen, arcán halálos rémülettel a kijárat felé hátrál, majd hirtelen egy újabb földalatti morajtól megrémülve, eszelős kacagással kifut. Lesbia mély megvetéssel, hideg gúnnyal nézi. Majd lassan, alig hallható hangon megszólal.) LESBIA: Elment. Haha! S remegő, lázas ajkkal Nem csókoltam! Haha, a gyáva, gyáva! Nem ö`eltem vad tüzzel,--tüzhalálba'! Szeretkező, halálos, bús sóhajjal... Haha, haha, csóktalan véget érek! (Lerogyva) Irtóztató! TITUS: Lesbia, jöttem érted, Hogy vágyunktól égjünk el itt mi ketten... LESBIA: Te vagy, te vagy, ki vággyal, önfeledten ölelni tudsz, a véget elfelejtve... TITUS: Óh miért nem örök a halál perce?! Szemelvények a MODERN KŐNYVTÁR-t fogadó kritikákból: Érdekes terv valósult meg azzal a három most megjelent füzettel, amelyek a Modern Könyvtár című, Gömöri Jenő szerkesztésében megjelenő, új irodalmi, művészeti és tudományos gyűjteménynek első három számaként szerepelnek. A Modern Könyvtár gazdag és nagyszabású programmal indul meg és tekintve, hogy a legjelesebb magyar irók szerepelnek munkatársai sorában, és az idegen írók legértékesébb alkotásait fogja magyar nyelven megismertetni, sőt ebben a formában egészen új és kívánatos sikerű egyik programmpontja szerint magyar költők és irók műveit is fogja a külfölddel megismertetni, a magyar irodalom, a magyar művelődés szempontjából nagy jövőjű és jelentőségű vállalkozás. Az első füzet a kitűnő német iró hat legszebb novelláját tartalmazza. Thomas Mann a mai német irodalom egyik legkimagaslóbb alakja. Gömöri kiforrott, simulékony, árnyaló nyelven adja vissza Thomas Mann novelláinak jellegzetes egyéni stilusát. A második füzet Pikler Gyula két igen érdekes és tanulságos lélektani dolgozatát hozza. Különösen a másodiknak van jelentősége Pikler tanainak megismerése szempontjából. A harmadik füzet Kosztolányi Dezsőnek, az ismert jeles poétának lírai ciklusa. Kosztolányi az új magyar költészet egyik legértékesebb alakja. A szegény kisgyermek panaszai a legnagyobb figyelemre rászolgáló, ritka finomságokkal teljes, elsőrendüen művészi munka. (Az Ujság) Die ersten drei Bände der »Modern Könyvtár« (Redakteur Eugen Gömöri) sind jetzt erschienen und liefern den Beweis dafür, dass diese neue Sammlung geeignet ist, eine längst einpfundene Lücke im ungarischen literarischen Leben auszufüllen. Die »Modern Könyvtar« hat sich die Verwirklichung eines wirklich grosszügigen Programms zur Aufgabe gestellt. (Budapester Tagblatt) Nagyjelentőségű és nagyjövőjű irodalmi vállalkozás indult meg Modern Könyvtár cimen. A vállalat célja: új kultura megteremtése Magyarorszagon. (Független Magyarország) +-------------------------------------------------+ | MODERN KÖNYVTÁR | | MODERN IRÓK KÖNYVESHÁZA | | SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ | | | | | |Egyes szám ára 40 fillér, kettős szám ára 60 | |fillér, hármas szám ára 80 fillér, négyes szám | |ára 1 korona, ötös szám ára 1 korona 20 fillér | | | |A Modern Könyvtár az első magyar modern | |irodalmi, művészeti és tudományos gyüjtemény. | |Programmja a szépirodalom, valamint | |a művészet és tudomány terén egyaránt nagyszabású| |és páratlanul gazdag és ízig modern. | |Munkatársai a legkiválóbb, legismertebb hazai | |és külföldi írók, művészek, tudósok. A Modern | |Könyvtár eddig megjelent füzetei voltaképen | |vaskos kötetek mind és egytől-egyig a magyar és | |idegen irodalom, művészet és tudomány remekei. | |A Könyvtár füzetei nagy alakban jelennek meg | |és szinte egészen könyvszámba vehetők. Betűi | |gyönyörű, olvasható gyöngybetűk, papírja a | |legfinomabb famentes papír, külső kiállítása | |is elsőrangú. A Könyvtár művészi címlapja | |Kozma Lajos, az ismert festőművész műve. | +-------------------------------------------------+ Uránía könyvnyomda, Budapest, VII., Rottenbiller-utca 19